Amikor Elena befejezte a történtek elmesélését, néhány másodpercig senki sem szólt semmit.
Dániel volt az első.
– Tudta, hogy a sürgősségin kell menned?
-Igen.
– Elvette a telefonodat?
-Igen.
– És szándékosan választottál más irányt?
Elena bólintott.
Dániel lassan lélegzett.
– Akkor minden részletet megőrzünk.
Álvaro nem jelentette az eltűnését.
Nem hívott kórházakat.
Nem kérdezte meg a polgárőrséget.
Két nappal később ezt írta Mártának:
„Elena veled van? Egy veszekedés után kiszállt az autóból.”
Marta megmutatta az üzenetet Dánielnek.
– Építi a saját verzióját.
Öt hónap telt el.
Elena visszanyerte erejét, újra illusztrációs munkákat vállalt, és beadta a válókeresetet.
Ő is beszámolt a történtekről.
Álvaro mindent tagadott.
Azt állította, hogy Elena azért kérte, hogy leszállhasson, mert “hisztérikus” volt.
Még azt is állította, hogy azt hitte, a felesége már felhívott valakit.
– Az lehetetlen – mondta Elena. – A telefonom nála volt.
Nehéznek tűnő vádnak tűnt bizonyítani.
Mígnem egy délután Dániel megkérdezte:
– A tiéd volt az autó?
Elena megrázta a fejét.
– Álvaro cégétől.
Dániel felnézett.
– Milyen típusú cég?
—Élelmiszer-elosztás. Több járművük is van.
Daniel a megfelelő eljáráson keresztül kérte az autó adatait.
Három héttel később kapott egy hívást.
A flottakezelő talált valamit.
A járműre a cég nyomkövető rendszert szerelt fel.
Azon az estén feljegyezte az egész útvonalat.
És ez nem csak azt mutatta, hogy Álvaro elköltözött a kórházból.
Az is kiderült, hogy 3 nappal korábban pontosan ugyanazon a helyen járt.
3. RÉSZ
A rendőrségen tett második látogatás más volt.
Amikor Elena először mesélte el a történteket, hideg volt a keze, és folyamatosan az ajtót nézte, mintha Álvaro bármelyik pillanatban beléphetne.
Azon a reggelen Marta és Daniel kíséretében érkezett.
Volt egy térkép az asztalon.
A nyomozó, Clara Benavent felügyelő, egy kék vonalra mutatott.
—Ez az útvonal, amelyet a jármű az események napján megtett.
Elena figyelte, ahogy a vágány elhagyja Valenciát, keresztez több bekötőutat, és északra kanyarodik.
Az ellenőr egy újabb pontot jelölt meg.
„Itt egy tökéletesen érvényes lehetőség kínálkozott arra, hogy csatlakozzon a kórházhoz. Nem élt vele.”
Aztán egy másodikra mutatott.
– Ez sem.
Álvaro 47 percig folytatta az utat az ellenkező irányba.
Végül az autó felhajtott egy mellékútra, és 16 percig állt.
A helyszín szinte pontosan egybeesett azzal, amit Elena leírt.
Dániel megkérdezte:
– És a másik útvonal?
Clara megváltoztatta a dokumentumot.
—3 nappal korábban ugyanaz a jármű hasonló utat tett meg.
Elena közelebb húzta a széket.
Álvaro 18:12-kor hagyta el a századát.
Ugyanarra a környékre hajtott.
Ugyanazon az úton lépett be.
11 percre megállt.
Aztán visszatért.
– Talán volt egy ügyfele – suttogta Marta.
Klára lassan megrázta a fejét.
—A cégnek nem voltak oda szállítmányai vagy beszállítói.
Elenát hideg futotta végig.
Hónapokig próbálta meggyőzni magát, hogy Álvaro egyszerűen elvesztette a türelmét.
Az út mást mutatott.
Megvizsgálta a helyszínt.
Már ott járt, mielőtt elhagyta.
A rendőrség ezután további információkat kért.
A flottarendszer rögzítette az ajtónyitásokat, a motorindítási és -leállítási időket is.
Az autó 17:41-kor érkezett az útra.
Az utasülés ajtaja kinyílt.
Percekkel később bezárt.
A vezetőoldali ajtó rövid ideig nyitva maradt.
Aztán beindult a jármű.
Elena az adatokra meredt.
Számok.
Órák.
Koordináták.
Egyikben sem volt érzelem.
Pontosan ezért volt olyan erőteljes.
Álvaro mondhatta volna, hogy Elena túloz.
A GPS nem félt.
Nem voltak zavaros emlékeim.
Nem volt oka hazudni.
Csak regisztrált volt.
Amikor Álvarót ismét beidézték, egy ügyvéddel érkezett.
Clara elé tette a térképet.
– Felismeri ezt az útvonalat?
-Nem egészen.
– Ez a járműved útvonala.
– Sokat vezetek.
– Ön is elismeri ezt a megállapítást?
-Nem.
Clara megmutatta az előző útvonalat.
– Három nappal korábban ugyanazon a helyen járt.
Álvaro most először vesztette el az önbizalmát.
-Lehet.
-Szóval így?
– Nem emlékszem.
– Meglátogattál ügyfeleket?
-Talán.
– Nem voltak olyanok.
Az ügyvéd közbelépett.
– Az ügyfelemnek nem kell minden utazásra emlékeznie.
– Természetesen – felelte Clara. – Ezért vannak nálunk a feljegyzések.
Álvaro azt állította, hogy az első látogatás oka az lehetett, hogy új útvonalakat keresett a cég számára.
Egy másik alkalmazott azonban elmagyarázta, hogy Álvaro nem végzett logisztikai tervezést.
Továbbá az út semmilyen kereskedelmi útvonalnak nem volt alkalmas.
Eközben Pilar és Tomás vallomást tettek.
Pilar tökéletesen emlékezett a délutánra.
Épp kiment rozmaringot szedni a ház közelében, amikor halk kopogást hallott az ajtón.
– Úgy tűnt, mintha a lány utolsó erejét is felemésztette volna, hogy odaérjen.
Emlékezett Elena porral borított piros ruhájára is.
És egy mondat.
– Azt mondta nekem: „A férjem elhagyott.”
Tomás elmagyarázta, hogy amikor megérkezett, Elena alig tudott eszméleténél maradni.
A mentő megerősítette a hívás időpontját.
Az idők megegyeztek a megtett távolsággal attól a ponttól, ahol az autó megállt.
Aztán megérkezett az orvosi jelentés.
Elenának sürgős segítségre volt szüksége.
Álvaro védelme azt állította, hogy senki sem tudja bizonyítani, hogy tisztában volt a helyzet súlyosságával.
Aztán Marta átnyújtott egy képernyőképet.
Órákkal az utazás előtt Elena írt neki:
„Aggódom. Az orvos azt mondta, azonnal menjek a sürgősségre. Álvaro most érkezett meg, és ő visz engem.”
