Úgy beszélgetünk, ahogy én soha nem tettem azzal a hallgatag férfival, akihez azt hittem, feleségül mentem.
És rájöttem, hogy talán Dr. Chennek igaza volt.
Talán Richardba szerettem bele, nem a valódi személybe. És talán ő is beleszeretett engem – a türelmes, megértő nőbe, aki elfogadja őt olyannak, amilyennek színleli magát.
De elég sokáig maradtunk ahhoz, hogy igazán találkozzunk.
És mi inkább ezeket az embereket szerettük.
Az igazi, hibás, bonyolult emberek, akik valójában vagyunk.
Megérte?
Nem tudom.
Vannak napok, igen.
Vannak napok, amikor nem.
De ez az én életem – amelyet én választottam, és amelyet továbbra is én választok.
