Natalia elvesztette a színét.

– Azt is mondta, hogy a Las Rozas-i ház az övé.

Klaudia kissé összevonta a szemöldökét.

–A ház a szüleimé volt. Azóta az én nevemen van, mielőtt összeházasodtunk.

Natália néhány másodpercig hallgatott.

Aztán suttogta:

– Van még valami.

Mielőtt folytathattuk volna, Javier megjelent a folyosó végén.

– Natalia, menj vissza a helyedre!

Olyan megvetéssel nézett rá, amit már nem is próbált leplezni.

A repülés további része elviselhetetlen csendben telt.

Palmába érkezve Javier távozott elsőként.

Klaudia csak mosolygott.

– Köszönjük, hogy velünk repült.

Natalia mögötte ment le, de mielőtt belépett volna a kifutóra, megfordult.

– Az elejétől fogva hazudtál nekem.

– Natália…

– Este 6-kor leszek a repülőtéren. Visszamegyek Madridba.

Javier egyedül maradt több tucat utas előtt.

Klaudia úgy gondolta, hogy ennyi elég.

Tévedett.

Miközben a személyzet a visszaútra készítette elő a gépet, üzenetet kaptak egy ismeretlen számról.

Natália volt az.

Csatol egy fényképet, amelyen Javier két férfival távozik egy közjegyzői irodából.

Aztán megérkezett egy újabb fájl.

Egy kölcsönszerződés.

Claudia aláírása az utolsó oldalon szerepelt.

Csak egy probléma volt.

Soha ezelőtt nem látta ezt a dokumentumot.

A következő üzenet szólt:

„Claudia, szerintem Javier meghamisította az aláírásodat. És ez nem a legrosszabb az egészben.”

3. RÉSZ

Claudia a képernyőt bámulta, miközben körülötte a takarítószemélyzet végigjárta a gépet, kollégái pedig átnézték a visszaút dokumentációját.

Újra megnyitotta a dossziét.

A teljes neve egy olyan aláírás alatt szerepelt, amely tökéletesen utánozta az övét.

Mellékelték a személyi igazolványát, a lakcímét, valamint egy számára ismeretlen céghez kapcsolódó jelzáloghitel-garanciát is.

Javier évekig a család szinte összes befektetéséért felelt.

Mindig ugyanazt a kifejezést használta:

– Te aggódsz a repülőjegyeid miatt. Az üzleti ügyek az én felelősségem.

Klaudia megbízott benne.

Nem azért, mert naiv volt, hanem mert a férje volt.

A hűtlenség felfedezése egy dolog volt.

Egészen más dolog volt megérteni, hogy a férfi, akivel 11 évet töltött együtt, felhasználhatta a kilétét arra, hogy eladósítsa.

Natalia folytatta a fájlok küldését.

Számlák.

Átutalások.

Szerződések.

E-mail képernyőképek.

Klaudia így válaszolt:

„Honnan szerezted mindezt?”

A válasz azonnal jött.

„A laptopjáról. Két hete nyitva hagyta nálam. Azt hittem, lakást keres nekünk. Találtam egy mappát, amin a nevem volt. Aztán láttam egy másikat, amiben a tiéd volt.”

Natalia elmagyarázta, hogy Javier komoly anyagi problémákkal küzd.

Két ingatlanfejlesztés halmozott fel késedelmet.

Egy, az építőipari cégéhez kapcsolódó cég pénzzel tartozott a beszállítóknak.

Több befektető is magyarázatot követelt azokról az összegekről, amelyek nem jelentek meg a tervekben.

Hogy megőrizze sikeres üzletemberként való imázsát, Javier egyre kockázatosabb garanciák mellett kért finanszírozást.

Köztük volt a levéltár szerint a Claudia által örökölt ház is.

A legnyugtalanítóbb dolog egy „Kilépés” nevű mappa volt.

Információkat tartalmazott portugáliai számlákról, egy korábbi partner által vezetett cégbe átruházott részvényekről, valamint a következő hetekre vonatkozó szerződéstervezetekről.

Natalia egy üzenettel zárta:

„Megígérte nekem, hogy Mallorca után új életet kezdünk. Most azt hiszem, már a távozást tervezte, amikor minden felrobbant.”

Claudia érezte, hogy összeszorul a gyomra.

De nem sírt.

Még nem.

A partnere, Irene, két üveg vízzel jelent meg.

-Minden rendben?

Klaudia kikapcsolta a mobiltelefonját.

– Az leszek.

A madridi járat időben indult.

Javier nem tért vissza.

Valószínűleg még mindig Mallorcán volt, és megpróbálta meggyőzni Natáliát, vagy más módot keresett az irányítás visszaszerzésére.

Claudia az utat az utasok kiszolgálásával és gondolkodással töltötte.

Ezt már ezerszer megtette: vészhelyzetben először el kellett választania a félelmet a tényektől.

1. tény: Javier hűtlen volt hozzá.

2. tény: Mindkét nőnek hazudott.

3. tény: Voltak dokumentumok, ahol egy olyan aláírás szerepelt, amelyet Claudia tagadott, hogy elkészített volna.

4. tény: Voltak olyan pénzügyi tranzakciók, amelyeket szakembereknek kellett felülvizsgálniuk.

Nem mertem bizonyítékok nélkül vádolni.

Időt sem adott nekik, hogy elrejtsék őket.

Amikor Natalia leszállt Madridban, egy kávézó közelében várt a terminálon. Vett egy másik jegyet, és egy korábbi járattal tért vissza.

Már nem azt a vidám ruhát viselte, amit a repülőre való felszálláskor viselt.

Pulóvert és farmert viselt, a szemei ​​pedig be voltak duzzadva.

Egy kis tárolóeszközt tett az asztalra.

– Itt van minden, amit másoltam.

Claudia nem nyúlt hozzá azonnal.

– Miért csinálod ezt?

Natalia lesütötte a tekintetét.

– Mert tudtam, hogy nős.

Claudia szúrást érzett.

– folytatta Natalia, mielőtt válaszolhattam volna.

„De azt hittem, külön éltetek. Tudom, hogy ez nem oldja meg a problémát. Több mindent is ellenőriznem kellett volna. Hinni akartam benne, mert így felelt meg nekem.”

Most először szólalt meg anélkül, hogy mentegette volna magát.

– Amikor ma megláttalak a repülőgép ajtajában, rájöttem, hogy nem az a nő vagy, akit leírt.

Javier azt mondta neki, hogy Claudia fázik.

Hogy csak a karrierjére gondolt.

Hogy évek óta elutasította.

Nem volt hajlandó aláírni a válási papírokat, hogy megtarthassa a vagyonát.

„Aztán rájöttem, hogy néhány ingatlan nem is az övé volt” – tette hozzá Natalia. „Azt hiszem, tervezett valamit. Nem tudom pontosan, hogy mit. Ezért másoltam le a dokumentumokat.”

Claudia felvette a készüléket.

– Módosítottál bármilyen fájlt?

-Nem.

– Küldtél már másolatokat valakinek?

– Csak neked.

Klaudia bólintott.