Ezúttal egyszer nem mondta, hogy bocsánatot kellene kérnem.
Bocsánatot kért tőlem.
Anyunak sokkal több idő kellett.
Vanessa soha többé nem kért bocsánatot.
És furcsa módon végül rájöttem, hogy nincs is rá szükségem.
Egy téli estén a próba után egyedül álltam egy üres színpadon a meleg színházi fények alatt.
Az állam alá emeltem az új hegedűmet.
Évekig azt hittem, az erő azt jelenti, hogy bármit is teszek a családommal, azt elfogadom, és panasz nélkül továbbra is szeretem őket.
Félreértettem az erőt.
Az erő néha azt jelenti, hogy nem véded meg a szeretteidet a fájdalmad következményeitől.
A vonót a húrokhoz helyeztem.
Aztán játszottam.
Az első hang tisztán szállt fel az üres terembe.
Semmi sem tört el.
Semmi tartozás.
Nincs mit bizonyítani.
