A temető földje még át volt ázva a gyásztól, amikor Renata máris a márványpadlóra hajította anyósa bőröndjét, és kegyetlen hangon kiadta az utasítást: „Menjen, és dögöljön meg egyedül a hegyekben!”

1. rész

A temető földje még nedves volt, amikor Renata anyósa bőröndjét a márványpadlóra dobta, és megparancsolta neki, hogy menjen egyedül meghalni a hegyekbe.

Elena Salgado mozdulatlanul állt fia, Mauricio esküvői portréja alatt. A fényképen a fiú ugyanazzal a kedvességgel mosolygott, amellyel gyerekként megígérte neki, hogy egy napon vesz neki egy házat, ahol soha többé nem fog félni. Most halott volt, és az asszony, aki a koporsóját átölelve sírt, már kicserélte az irodája zárját.

Mauricio hét hónapos betegsége alatt Renata „anyának” szólította Elenát. Megesküdött, hogy mindig családtagok lesznek, és úgy tett, mintha megköszönné Elenának minden éjszakát, amit a férfi gondozásával töltött. A temetés után azonban kirúgta a házvezetőnőt, eltette a családi fényképeket, és azt mondta az ügyvédnek, hogy Elena gyászzavarban szenved.

A gránitszigeten végrendeletet és egy 180 000 peso értékű csekket helyezett el. E dokumentum szerint Renata örökölte Mauricio 72 000 000 peso értékű San Pedro Garza García-i rezidenciáját, valamint befektetéseit és ingatlanjait.

– Fogd a pénzt, és keress magadnak egy olcsó kis házat. Szereted a fákat.

– Nem akarok alamizsnát. Tudni akarom, mit tettél a fiammal.

Renata megszorította a kezében tartott poharat.

– Én gondoskodtam róla, miközben te a kérdéseiddel fojtogattad.

– Mauricio azt mondta nekem, hogy eltűnnek az erőforrások a cégétől.

–Mauricio rosszul volt, be volt alva és paranoiás volt.

Elena tekintetét menyének kifogástalanul kisminkelt arcára szegezte.

– A fiam nem volt bolond.

„A fia meghalt. És ha most nem jön ki, hívom a biztonságiakat.”

Ez a mondat jobban fájt, mint látni a koporsó közeledtét. Elena betette a számlát egy fiókba, felkapta a bőröndjét, és elment anélkül, hogy Renata lássa a sírását.

Egyetlen menedéke egy régi faház volt Arteaga hegyeiben, Coahuilában. Mauricio nagyapjáé volt, és évek óta szinte elhagyatottan állt. Amikor Elena elkérte a kulcsokat, Renata hangosan felnevetett, és biztosította, hogy hamarosan azt a házat is eladja. Megengedte neki, hogy maradjon, mert meg volt győződve arról, hogy a hideg és a magány végül megtöri majd.

A kunyhóban cédrus, nedvesség és kőris illata terjengett. Mauricio 23 éves korában javította meg a tetejét. Elena még mindig emlékezett a fűrészporral borított arcára és a furcsa ígéretre, amit a kandalló mellett tett.

– Egyszer ez a hely megment minket.

Elena hat napon át keveset aludt, kávén és pirítóson élt. Minden sarokban felcsillant egy emlék. Üzeneteket kapott Renatától is, aki Mauricio ékszereit viselte, a medence partján iszott, és bejelentette az iroda felújítását, ahol Mauricio dolgozott, amíg meg nem betegedett.

7-én éjjel egy vihar miatt áramszünet volt a faházban. Elena felment az emeletre tűzifáért, de egy korhadt deszka eltört a lába alatt. A lába térdig átfúrta a padlót. Amikor kiszabadította magát, egy fémes villanást látott a deszkák alatt.

Előhúzott egy poros acéldobozt. Bent egy elektronikus pendrive, egy bankkulcs és egy Mauricio által kézírt, közjegyző által hitelesített levél volt.

A nyitó mondattól elállt a lélegzete: „Anya, ha ezt te találtad meg, Renata gyorsabban cselekedett, mint vártam. Ne bízz az akaratában, amit mutat feléd.”

