– Ez nem kényszerít arra, hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna.

Elena ránézett. Ismét nem a férfi döntött helyette.

Az ügyvéd hivatalos panaszt nyújtott be a banknál, elutasítva az engedélyt, és kérte, hogy őrizzék meg az összes dokumentációt, nyugtát és minden felhasznált azonosító okmányt. Hivatalos értesítést is küldött Ramirónak, követelve, hogy hagyjon fel Elena nevében a kölcsön kezelésével. Mivel a bank még nem engedményezte a tartozást, és nem történt regisztrált eladás, az ingatlan érintetlen maradt. A hamisítás azonban most már komoly problémává vált.

Ramiro taktikát váltott. Ugyanazon a héten pletykát indított arról, hogy Elena visszautasított egy „nagylelkű ajánlatot”, mert Tomás meg akarta tartani a ranchot azzal, hogy feleségül veszi Elenát.

A történet eljutott abba a plébániai iskolába, ahová Lucía hetente három délelőttön járt. Egy nő a lány előtt megjegyezte, hogy Tomás „az apját akarja pótolni”.

Lucia csendben tért haza.

„Tomás nem helyettesíti az apámat” – mondta vacsora közben.

Elena letette a kanalat.

-Nem.

– Szóval, mi is az?

A kérdés hasra vágta.

– Tomás az.

Lucia összevonta a szemöldökét.

– Ezt már tudom.

Azon az estén Elena a verandán találta Tomást. Elmesélte neki a pletykát, Lucía kérdését, és a félelmét, amiről hetek óta nem beszélt.

– Julian jó apa volt.

-Tudom.

–Nem fogom megengedni, hogy bárki is azt az érzést keltse Lucíában, hogy kevésbé kell szeretnie az apját ahhoz, hogy valaki mást tudjon szeretni.

Tamás gondolkodás nélkül válaszolt.

-Én sem.

Elena a konyha sárga fényében figyelte.

– Mi van, ha egy nap apának hív?

Tamás eltartott egy ideig.

–Én azt mondanám neki, hogy Julian is.

Elena érezte, hogy könny szökik a szemébe.

– Nem bánnád, ha megoszthatnád ezt a szót valakivel, aki már nincs itt?

– Nem versenyzek vele.

Tomás az ablak felé nézett, ahol Chispa az ablakpárkányon pihent.

– Ha Julián nem létezett volna, Lucía sem létezne. És te sem lennél ugyanaz a nő. Szeretni őket azt jelenti, hogy elfogadod az egész történetet.

Elena lesütötte a tekintetét. Hónapokig attól félt, hogy a továbblépés egyfajta árulás. Tomás megmutatta neki, hogy ennek az ellenkezője is lehet: egy módja annak, hogy megvédje azt, amit Julián szeretett, anélkül, hogy az emlékét börtönné változtatná.

Halk kopogás hallatszott bent a házban. Lucia a függöny mögött volt.

– Aludnod kellene – mondta Elena.

A lány randizott Chispával.

-Nem vagyok álmos.

Tamás elmosolyodott.

– Ezt mondják az álmos gyerekek.

Lucía odalépett, és átadta a kutyát.

– Tudsz gondoskodni róla.

Thomas mindkét kezével megfogta.

– Nagy felelősséggel jár.

Lucia bólintott, nagyon komolyan.

– Ezért választottalak téged.

Elena visszatartotta a lélegzetét.

— Mit választottál?

Lucia úgy nézett az anyjára, mintha a válasz nyilvánvaló lenne.

– Hogy velünk maradj.

Tomás abbahagyta a mosolygást. Elena is.

A lány folytatta:

– A képen az apukám, Julián van. Itt Tomás. Ez nem ugyanaz.

A kifejezés egyszerűsége lefegyverezte a két felnőttet.

Később, amikor Lucia végre elaludt, Elena és Tomas a verandán maradtak.

– Azt hiszem, már előttünk döntött – suttogta Elena.

– Túl sok döntést hoz.

– A lovad nevét is megváltoztatta.

Tamás elfordította a fejét.

-Hogy?

–Mostantól Churro-nak hívják.

– Villám a neve.

-Ez már nem rajtad múlik.

Elena addig nevetett, amíg el nem takarta az arcát. Tomás ugyanúgy nézett rá, mint a barkácsboltban, csak ezúttal nem fordította el a tekintetét.

A bank kiadta a nyugtát: a hamisított levelet egy Ramiro által felbérelt közvetítő nyújtotta be. Esteban elismerte, hogy tanúként írta alá anélkül, hogy látta volna Elenát, és hogy Ramiro pénzt ajánlott fel neki a család meggyőzéséért.

Elena panaszt tett aláírásának jogosulatlan felhasználása miatt, és az ügyet ügyvédjére bízta. Egyetlen feltételt szabott Estebannak a ranchra való visszatéréshez: soha többé nem beszél Lucía nevében, és nem tárgyal a földje eladásáról.

Az anyósának két hónapba telt, mire bocsánatot kért.

– Azt hittem, egyedül vagy és félsz.

Elena így válaszolt:

– Az voltam. Ez nem jelentette azt, hogy képtelen voltam rá.

A nő lehajtotta a fejét.

– Julian jobban bízott benned, mint mi.

-Igen.

Ramiro elvesztette a lehetőséget, amikor Elena folyamatosan folyósította a kölcsönt, és a részes aratási megállapodás a vártnál jobb eredményeket hozott. Egyszerűen elvesztette a hatalmát egy olyan nő felett, aki már nem támaszkodott az ajánlatára.

Decemberre a számlák még mindig szűkösek voltak, de a jószág szépen hizlalódott. Tomás hetente kétszer jött vacsorára. Néha elkészített valamit, máskor semmit sem csinált, és ezek a látogatások voltak Elena kedvencei.

A kapcsolat lassan haladt. Elena sosem tett úgy, mintha abbahagyta volna Julián iránti szeretetét. A férfi fényképe ott maradt a kredencben.

Márciusban egy délután Tomás megérkezett kalappal a kezében. Lucía meglátta őt a teraszról, és Elena felé rohant.

– Úgy tűnik, közeledik.

– Milyen arccal?

– Amikor nem tudja, mit mondjon, a kerítésnek támaszkodik.

Elenának össze kellett harapnia az ajkát, hogy visszafojtsa a nevetését.

Tomás a kapunál maradt.

– Elena, napok óta ezen gondolkodom.

– Lucía már tájékoztatott.

Elárulva nézett a lányra.

– Beszélnünk kell a titoktartásról.

– Nem tudom, mi az – felelte Lucía.