Lesimította fekete blézerének egyik ujját, és a tárgyalóterem közepére lépett.
– Igen, bíró úr – mondta. – Készen állunk a kezdésre.
A levegő megváltozott.
Caldwell összevonta a szemöldökét.
Dzsamál mosolya elhalványult.
Evelyn egyenesen a tanúk padjára nézett. „A védelem kéri Mr. Price visszahívását.”
Dzsamál ingerült arccal tért vissza. Leült, megigazította a mandzsettáját, és megpróbált szórakozottnak tűnni.
Evelyn feltartotta a pénzügyi összefoglalóját.
„Price úr, ön azt vallotta, hogy az ügyfelem fedezeti kölcsönöket használt fel a pénzügyi túléléshez.”
“Igen.”
– És ön készítette ezeket a dokumentumokat?
„Én állítottam össze őket.”
„A levélből, amit állítólag talált?”
“Igen.”
„A szakértelmed felhasználásával?”
„Így van.”
Evelyn bólintott. „Kiváló. Akkor ennek egyszerűnek kell lennie.”
Odament a projektorhoz, és egy lapot helyezett az üveg alá.
A hamis margós nyilatkozat nagy méretben jelent meg a tárgyalóterem kivetítőjén.
– Kérem, nézze meg az itt felsorolt portfólió értékét – mondta Evelyn. – Ötvenezer dollár.
– Igen – felelte Dzsamál.
„És a feltüntetett kölcsön összege kétszázezer dollár.”
“Igen.”
„A portfólió értékének négyszáz százaléka.”
Dzsamál megmozdult.
„A kétségbeesett befektetők irracionális dolgokat tesznek.”
Evelyn elmosolyodott. „De igen. A szabályozott brókercégek nem.”
Whitman bíró előrehajolt.
Evelyn folytatta. „A szövetségi fedezeti szabályok értelmében egy lakossági befektető nem vehet fel egyszerűen egy portfólió értékének négyszeresét kölcsönt egy hagyományos brókerszámlán keresztül. A kölcsönt azonnal felszámolnák.”
Jamal nyelt egyet. „Vannak kivételek.”
„Egy pénzügyi ismeretekkel nem rendelkező ügyfélszolgálati dolgozónak?” – kérdezte Evelyn.
Kinyílt a szája.
Nem jött ki hang a kijáratból.
Evelyn megkopogtatta az oldalt. „Folytassuk. Ez a fiók vállalati besorolási kóddal rendelkezik. CORP-7. Ismeri ezt?”
Dzsamál arca megváltozott.
Kicsi volt.
Egy pislákolást.
De a bíró látta.
Én is.
– Price úr – kérdezte Evelyn –, mit jelez a CORP-7?
„Át kellene néznem…”
„Ön egy vezető befektetési bróker. Mit jelent ez?”
Jamal torka megmozdult. „Egy vállalati számla.”
– Egy vállalati számla – ismételte meg Evelyn. – Nem személyes számla. Nem egy bajba jutott személy hitelkerete. Egy vállalati számla.
Caldwell felállt. – Ellenvetés. Az ügyvéd félreértelmezi…
– Elutasítva – mondta Whitman bíró élesen. – A tanú fog válaszolni.
Evelyn odalépett a standhoz.
„Miért, Mr. Price, azok a dokumentumok, amelyeket a szövetségi bíróság elé terjesztett annak bizonyítására, hogy Cassidy Vale cselekvőképtelen magánszemély adós, tartalmazták a vállalati entitás besorolási kódját?”
Dzsamál a vizéért nyúlt.
A keze annyira remegett, hogy víz folyt le a pohár oldalán.
„Csak azt jelentettem, amit találtam.”
– Nem – mondta Evelyn. – Te jelentetted, amit létrehoztál.
A tárgyalóteremben elcsendesedett az idő.
3. rész
Evelyn kinyitotta az aktatáskáját, és kivett belőle egy barna mappát.
