Az ügyészség bemutatta a különleges kérelmet, a biztosítási kötvény másodpéldányát, azt a hívást, amelyben Elena arra utasította őket, hogy várjanak, mielőtt segítséget kérnének, valamint azokat az üzeneteket, amelyeket Renata az életéért küzdött.
Abban az ügyben nem volt esküdtszék; a bíróság elemezte a bizonyítékokat. Az események sorrendjét lehetetlen volt véletlennek magyarázni.
Juliánt gyilkossági kísérletért, hamisításért és csalárd közigazgatásért ítélték el. Elena a részvételéért és az titkolózásért kapott büntetést. Héctor együttműködésének köszönhetően enyhített büntetést kapott, de minden fillért vissza kellett adnia.
Renata pert is indított a pénzeszközök visszaszerzése és a fizikai, erkölcsi és gazdasági kár megtérítése érdekében.
Won.
A kivett pénzt visszautalták a cégnek. Julián vagyonát a végkielégítés és az orvosi költségek egy részének fedezésére fordították.
Renata nem érzett örömöt az ítélet hallatán.
Valami csendesebbet és mélyebbet érzett:
Hittek benne.
Három évvel később az Eventos Villaseñor egy nagyobb irodából működött, és 27 embert foglalkoztatott. Az Altavistával kötött szerződés egy új fejezet kezdetét jelentette.
De Renata nem az összes javítást használta fel vállalkozása bővítésére.
Megalapította a Segunda Mesa nevű szervezetet, amely jogi képviseletet, pszichológiai támogatást és pénzügyi képzést nyújtott azoknak a nőknek, akiknek partnerei megpróbálták ellenőrizni a vagyonukat.
Két év alatt 63 túlélőnek segítettek.
Rosa Elena minden éves rendezvényen részt vett. Mindig az első sorban ült, és hangosabban tapsolt, mint bárki más.
Egyik este egy konferencia után megölelte Renatát.
– Néha azt hiszem, alig álltam meg azon az estén.
– De megtette.
–Megálltam, hogy megmentsek egy nőt. Soha nem gondoltam volna, hogy az a nő ennyi embert meg tud menteni.
Miután szabadult a börtönből, Julián üzenetet hagyott.
–Minden nap rád gondolok. Sajnálom, ami történt. Szeretném elmagyarázni, hogy nem voltam önmagam.
Renata csak egyszer hívta vissza.
Néhány percig hallgatta, amit mondott. Aztán nyugodtan válaszolt:
„Szerintem másvalakit keres. A feleség, aki megbízott benned, soha nem hagyta el azt az éttermet. Én vagyok az a nő, aki túlélte.”
Letette a telefont.
Kávét főzött, majd leült annak a háznak az ablakához, amelyet kizárólag a saját nevére vásárolt. A hajnal kezdte megvilágítani Guadalajarát.
Julian és családja azt hitték, hogy ha elzárják a levegőjét, az elég lesz ahhoz, hogy mindent megtartson, amit felépített.
Nem értették, hogy Renata 8 éven át minden visszautasítás után felkelt.
Elvették az életéből 4 percet, az eszméletéből 11 napot és az egészségéből hónapokat.
De a jövőjét nem vehették el tőle.
És a lehető legrosszabb hibát követték el egy nővel, aki a nulláról kezdte:
Kényszerítsd az újrakezdésre.
Mert ezúttal Renata nem csak egy nagyobb céget épített fel.
Ajtót épített, hogy más nők is el tudjanak menni.
