Javier ismerte a nevet. Álvaro egy alapítványt vezetett, amely Mexikó egyik legfontosabb autómúzeumát kezelte.

„Rendkívüli munkát végzett” – folytatta Álvaro. „Nem helyettesítette a történelmet. Helyreállította.”

Motorokról, kézzel készített karosszériákról beszélgettek, és a restaurálás és a felújítás közötti különbségről. Apránként más gyűjtők is odamentek, hogy meghallgassák őket.

Lorena meglepetten figyelte a szökőkúttól.

„Miért ismeri Don Álvaro Javiert?” – kérdezte egy barátja.

Rodrigo bagatellizálta a dolgot.

– Valószínűleg megjavított neki egy autót.

Amikor elkezdődött a vacsora, Javier megtalálta a helyét. A névjegykártyája egy kis asztalon volt a kiszolgálóajtó mellett. A másik három szék üres volt, és a kilátás egy falra nézett.

Egy zavartan közeledett a pincérnő.

– Ma reggel változás történt az elosztásban.

-Ne aggódj.

– Ez nem a személyzet döntése volt.

Javier elmosolyodott.

-Tudom.

A beszédek alatt Rodrigo az ambícióról és a sikerről beszélt. Lorena utána átvette a mikrofont.

– Az élet túl rövid ahhoz, hogy lefoglaljuk magunkat – mondta, és röviden Javierre pillantott. – Néha muszáj elszakadnunk azoktól a kapcsolatoktól, amelyek megakadályozzák a fejlődésünket.

Taps és némi nevetés hallatszott.

Rodrigo ismét felemelte a poharát.

– A siker nem azon múlik, hogy honnan indulunk, hanem azon, hogy nem vagyunk hajlandóak ott maradni. Természetesen nem mindenki hozza meg ugyanazokat a döntéseket.

Minden szem Javier asztalára szegeződött.

Letette az evőeszközét és felállt.

-Egyetértek.

Rodrigo meglepettnek tűnt.

-Igazán?

– Igen. A siker nem attól függ, honnan indulunk. A különbség az, hogy szerintem a siker nem jogosít fel senkit arra, hogy elfelejtse az alázatot.

A szoba elcsendesedett.

Abban a pillanatban egy motor dübörgése visszhangzott a kertben. Egy piros Ferrari állt meg a bejárat előtt, és Camila szállt ki belőle egy aktatáskával a kezében.

Egyenesen Javierhez ment oda.

– Elnézést a közbeszólásért. A nemzeti múzeummal kötött szerződést hétfőig alá kell írnia. Megerősítették a két új emelet megnyitását is.

A vendégek suttogni kezdtek.

– Camila, vacsorán vagyok.

– Tudom, de mint a cég elnöke, jóvá kell hagynia.

Lorena elejtette a kanalát.

Rodrigo összevonta a szemöldökét.

– Melyik cég elnöke?

Álvaro válaszolt Javier előtt.

—Morales Engineering and Restoration. Az ország egyik legfontosabb vállalata az autóipari felújítás és a speciális gyártás területén.

Camila a konyha melletti asztalra nézett.

– Miért ülsz itt?

– Az utolsó pillanatban történt egy változtatás.

Hideg pillantást vetett a házigazdákra.

-Természetesen.

Többen is, akik korábban figyelmen kívül hagyták Javiert, találtak okot arra, hogy megkeressék. Az egyik befektető bemutatkozott; egy másik dicsérte a cégét; egy nő pedig azt állította, hogy hallotta őt Németországban beszélni.

Javier udvariasan bánt velük, bár tökéletesen megértette a változást. Órákkal korábban még csak gyalázatos szerelő volt velük. Most pedig üzleti lehetőséget jelentett.

Lorena desszert közben közeledett.

– Beszélni akarok veled.

Kimentek egy teraszra.

„Rendkívüli dolgokat vittél véghez” – mondta a nő.

– Jó munkatársaim voltak.

– Elmondhattad volna.

– Soha nem kérdezted.

Lorena lesütötte a tekintetét.

– Alábecsültelek téged.

– Nem csak én. Összekeverted a dolgok árát az értékükkel.

Mielőtt válaszolhatott volna, vita tört ki a szobában. Rodrigo egyik társa egy mappát tartott a kezében.

– Biztosított minket arról, hogy a finanszírozást jóváhagyták.

– Az.

– A bank ma reggel felfüggesztette a pénzeszközöket. Eltéréseket találtunk a számviteli jelentésekben is.

Rodrigo megpróbálta félrevonni, de már több vendég is hallotta.

Camila odalépett Javierhez.

– Miután megláttam a meghívót, utánanéztem a dolgoknak.

– Mit fedeztél fel?

– Rodrigo fő projektje bajban van. Olyan eladásokat használt fel, amelyek még nem is léteztek, hogy felfújja az értékét. Három bank vizsgálja felül a számláit.

– Nem azért jöttünk ide, hogy lássuk a bukását.

– Tudom. És nem tettünk semmit, ami ezt provokálta volna.

Perceken belül csörögni kezdtek a telefonok. Egy pénzügyi híradás szerint a Villarreal Desarrollos legfontosabb projektjét felfüggesztették, amíg kivizsgálják a szabálytalanságokat.

Rodrigo arca teljesen elsápadt.

Javier azonban nem érzett elégedettséget. Gyakran képzelte el, milyen lenne mindenkinek bebizonyítani, hogy tévednek. Rájött, hogy mások bukásának szemtanúja lenni semmit sem tesz a saját sebei begyógyításáért.

Rodrigo négyszemközt kért, hogy beszélhessen vele.

– Nem akartalak meghívni – vallotta be, amikor már a tó közelében voltak. – Lorena ragaszkodott hozzá.

-Szóval így?

–Hogy megmutassam, hogy jobb életet választottam. De van valami, amit egyikünk sem mondott el neked.

Javier hallgatott.

– Öt évvel ezelőtt a cégem meg akarta vásárolni azt a földet, ahol a műhelyük található. Szükségünk volt arra az ingatlanra egy kereskedelmi komplexum felépítéséhez.

– Soha nem kaptam ajánlatot.

„Mert az egyik vezetőm megkereste Lorenát. Hamis jelentéseket mutatott neki, amelyekben azt állították, hogy a vállalkozásod kudarcra van ítélve. Biztonságot ígért neki, ha meggyőz, hogy a válás után eladd.”

Javier úgy érezte, mintha a múlt hirtelen visszatérne.

– Te rendelted meg?

– Nem. De megtudtam, mit tettek, miután már elváltál. Hallgattam, mert így volt jó nekem.

Lorena könnyes szemmel közeledett.

– Mindent elhittem, amit mutattak. Azt hittem, eladósodunk, és te sosem hagyod majd ott a műhelyt.

– Beszélned kellett volna velem.

–Tudom. Úgy döntöttem, hogy megbízom az idegenekben, mert megerősítették a félelmeimet.

– A jelentések hazugságok voltak, de amit a bíróságon mondtál, a te döntésed volt.