„Vale kisasszony? Ott van?”
Rákattintottam az e-mailre.
A melléklet neve betöltve.
CASSIDY_EREDETI_FÁJL_VÉGSŐ.zip
Az irodám ajtaja kinyílt mögöttem.
Bezártam.
Az ablak tükörképében láttam egy férfit belépni, Aegis biztonsági jelvénnyel.
Nem idegen.
Nem Dzsamált.
Nem az apám.
Az operatív igazgatóm, Nathan Cole.
Az az ember, aki segített nekem a semmiből felépíteni az Aegist.
Az az ember, akinek mindenhez hozzáférése volt.
Halkan becsukta az ajtót, és felemelte a telefonját.
Élő hívás volt látható a képernyőjén.
Mercer ügynök hangja egyszerre hallatszott az én telefonomból és az övéből is.
Nátán elmosolyodott.
– Cassidy – mondta gyengéden –, tedd le!
Megnéztem a titkosított fájlt a képernyőn.
Aztán a kezében lévő pisztolyra.
És aznap először értettem meg, hogy a tárgyalóterem sosem volt csapda.
Ez volt a figyelemelterelés.
