Azt sem hitte, hogy a puszta visszautasítás eltörölheti a történteket. Patriciának vissza kell majd fizetnie az előleget, és szembe kell néznie a megállapodásban foglalt következményekkel.
Az apja felajánlotta, hogy segít neki megtakarításai egy részével, de a számlákat tisztán és az üzlettől elkülönítve vezette.
Ofélia később megjelent a környékbeli teendők listájával.
– Hétvégi parancsok érkeztek. Majd meglátjuk, tudnak-e még korán kelni.
A rendeletek nem oldották meg az adósságokat. Viszont konkrét okot adtak a kezdésre.
Patricia látta, hogy Mariana összegeket ír le anélkül, hogy hozzányúlna az ingatlannal kapcsolatos dokumentumokhoz.
– Tényleg itt akarsz dolgozni?
– Igen. Ki akarom fizetni a kiadásaimat, és újra elkezdeni a takarékoskodást.
Patrícia bólintott.
Mielőtt elment, odament a gyerekekhez.
– Nagyon csúnyán beszéltem velük tegnap. Semmiért sem voltak hibásak.
Diego csendben fogadta a bocsánatkérést.
Valentina megkérdezte, hogy visszajön-e.
Patrícia az apjára nézett.
-Vasárnap.
És visszatért.
Az újranyitás több hétig tartott. Felújították a helyiségeket, megszervezték a beszállítókat, és naprakészen tartották a könyvelést. Mariana otthagyta a másik munkahelyét, miután írásban beleegyezett az új feltételekbe.
Diego továbbra is járt az órákra. Szabadidejében plakátokat tervezett a rendelések hirdetésére, de Rogelio megtiltotta neki, hogy hiányozzon az iskolából a segítségnyújtás érdekében.
Patricia vasárnaponként elkezdte ellenőrizni a számlákat. Néha vitatkozott az apjával; most az addig ült csendben, amíg végig nem hallgatta őt.
Az első új kenyér narancsot és fahéjat tartalmazott.
„Visszatérésnek” nevezték.
Hat hónappal később Mariana eleget megtakarított ahhoz, hogy kibéreljen egy közeli lakást.
Amikor elmondta Rogeliónak, a férfi hallgatott.
– Minden nap eljövünk – tisztázta.
Az öregember mély lélegzetet vett.
– Tudom. Csak kezdtem megszokni az emelet zaját.
Örült nekik, bár hiányozni fognak neki. Ezúttal mindkettőt kimondhatta.
A költözés vasárnapján együtt vacsoráztak a pékségben. Patricia enchiladákat hozott, Valentina pedig letette a nyulát egy székre.
– Még mindig nagypapának hívhatunk?
Rogelio letette a poharat az asztalra.
– Még akkor is, ha egy másik házban laknak.
A kislány odaszaladt, hogy megölelje. Diego később csatlakozott hozzá, de megpróbálta elrejteni az érzelmeit.
A pulton Gabriel szakácskönyve hevert, új oldalon kinyitva. Rogelio felírta a narancsos kenyér mennyiségét, és alája a készítőinek nevét.
Amikor a bolt bezárt, Mariana elvitte a lakása kulcsait.
Rogelio anélkül ment fel a szobájába, hogy azt érezte volna, magára hagyták.
Úgy beszélték meg, hogy 8-kor reggeliznek.
És volt tésztája, amit el kellett készítenie.
