Nem akartam így nevelni Sofiát.
Azt akarta, hogy tudja, az otthona egy olyan hely, ahol soha nem kell majd kiérdemelnie a jogot a szeretetre.
De azt is szerettem volna, ha megérti, hogy a szerelem nem változtatja a hazugságot igazsággá.
Nem törli el az adósságot.
Ez nem tesz jóvá egy árulást.
Nem változtatja a kárt áldozattá.
A számok tanítottak meg valamire, amit a családomnak évtizedekbe telt megérteni.
Végül mindennek vége szakad egyszer.
És amikor megérkezik, az igazi szerelem nem arról szól, hogy elrejtsük az asztal alá.
Arról van szó, hogy legyen bátorságunk teljesen átgondolni, elismerni a tetteinket, és megfizetni, amivel tartozunk.
Az életem felét azzal töltöttem, hogy bebizonyítsam, megérdemlem a helyem a saját családomban.
Ma már nem kell bizonyítanom.
Én építettem az enyémet.
És ebben a házban senkinek sem kell majd elpusztítania az egyik lányát ahhoz, hogy bebizonyítsa, mennyire szereti a másikat.
