– Nincs mit kérnem tőled – felelte végül. – Inkább itt landolnék talpon, mint hogy térden állva térjek vissza hozzád.

Kijelentése még Mateót is elhallgattatta. Elena hónapokig azt hitte, hogy a bátorság a remegést jelenti. Azon az éjszakán megértette, hogy remegve is visszautasíthatja a kérést. Kint Esteban nevetett, és fegyvere tusával becsapta az ajtót, bízva benne, hogy a hang visszaadja felesége korábbi engedelmességét. Ez csak még szilárdabban megerősítette a kiállását.

Esteban megparancsolta két fegyveresének, hogy vegyék körül a házat. A bal oldali az ablaknál jelent meg, és Mateo hátát vette célba. Elena mély lélegzetet vett, amit megtanult használni, és lőtt. A golyó átfúrta a combját; a férfi kiesett. Mateo viszonozta a tüzet, de a másik férfi lován elmenekült, amikor rájött, hogy a fizetség nem éri meg az életét.

A füstön keresztül Esteban belépett Elena szobájába. A lány már nem zárta be az ajtót, és ezt a bizalmat résre nyitotta. Mateóra szegezte a fegyverét.

– Mondj búcsút a gyilkosodnak.

Elena megfordult és lőtt, mielőtt Esteban megtette volna. A golyó áthatolt a fegyvert tartó vállon. Esteban hitetlenkedve a keretnek zuhant.

– Lelőttél.

– Ha megpróbálja a fegyver után nyúlni, a következő a mellkasát célozza meg. Ülj le.

Mateo lerúgta a revolvert, és Estebant megkötözte a gyakorlás távolságának jelölésére használt kötéllel. Nem végezte ki, és Elenának sem engedte meg. Centella vigyázott a sebesült férfira az udvaron; a lovak megnyugodtak a karámban, és hajnalban ugyanaz a kakas, amelyet Elena érkezése óta hallott, bejelentette, hogy mindketten még élnek.

Az udvaron álló fegyveres nem halt meg. Elena kötést nyomott a sebére, miközben Mateo elállította Esteban vérzését. A megmentésük nem jelentette a felmentésüket; azt jelentette, hogy egyikük sem változtathatja az éjszakát a „Hóhér” kényelmes legendájává. Lesznek élő gyanúsítottak, ballisztikai elemzések, és a fegyvereket átadják a hatóságoknak. Az igazságnak most először lesz egynél több tanúja.

A biztos egy orvossal érkezett, és külön vallomásokat vett fel. Fegyvereket, kerozint és egy kötelet talált a támadók nyergében. A sebesült fegyveres beismerte, hogy Esteban fizetett nekik Elena elrablásáért és a ranch felgyújtásáért, ha Mateo ellenáll. A szökevényt két nappal később egy ellenőrzőponton találták meg, és megerősítette a megállapodást.

Esteban megpróbálta visszanyerni barátságos hangnemét.

–Nézd, mivé változtatott téged az a bűnöző, Elena. Még mindig meg tudok bocsátani neked.

A nő vele szemben ült, a fegyvert az ölében tartva.

„Mindig is tudtam, hogy nem érdemlem meg a veréseket. Egyszerűen hiányzott egy hely, ahonnan kimondhattam volna. Most már megvan, és nem éreztethetsz velem többé kicsiséget.”

A hatóságok átszállították Chihuahuába, de Elena szabadsága nem csodával határos módon valósult meg. A bíró hat héten át vizsgálta a jelentést, a panaszt, a vesztegetési elismervényt, az utasításlevelet és a fegyveresek vallomásait. Leandro Hermosillóból utazott, hogy megerősítse a vallomását. Az együttműködésért cserébe elfogadta a felelősséget, és visszafizette a pénzt.

Az orvos dokumentálta Elena régi sebhelyeit, és összehasonlította beszámolóját a Jacintának évekkel korábban küldött leveleivel. A rendőrfőkapitány részletesen ismertette a téren történteket, a helyi bíró pedig megerősítette, hogy a bizonyítékokat a támadás előtt nyújtották be. Semmi sem múlott Esteban hirtelen vallomásán. Minden hazugság szertefoszlott, mert volt egy dokumentum, egy dátum vagy egy személy, aki képes volt ellentmondani neki.

Jacintát is beidézték. A bíróságon azt állította, hogy Elena tolvaj, amíg a hivatalnok meg nem mutatta neki Elena által aláírt nyugtát. Ezután beismerte, hogy Esteban kifizette a jelzáloghitelét cserébe az unokahúgának átadásáért és a vád megismétléséért.

„Gyermekeim voltak, akiket meg kellett védenem” – indokolta magát.

– És hogy megvédje a házát, visszaküldött oda, ahol megölhetnek – felelte Elena. – Megértem a félelmét, néni, de nem fogok úgy tenni, mintha szerelem lett volna.

Nem volt ölelés, nem volt könnyű kibékülés. Jacintát hamisításért vádolták meg, bár enyhébb büntetést kapott az együttműködéséért. Elena úgy döntött, hogy nem látogatja meg. Megértette, hogy a megbocsátás nem jelenti azt, hogy újra ki kell nyitnia az ajtót annak, aki eladta a kulcsot.

A lopás vádját ejtették. Egy újabb polgári peres eljárást követően a házasságot felbontották, Elena pedig távoltartási végzést kapott. Estebant vesztegetés, hamisítás, emberrablási kísérlet és fegyveres testi sértés miatt ítélték el. Az ítélet nem törölte el az elvesztegetett éveket, de megakadályozta abban, hogy valaha is újra igényt tartson rájuk.

San Jerónióban azok, akik megsértették Elenát, később úgy tettek, mintha mindig is hittek volna neki. Elena nem volt hajlandó elfogadni ezt a kényelmes kifogást. Az üzlet előtt azt mondta, hogy Esteban tiszta öltönye jobban nyomta őket, mint remegő hangja, és hogy ez a gyávaság egyben az erőszakot is védte. Néhány nő lesütötte a szemét; mások sértődötten távoztak. Ketten héttel később visszatértek, és segítséget kértek olyan problémákra, amelyeket soha nem mertek megnevezni.

Amikor elhagyták a bíróságot, Elena mozdulatlanul állt a csivavák napsütésében. Mateo mellette sétált, megtartva a szokásos távolságot.

— Hogy érzed magad?

– Mintha még mindig arra számítottam volna, hogy valaki azt mondja, hiba volt.

– Az ajtó nyitva van. Visszatérhetsz a városba, elmehetsz Hermosillóba, vagy maradhatsz. Adok neked pénzt, és nem kérdezem meg, miért.