– Pontosan ezért kell ezt ellenőriznünk, nem pedig kizárnunk.
A kórház egyik gyermekorvosa speciális felmérést kért a lehetséges környezeti expozíciókról, és azt javasolta, hogy a történtek kivizsgálásáig ne térjenek vissza az otthonba.
Délután Diego megérkezett az ügyvédjével.
„Hagyod, hogy egy újonnan érkezett alkalmazott tönkretegye a családunkat” – szemrehányást tett Álvarónak.
Matilde ezután egy sárgás borítékot vett elő a táskájából.
Benne volt a karbantartási jelentés egy példánya, amit sikerült megőriznie.
A dokumentum a vegyi anyagok rendellenes koncentrációját jelezte, és az automatizált kezelés azonnali felfüggesztését javasolta.
De a legmegdöbbentőbb dolog az utolsó oldalon volt.
Engedély volt a rendszer működtetésének folytatására, még a figyelmeztetés kiadása után is.
És Álvaro saját digitális aláírását viselte.
Diego a mindenki előtt lévő dokumentumra mutatott.
– Íme a bizonyíték.
Te voltál az, aki felhatalmazta.
Álvaro elismerte a nevét, az adatait és az elektronikus aláírását.
De én ezt a jelentést még sosem láttam.
Aztán rájött, hogy valaki nemcsak a gyermekeiről titkolt információkat.
Ehhez a személyazonosságát is felhasználta.
3. RÉSZ
Álvaro néhány másodpercig szótlanul bámulta a dokumentumot.
Diego kihasználta a csendet.
– Túl sok időt töltöttél a gyerekek gondozásával.
Kimerült vagy, Álvaro.
Teljesen normális, ha nem emlékszel mindenre, amit aláírsz.
Irene azonban észrevett valamit, amit a többiek figyelmen kívül hagytak.
Az engedélyezést egy céges digitális tanúsítvánnyal végezték, nem pedig az Álvaro által általában használt személyes aláírással.
„Ki kezeli az elektronikus tanúsítványaitokat?” – kérdezte.
Álvaro felnézett.
– A jogi osztályom.
– És kinek van hozzáférése ezekhez?
A válasz megérkezett, mielőtt kimondhatta volna.
Diego.
A bátyja évek óta irányította a családi vállalkozás bizonyos műveleteit.
Még miután Álvaro csökkentette a tevékenységét, hogy gondoskodhasson az ikrek gondozásáról, Diego továbbra is széleskörű adminisztratív hatásköröket tartott fenn.
Diego ügyvédje azonnal közbelépett.
– Minden vádat bizonyítani kell.
Nem engedjük meg, hogy a gondozó üzleti dokumentumokat értelmezzen.
– Nem vádolok senkit – felelte Irene.
Azt kérdezem, hogy ki használhatja ezt a tanúsítványt?
Diego megpróbálta visszaszerezni a jelentést, de Álvaro már elmentette.
– Ettől a pillanattól kezdve senki sem nyúlhat semmilyen dokumentumhoz anélkül, hogy az ügyvédem megvizsgálná.
A bátyja hitetlenkedve nézett rá.
– Tényleg szembeszállsz velem ezzel?
Álvaro a szobákra mutatott, ahol a gyerekeit ápolták.
– 18 hónapja betegek.
Ha tudsz valamit, amit én nem, itt az ideje, hogy elmondd.
Diego elnézett.
Ez a reakció elég volt Álvaro számára ahhoz, hogy megértse: nyomoznia kell.
Ugyanazon az estén felvette a kapcsolatot megbízható ügyvédjével, Laura Medinával, és független felülvizsgálatot kért a digitális hozzáféréssel, a karbantartási szerződésekkel és a felújítással kapcsolatos kommunikációval kapcsolatban.
Engedélyezte a ház műszaki ellenőrzését is.
Az ikrek a kúria előtt maradtak.
Álvaro hosszú idő óta először hozott fontos döntést anélkül, hogy megkérdezte volna a testvérét.
A következő napok sokkal rosszabb valóságot tártak fel előttük, mint azt valaha is elképzelték.
Az ellenőrzés során egy párásító készüléket fedeztek fel, amelyet egy másodlagos szellőzőkörbe szereltek be, amely elsősorban a gyerekszobákat látta el szellőztetéssel.
A berendezés időszakosan kiadott egy keveréket, amelyet ipari létesítmények bizonyos mikroorganizmusok elleni kezelésére szántak.
A termék ilyen módon történő használata lakott hálószobákban nem volt engedélyezett.
Továbbá a rendszert úgy programozták, hogy a kora reggeli órákban működjön, pontosan akkor, amikor a gyerekek a legtöbb időt töltötték a szobájukban.
A létesítmény különböző pontjain végzett mérések számos kémiai összetevő magas koncentrációját mutatták ki.
Az édes illat a kezeléshez adott illatanyagnak volt köszönhető, míg a kellemetlenebb szag a keverékben jelenlévő oldószereknek volt köszönhető.
A szakemberek mintákat küldtek egy akkreditált laboratóriumba.
Eközben a kórház orvosai áttekintették Nico és Bruno tüneteit, figyelembe véve az új információkat.
Egy klinikai toxikológiai szakember elmagyarázta Álvarónak, hogy bizonyos hosszan tartó környezeti expozíciók olyan tüneteket okozhatnak, amelyeket kezdetben nehéz összefüggésbe hozni az eredetükkel.
A rendelkezésre álló eredmények összhangban voltak a káros expozícióval, bár a teszteket még el kellett végezniük és nyomon kellett követniük az előrehaladást.
„A lényeg az” – magyarázta –, „hogy már nem azt a levegőt szívják be.”
Álvaro leírhatatlan érzéssel hallgatta ezeket a szavakat.
Országokat járt be válaszok után kutatva.
Hihetetlenül drága kezelésekért fizettem.
És miközben megpróbálta megvédeni gyermekeit a külvilágtól, a veszély minden éjjel bekúszhatott a hálószobáik falain keresztül.
Azonban még mindig nem derült ki, hogy ki engedte meg a folytatást.
Laura az első döntő bizonyítékot a cégtől visszaszerzett e-mailekben találta meg.
A telepítést Diego egy, a saját vállalkozásaihoz kapcsolódó cégen keresztül végezte.
Az eredeti költségvetés tartalmazott egy otthoni környezetbarát tisztítórendszert.
De a kivégzés során Diego engedélyezte, hogy egy másik, lényegesen olcsóbb rendszerrel helyettesítsék.
Ez a módosítás lehetővé tette a költségek csökkentését egy olyan vállalkozásnál, amely gazdasági nehézségekkel küzdött.
A legkomolyabb dolog egy 8 hónappal ezelőtt küldött üzenetben jelent meg.
Egy külsős technikus aggasztó mennyiségű vegyszert észlelt, és a készülék azonnali leválasztását javasolta.
Diego személyesen vette át a jelentést.
Válaszát rögzítettük:
– Nem tudunk mindent megállítani néhány elszigetelt mérés miatt.
Folytassuk a programot, amíg megoldást nem találunk.
Soha nem közölte ezt a figyelmeztetést Álvaróval.
Független egészségügyi vizsgálatot sem kért.
Ehelyett engedélyezte a szag érzékelésének csökkentését célzó módosításokat.
A feljegyzések szerint az éjszakai működés a további figyelmeztetések kézhezvétele után is folytatódott.