Elena folytatta az olvasást, a kezei fáztak. Mauricio tudta, hogy a felesége és Julián, a testvére és a cég pénzügyi vezetője sikkasztottak el pénzt. Azt is gyanította, hogy ők ellenőrzik a gyógyszereit, és elszigetelik azoktól, akik segíthetnének neki.

Elena csatlakoztatta a pendrive-ot a számítógéphez. Bankszámlakivonatok, biztonsági kamerafelvételek, orvosi feljegyzések és egyéb hangfelvételek jelentek meg. A legutóbbi felvételen Renata azt követeli, hogy Mauriciót nyugtatva tartsák, amíg meg nem szerzik az aláírását.

Aztán Julian hangja közbeszólt, kijelentve, hogy ha Elena átnézi a könyvelést, mindent felfedez.

Elena lehunyta a szemét. Renata nem rúgott ki egy haszontalan öregasszonyt.

Az egyetlen embert, aki képes volt elpusztítani őket, közvetlenül a tesztekre küldte.

2. rész

Elena 34 évig dolgozott számviteli szakértőként csalás és pénzmosás elleni nyomozásokban. Mauricio azzal viccelődött, hogy az édesanyja rengeteg beton alatt rejtett pénzt találhat. Renata ismerte a szakmáját, de nem tudta, hogy szolgálatának utolsó 12 évét a fikciós cégek felkutatásának szentelte. A kora reggeli órákban Elena rekonstruálta a Mauricio építőipari cégétől Juliánhoz köthető feltételezett beszállítóknak küldött összesen 23 400 000 peso értékű átutalást. A számlák nem létező felújításokról, ismétlődő tanácsadási szolgáltatásokról és soha le nem szállított anyagokról szóltak. A bankkulcs egy monterreyi széfhez vezette. Ott találta meg a kulcsfontosságú dokumentumot: 10 hónappal halála előtt Mauricio visszavonhatatlan vagyonkezelői vagyonkezelésbe helyezte a rezidenciát és a faházat. Renata ideiglenesen megtartotta a kastélyban való lakhatás jogát, amíg nem követ el csalást, sikkasztást vagy szándékos beavatkozást a hagyatékba. Ha nem tett eleget a kérésnek, a műszaki bizottság vezetése Elenára szállt. Orvosi vizsgálatok is igazolták, hogy Mauricio aláíráskor tisztán gondolkodott. Elena mindent elvitte Patricia Lozanóhoz, ahhoz az ügyvédhez, aki Mauriciót tanácsadóként segítette, mielőtt Renata átvette a helyét. Patricia megerősítette, hogy a temetésen bemutatott végrendelet nem utalhatja át a már letétbe helyezett vagyontárgyakat. Azt is felfedezte, hogy a végrendeletet akkor készítették, amikor Mauricio az előírtnál nagyobb adag nyugtatót kapott. Kilenc napig teljes diszkrécióval jártak el. Egy szakember hitelesítette a felvételeket és az aláírásokat; Patricia óvintézkedéseket kért; Elena több fedőcégig követte nyomon a pénz útját. Renata, meggyőződve arról, hogy nyert, fényképeket küldött a vállalkozókról, akik lerombolták Mauricio irodáját. Ezután bejelentette, hogy eladja a faházat, és felkérte a vevőket, hogy 84 000 000 pesóért kínálják fel a kastélyt. Ez az írásos fenyegetés bizonyítékká vált arra, hogy szándékában áll mások vagyonától megszabadulni. Az eladás véglegesítésére szervezett ünnepség reggelén a bíróság befagyasztotta a vizsgált ingatlanokat és számlákat. Elena Patricia és egy kézbesítő kíséretében elhagyta a hegyeket. Miközben az úton autózott, váratlan riasztást kapott: Julián aznap reggel megpróbált kiüríteni egy másik számlát. Az ügyészségnek már volt parancsa a számítógépeinek lefoglalására. Renata pezsgőt töltött, mit sem sejtve arról, hogy a vásárlókkal teli ház hamarosan a bukása nyilvános színterévé válik.