Pablo ellene szavazott, de a tanács többi tagja támogatta az intézkedéseket.

Dániel nem tért vissza alkalmazottként.

Négy hónapig heti három napot tanácsadóként dolgozott, és öt fiatal technikust képzett ki. Április végén bejelentette, hogy felmondja a szerződését.

Marta behívta az irodájába.

– Felajánlom önnek az operatív biztonsági osztályt.

Dániel hangosan felnevetett.

–Ez veszélyesen hasonlít a visszatéréshez.

—Rugalmas munkaidő. Nincs állandó elérhetőség. És jogod lesz bármilyen projektet technikai okokból leállítani.

-Vakáció?

— Tisztelik egymást.

-Karácsonyi?

– Ez szóba sem jöhet.

Daniel a javaslatra meredt.

– Majd meggondolom Luciával.

Márta elmosolyodott.

– Szerintem ő a tanács igazi elnöke.

Lucía egy további feltétellel fogadta el az állást: apjának továbbra is keddenként este 7 óra előtt kellett hazaérnie, mert tortilla- és moziest volt.

Marta aláírta a feltételt egy öntapadós cetlire, és csatolta a szerződéshez.

Majdnem egy évvel később a Transalba előcsarnoka ismét tele volt karácsonyi díszekkel. De valami megváltozott.

Az időmérő óra mellett egy papírcsillagokból álló panel lógott, melyeket a dolgozók gyermekei készítettek. Minden csillagon egy név és egy dátum szerepelt, amit valaki nem akart elveszíteni.

Az ötlet Luciáé volt.

Marta céges hagyománnyá tette.

December 23-án Daniel befejezett egy megbeszélést, és megtalálta a régi jelvényét az asztalon. A borító új volt, de belül még mindig ugyanaz a kék csillag volt, most behajtva a sarkoknál.

Alább egy üzenet Martától:

„Hogy senki ne felejtse el, hogy minden műszak mögött otthon vár valaki.”

Daniel zsebre tette az akkreditációt.

Este 6 órakor kikapcsolta a számítógépet.

Senki sem próbálta megállítani.

A recepción Lucía egy piros kalappal és egy zacskó churrosszal várta. Marta mellette állt, egy másik papírcsillagot tartva a kezében, ezúttal aranyszínűt.

„És az?” – kérdezte Daniel.

Lúcia elmosolyodott.

– Martának szól. Azt mondja, hogy idén neki is meg kell tanulnia hazamenni.

Márta felemelte a kezét.

– Nem fogok vitatkozni a tanács elnökével.

Mindhárman kiléptek Sevilla hideg levegőjére, miközben az utcákon felkapcsolták a karácsonyi fényeket.

Mögöttük a hatalmas épület tovább működött.

És talán ez volt az a tanulság, amit Martának a legtovább kellett megértenie: egyetlen cég sem omlik össze azért, mert valaki betartja a családjának tett ígéretét.

De egy cég elkezdhet összeomlani azon a napon, amikor arra kényszeríti az embereit, hogy megtörjék azt.