– Karolina pénzt fektetett a cégbe?

Mercedes az egyik vászontáskáját tartotta a kezében.

– Megígértem, hogy bizonyos dolgokat nem árulok el.

– Miért akarnám titokban tartani?

– Mert mindig is úgy hitte, hogy az emberek védelme fontosabb, mint a köszönet.

Sebastián felidézett egy másik esetet is arról a hétről: Mercedesnél szövődmények léptek fel egy szívműtét után. Úgy hitte, hogy Héctor a kórházat vezette, miközben ő a bankokkal tárgyalt.

A kardiológus őrizte meg a dossziét.

– A felesége három éjszakát töltött itt – magyarázta az orvos. – Egy székben aludt, aláírta a meghatalmazásokat, és kifizette a számla egy részét.

– Carolina szinte soha nem volt otthon.

– Mert az anyjáról gondoskodott.

Carolina aláírása többször is megjelent a feljegyzésekben.

Az orvosnő felidézte, hogy a menzán találkozott egy Tomás Ibarra nevű férfival. Sebastián ismerte a nevet. Ő volt az állítólagos szeretője, aki a Héctor által adott fényképeken szerepelt.

Tomást egy igazságügyi könyvelőirodában találta.

– Milyen kapcsolatban állt a feleségemmel?

-Szakmai.

Tomás az egyik régi fényképet az asztalra tette. Carolina átnyújtott neki egy mappát. Sebastián mindig az arcukat nézte; sosem vette észre a borítóra nyomtatott Alimentos Rivas logót.

„Carolina felfedezte a nem létező beszállítóknak történő kifizetéseket” – magyarázta Tomás. „Duplikált számlák, soha meg nem érkezett áruk és átutalások fedőcégeknek. Mindez Héctor Valdéshez vezetett.”

– Miért nem mondtad el nekem?

–Megpróbálta megtenni. Két nappal a válás előtt jelentést küldtem az irodájába. Hector osztályáról valaki aláírta az átvételi elismervényt.

Tomás kinyitott egy széfet. Üres volt.

– A másolatok még két héttel ezelőtt is itt voltak.

Valaki tudta, hogy Sebastian nyomoz.

Felbérelt egy független könyvvizsgálót, Olivia Castellanost. Carolina beleegyezett, hogy segít nekik, amikor rájött, hogy Hector továbbra is árthat a munkásoknak és a gazdáknak.

Több beszállítói kódra is emlékezett. Olivia felfedezte, hogy három látszólag különböző cégnek ugyanaz az eredeti adóazonosító száma és Hectorhoz kapcsolódó számlái vannak.

Mielőtt a régi könyvelési könyveket megszerezhették volna, tűz ütött ki a raktárban, ahol azokat tárolták. A kamerákat percekkel korábban hatástalanították.

Csak hatan ismerték a helyszínt: Sebastián, Carolina, Tomás, Olivia, Mercedes és Raquel.

Raquel még aznap éjjel eltűnt.

Sebastián és Mercedes egy régi családi házban találták meg. A nő a földön ült és sírt.

„Információkat adtam át Hectornak” – vallotta be.

Évekkel ezelőtt a férje vállalkozása csődbe ment, és hamisított dokumentumok kerültek elő, amelyek börtönbüntetést jelenthettek volna számára. Hector felajánlotta, hogy megoldja a problémát. Aztán megzsarolta a nőt.

„Először a látogatók időbeosztását és nevét kérdezte. Aztán tudni akarta, hogy mit kutat Carolina. Tegnap meséltem neki a könyvekről, de nem tudtam, hogy fel fogja gyújtani a raktárat.”

„Hol vannak Tomás másolatai?” – kérdezte Sebastian.

– Nem tudom. De Hector tegnap este felhívott. Azt mondta, hogy nyilvánosan tönkreteszi Carolinát, mielőtt engedné neki beszélni.

Raquel Mercedes régi táskájára nézett.

– Én is kérdeztem erről a táskáról.

Mercedes arca megváltozott.

Letette a táskát az asztalra, óvatosan felnyitotta a bélés egy varrását, és kivett belőle egy sárgás fóliába csomagolt csomagot.

– Carolina adta nekem a válás előtt – magyarázta –. Megkért, hogy tartsam meg, még akkor is, ha soha nem fogom használni.

Benne volt a közjegyző által hitelesített okirat arról a földről, amelyet Carolina az apjától örökölt. Az eladási ár szinte pontosan megegyezett azzal a tőkével, amely megmentette Alimentos Rivast.

A vevő egy Hectorhoz köthető több, fiktív cég mögött álló fedőcég volt. Ő intézte a földvásárlást, majd megpróbálta eltitkolni a pénz eredetét.

De különbség volt az eladási ár és a cégnek átutalt összeg között.

„Hová tűnt a többi?” – kérdezte Sebastian.

Mercedes lesütötte a tekintetét.

-Nálam.

Sebastián apja a családi házat egy titkos kölcsön fedezetéül használta. Ha a cég csődbe megy, Mercedes is elveszíti az otthonát. Carolina kifizette ezt az adósságot, mielőtt a fennmaradó összeget az Alimentos Rivasba fektette volna.

Sebastian érezte, ahogy a levegő eltűnik.

A nő, akit azzal vádolt, hogy lopott tőle, eladta apja utolsó örökségét, hogy megmentse a cégét, több száz család munkahelyét és anyja házát.

Carolina röviddel ezután megérkezett. Amikor meglátta a dokumentumokat, elsápadt.

– Megkértem, hogy ezt soha ne hozza szóba.

– A hallgatás a rossz embert védi – felelte Mercedes.

Sebastian részvényeket, kamatot és az ingatlan frissített értékét akarta felajánlani.

Karolina lehunyta a szemét.

– Megcsinálod újra.

-Hogy?

–A fájdalmat számlává változtatod. A pénzt vissza lehet fizetni. A tulajdont újra meg lehet venni. De az a tény, hogy a szeretett férfi rád néz, és úgy dönt, hogy képes vagy elárulni öt perc nélkül, nem orvosolható egy csekkel.

Sebastian nem talált védelmet.

–Akkor ne nekem segíts helyettünk. Segíts megakadályozni, hogy Hector valaki mást tönkretegyen.

Raquel beleegyezett a tanúvallomásba. Tomás hitelesített másolatokat őrizgetett egy külső telephelyen található trezorban, amelyről évekig elfeledkezett. Olivia adó- és banki nyilvántartások segítségével rekonstruálta az átutalásokat.

Az igazság rosszabb volt, mint képzelték.

Hector nemcsak lopott a válság alatt. Ő maga provokálta ki, hogy csökkentse a cég értékét, olcsó részvényeket vásároljon, majd úgy tüntesse fel magát, mint aki megmentette.

Mielőtt a bizonyítékokat a tanács elé terjeszthették volna, egy hír jelent meg a médiában: