Mateo, aki ugyanolyan kis öltönyt viselt, mint az apjáé, végigsétált a folyosón a gyűrűkkel a kezében. De ahelyett, hogy félreállt volna, közéjük állt, és megfogta Alejandro, a másik Eugenia kezét.

Amikor a polgári bíró megkérdezte, hogy beleegyeznek-e abba, hogy szeretik és tisztelik egymást, Mateo harsányan felkiáltott: „Igen, beleegyezem!”, mielőtt Eugenia válaszolhatott volna, mire a jelenlévők hangos nevetésben törtek ki.

A hallgatás és a büszkeség hat évnyi életbe került Irene-nek és Alejandrónak. Egy kegyetlen nő kapzsisága majdnem a milliomos életébe került. De egy ártatlan gyermek kinyújtott keze a legsötétebb órában nemcsak feltámasztott egy férfit, akit mindenki halottnak hitt, hanem új családot is alapított számára.

Ma Mateónak már nem kell fognia apja kezét ahhoz, hogy ne érezzen félelmet. Ma az apja az, aki határozottan kézen fogja, hogy megmutassa neki a világot.