Valeria egy pillanatig figyelte.

„Talán.
” „De akkor is az enyém lenne.”

Levette a gyűrűjét, és az asztalon hagyta.

-Nem akarok újra összejönni veled.

Rosalía kinyitotta a száját, de a fia szólalt meg először.

– Amint túlteszed magad a haragodon, visszatérsz.

Valeria felvette a mappáját.

– Minden függőben lévő ügyet az ügyvédemen keresztül fogok intézni.

Felkelt, és mi is felkeltünk vele.

Kint le kellett ülnie egy virágládára. Remegtek a lábai. Lidia vizet hozott neki, én pedig a közelben maradtam, anélkül, hogy szóltam volna neki, hogy vége mindennek.

Mert nem volt befejezve.

Marisol megkérdezte tőle, hogy akar-e közzétenni egy pontosítást, amelyet az általuk ellenőrzött információk alátámasztanak.

Valeria másnapig ezen gondolkodott.

Beleegyezett, de kérte, hogy ne mutassanak közeli felvételeket a sérüléséről, és ne adják meg az útvonaltervet sem. Azt sem akarta, hogy nyilvánosságra hozzák a videós eredeti felvételét, vagy hogy lopásként tüntessék fel azt, amit még átnéznek.

„Nem akarom, hogy bárki is keresse.”
„Abba akarom hagyni a hazugságok terjesztését.”

A cikk nagyrészt helyreigazított a keringő dolgokból. Néhányan bocsánatot kértek. Mások szó nélkül törölték a hozzászólásaikat.

Voltak olyanok is, akik eltávolodtak.

Egy kliens azt írta, hogy inkább nem akar belekeveredni a családi problémákba. Valeria megmutatta nekem az üzenetet a konyhából.

– Épp a haját vágtam, apa.

Nem találtam olyan kifejezést, ami ezt megoldotta volna.

Elkísértük, amikor úgy döntött, hogy panaszt tesz. Átadta az orvosi dokumentumait, üzeneteit és a vallomását. Emellett megkezdte a házasság jogi felbontásának folyamatát is.

Nem történt látványos letartóztatás vagy azonnali megoldás.

Voltak találkozók, várakozás, és délutánok, amikor kimerülten tért vissza.

Útmutatással áttekintette a fiókjait, megváltoztatta a jelszavait és eltávolította a jogosultságokat. Megerősítette, hogy a lakására felvett hitelt még nem véglegesítették. Az esküvői költségek szétválasztása tovább tartott.

Voltak éjszakák, amikor kételkedett magában.

Mások dühbe gurultak, amikor eszükbe jutott egy korábban kihagyott mondat.

Visszatért a maradt ügyfelekkel dolgozni. Az egyik ételt hozott neki. Egy másik a szolgáltatásait ajánlotta anélkül, hogy bármilyen kérdést feltett volna az esküvővel kapcsolatban. Apránként megtelt a programja.

Hónapokkal később elmentünk a szalonba, hogy véglegesítsük a részleges visszatérítést.

Az adminisztrátor átnyújtott neki egy dokumentumot, és elkezdte magyarázni nekem.

A lányomra mutattam.

– Ő az, aki ellenőrzi.

Valeria minden sort elolvasott.

4800 peso költséget talált egy olyan szolgáltatásért, amelyet nem nyújtottak.

A férfi azt mondta, hogy ez is a csomag része.

Kérte, hogy láthassa a szerződést.

Késztetést éreztem, hogy közbeavatkozzak. Mozdulatlanul maradtam.

Valeria megvárta, amíg átnézik a papírokat. Amikor kijavították az összeget, Valeria mindent újra elolvasott, mielőtt aláírta.

Ahogy elindultam, megállt a teherautóm mellett.

– Előbb aláírtam volna, hogy ne okozzak kellemetlenséget.

A táskájában kutatott. Az a kártya volt az, amit az első este az asztalunkon hagyott.

Visszaadta nekem.

– Tartsd meg, apa.

Betettem a pénztárcámba.

– Hazavigyelek?

Valeria a kulcsaira nézett, majd rám.

– A lakásomhoz.
– És ha nem sietsz, főzök neked kávét.

Nem szerezte vissza az összes pénzét, sem az összes barátját. A jogi eljárás még folyamatban volt. Még mindig nehéz napok álltak előtte.

De délután be akart menni a házába, kinyitni az ablakokat és kávét főzni anélkül, hogy előbb azon tűnődne, milyen hangulatban lesz valaki más, mire megérkezik.

Beszállt a teherautóba.

Beindítottam a motort, és megvártam, míg becsatolja a biztonsági övét.

A lányom hosszú idő óta először nem sietett senkinek elmagyarázni, hová megy.