„Tisztelt Bíróság, a védelem benyújtja az A. számú bizonyítékot.”
A végrehajtó másolatokat adott át.
Caldwell kinyitotta az övét.
Az arca elvesztette a színét.
Whitman bíró néhány másodpercig olvasott.
„Mit nézek?” – kérdezte.
„Állami bejegyzési kérelem az Apex Holdings Group LLC számára” – mondta Evelyn.
A név hallatán Jamal összerezzent.
Nem drámaian.
Nem elég ahhoz, hogy a szüleim megértsék.
De egy szövetségi bírónak elég.
Evelyn felé fordult. – Felismeri az Apex Holdings Groupot?
“Nem.”
A szó túl gyorsan jött.
Evelyn úgy bólintott, mintha pontosan azt adta volna meg neki, amire szüksége volt.
„Érdekes. Mert az ügyfelemnek tulajdonított adósságot az Apex Holdings Group kezeli.”
Brittany halk hangot hallatott.
Apám Jamalra nézett.
Anyámnak félig megfagyott a zsebkendője az arcáig.
Evelyn folytatta. „A céget Cassidy Vale nevére jegyezték be, a lakcímét használva. Kényelmes megoldás, nem gondolod?”
Dzsamál nem szólt semmit.
„Ki nyújtotta be a regisztrációt?” – kérdezte Evelyn.
“Nem tudom.”
„De az elektronikus beadványok naplózzák az IP-címeket, ugye?”
A papírra meredt.
“Igen.”
Evelyn rámutatott. „Olvasd be az IP-címet a rekordba.”
Dzsamál ajka összeszorult.
Whitman bíró hangja elhalkult. – Olvassa fel!
Dzsamál megtette.
Evelyn felemelt egy újabb lapot. „Idézést nyújtottunk be az internetszolgáltatónak. Az az IP-cím a Northern Lake Capital chicagói belvárosi irodájához tartozik.”
A szoba mintha egyszerre vett volna levegőt.
– Pontosabban – mondta Evelyn –, a Price úr részlegéhez rendelt alhálózat.
Brittany felállt. – Jamal?
– Üljön le! – csattant fel Whitman bíró.
Leült.
Evelin nem állt meg.
„Price úr, belépett Cassidy dolgozószobájába egy családi vacsora alatt hat hónappal ezelőtt?”
“Nem.”
„Lefényképezted a leveleit az asztaláról?”
“Nem.”
„Felhasználtad az inaktív fiókadatait, hogy létrehozz egy fedőcéget a nevére?”
“Nem.”
„Felhasználtad azt a fedőcéget, hogy kamu adósságot generálj, hogy a szülei kérvényezhessék a bíróságon a cselekvőképtelenné nyilvánítását és a lakásának elvételét?”
“Nem.”
Minden egyes szám kisebbnek hangzott, mint az előző.
Evelyn mindkét kezét a tanúpad korlátjára helyezte.
„Akkor magyarázza el, miért hozták létre az Apex Holdingst az Ön irodai termináljáról, az ügyfelem ellopott adatainak felhasználásával.”
Jamal Caldwellre nézett.
Caldwell az asztalra nézett.
Ekkor értette meg Dzsamál a gazdagok ügyvédeinek első törvényét.
Azt védik, akinek még jövője van.
Megnyalta a száját. „Jobb, ha az ötödik alkotmánykiegészítésre hivatkozom.”
A tárgyalóterem felzúdult.
Anyám elállt a lélegzete.
Apám félig felállt.
Brittany könnyekben tört ki.
Whitman bíró olyan erősen csapott a kalapácsra, hogy mindenki összerezzent.
“Rendelés.”
Csend lett.
Evelyn hátrébb lépett.
– Tisztelt úr – mondta –, még nem végeztünk.
Visszatért a védelem asztalához, és elővett egy második mappát.
