A király azt hitte, hogy a felesége alszik, de aztán meghallotta az igazi okát, amiért feleségül vette.
A királynő, aki ellopta az éjszakát
Egy nehéz tölgyfa ajtó választotta el a királynőt férjétől.
A másik oldalon, High Stone Castle haditermében a férfi, aki néhány órával korábban gyengéden megcsókolta kidudorodó hasát, aláírta a halálos ítéletét.
Ximena de la Sierra mozdulatlanul feküdt a folyosón, egyik kezét a szája elé téve. Nyolc hónapos terhesen a hideg a csontjaiig hatolt. Rodrigo királyt keresve ébredt, de csak a jeges lepedőt érintette.
A hálószobában a tűz parázslá változott. Rodrigo átölelte, és boldog életet ígért neki. A királyság ünnepelte, hogy a rettegett Sierra Nevada Alfa Királya visszautasította a hatalmas családokat, hogy feleségül vegyen egy tönkrement földbirtokos lányát.
Amikor megérkezett a Sierra Ranchra, kifizette apja adósságait, és letérdelt a sárba, hogy koronát nyújtson neki. Majdnem egy éven át apja kincsként kezelte. Amikor Ximena bejelentette terhességét, hitt abban, hogy az élet igazi boldogságot ajándékoz neki.
– Apád túl sokat dolgozik, kis holdacska – suttogta Ximena, miközben a hasát simogatta. – Amint befejezi a megbeszéléseit, visszamegy aludni.
Gyapjúköpenybe burkolózott, és kiment a szobából. Nem állt szándékában kémkedni utána. Vissza akarta hozni, megsimogatni a vállát, és emlékeztetni, hogy hamarosan családjuk lesz. Lassan sétált a kőfolyosókon, egyik kezét a nedves falakra támasztva.
Fenyő, füst és cédrus illata a keleti szárnyhoz vezette. A haditerem ajtaja résnyire nyitva volt, és egy fénycsík szűrődött be a folyosón.
Ximena felemelte a kezét, hogy megérintse, de ekkor egy hangot hallott.
– Az összehangolódás majdnem teljes, királyom – mondta Doña Ursula, az udvar főpapnője és gyógyítója. – Három hét van hátra a holdfogyatkozásig. A teremtmény rendkívüli erővel növekszik. A Jáde Hold leszármazási vonala pontosan olyan, mint a kódexekben le van írva.
Ximena mozdulatlan maradt.
A következő hang Don Gonzalóé volt, a királyi gárda kapitányáé. Ő volt az az ember, akiben Rodrigo a legjobban megbízott.
– Semmit sem gyanít a megállapodással kapcsolatban.
Ximena szíve hevesen kalapálni kezdett a bordái között.
– Milyen megállapodás?
Aztán Rodrigo megszólalt.
De nem az a meleg hang volt, amivel a Holdkaput szólította. A király hangja volt: hideg, számító és üres.
– Ximena túl naiv. Minden szavamat elhiszi. Szinte kínos, milyen könnyű volt hálás feleséggé faragni. Nem kérdezősködik, nem követel semmit, és tökéletesen betölti egyetlen feladatát.
A királynő mindkét kezét a hasára szorította, hogy el ne essen.
„Mi az egyetlen feladatod?” – kérdezte Doña Ursula.
—Tartályként szolgálni.
Ximena érezte, hogy hányinger támad a torkában.
„A rituálénak akkor kell kezdődnie, amikor a napfogyatkozás beborítja a holdat” – magyarázta a papnő. „A gyermek vérét és az anya életerejét is kivesszük. Az erőt akkor kell kivenni, amikor a köldökzsinór még lüktet. Az anya nem fogja túlélni.”
Néhány másodpercig csak a gyertyák sercegése hallatszott.
Ximena arra várt, hogy Rodrigo felsikoltson. Arra várt, hogy ököllel az asztalra csapjon, megvédje a feleségét, megölje azt, aki ezeket a szavakat kimondta.
– Nem érdekel a nő – mondta félelmetes nyugalommal. – Ő egy edény. Készítsétek elő a katakombakamrát. Fedjétek be az oltárt a legvastagabb kendőket, és tartsátok életben a lányt a megfelelő pillanatig.
Ximena lehunyta a szemét.
„És mi lesz a lénnyel a rituálé után?” – kérdezte Gonzalo.
–Örökösömként fogom bemutatni. Isabela a sajátjaként fogja felnevelni.
A név úgy hangzott a szobában, mint egy temetési harang.
Izabella.
Az egész királyság ismerte Doña Isabela de Monteverde, Rodrigo első társának történetét. Öt évvel korábban állítólag egy farkastámadásban halt meg. Az udvar úgy hitte, hogy a királyi kriptában nyugszik.
De nem volt halott.
– Teste élet és halál között lebeg – folytatta Doña Úrsula – Amikor a lány ereje átkerül a kristályba, Doña Isabela felébred.
„Mi fog történni Ximenával?” – kérdezte Gonzalo halkabban.
– Azt mondjuk, hogy szülési lázban halt meg. Az apja egy láda aranyat kap. Az öreg túl elfoglalt lesz a pénzérmék számolásával ahhoz, hogy kérdéseket tegyen fel.
Rodrigo szárazon felnevetett.
– Isabela lesz az igazi királynőm. A lány megkapja a koronámat. Ximenát még a tél vége előtt elfelejtjük.
Ximena térdei megroggyantak. Cipője sarka a csempét súrolta.
A hang halk volt, de mindhárom férfiban farkasvér folyt. Bent mindenki elcsendesedett.
„Hallottad ezt?” – kérdezte Rodrigo egy morgás kíséretében.
Ximena reagált. Némán hátralépett, és elbújt egy kárpit mögé, amely a királyság alapítását ábrázolta. Visszafojtott lélegzettel figyelte az ajtó kinyílását.
Don Gonzalo kiment a folyosóra és beleszagolt a levegőbe. Rodrigo jelent meg mögötte. Árnyéka betöltötte a falakat.
– Nincs itt senki – mondta Gonzalo, bár látszólag bizonytalan volt.
– A szél mozgatja a köveket – felelte Rodrigo. – Duplázzátok meg az őrséget a keleti szárnyon.
A nappali felé fordult.
– Visszamegyek a szállásomra. Ximena könnyen felébred, ha fázik. Fenn kell tartanom az illúziót a napfogyatkozásig.
Amikor a két férfi elsétált, a királynő előbukkant rejtekhelyéről. Nem futott el. Csendes kétségbeeséssel lopakodott végig a folyosókon, méhét védve. Éppen azelőtt ért a hálószobába, hogy meghallotta volna Rodrigo lépteit.
Az ágy alá dobta a takarót, és lefeküdt. Hanyatt fordult, becsukta a szemét, és erőltette magát, hogy lenyugodjon a légzése.
