Most már hangosabb volt a hangja.
„Minden fontos szempontból.”
Barbara kinyitotta a száját.
Nem hagyta, hogy megszólaljon.
„És ha Emilyvel egy napon még több gyermekünk lesz, Lisa nem lesz kevésbé a lányom csak azért, mert egy másik gyermek is osztozik a DNS-emen.”
Mellé léptem.
Aztán egyenesen Barbarára néztem.
„És aki ezt nem hajlandó elfogadni, az nem lehet a családunk része.”
Barbara rám meredt.
Aztán Brandonnál.
„Tényleg hagyod, hogy így beszéljen velem? Én vagyok az anyád.”
Brandon nem habozott.
„Mindkettőnk nevében beszél.”
Aztán megkérdezte,
„Akarsz ehhez a családhoz tartozni, vagy nem?”
Barbara körülnézett a szobában.
Szerintem arra számított, hogy valaki megvédi.
Senki sem tette.
A húga a padlóra nézett.
Brandon egyik unokatestvére lassan megrázta a fejét.
Még a lelkész is megdöbbentnek tűnt.
Barbara felkapta a táskáját.
Aztán kiment.
Az ajtók bezárultak mögötte.
Néhány másodpercig senki sem mozdult.
Barbara eltűnt.
De a kis bőröndök még mindig a ruhámhoz voltak rögzítve.
Lisa Brandon vállába szipogott.
„Még mindig férjhez mész?”
Néhány vendég nevetett.
Brandon rám nézett.
„Valóban?”
Lenéztem a vonatra.
Nyolc kis bőrönd maradt.
Lisa arra mutatott, amelyiken a neve volt.
„Anya?”
“Igen?”
„Le tudnád venni a nevem?”
Összeszorult a torkom.
Mielőtt válaszolhattam volna, Megan megjelent mellettem egy apró hímzőollóval a kezében.
A vonatra néztem.
„Vágd le mindet.”
A húgom és két koszorúslány leguggoltak körém, és óvatosan eltávolítottak minden egyes bőröndöt.
Egyenként.
És valahogy, az egyik legcsúnyább pillanat után, amit valaha átéltem, Brandonnal mégis ott álltunk mindenki előtt, és összeházasodtunk.
A fogadáson Lisa kézzel készített képkerete ott volt az esküvői tortánk mellett.
AZ ÚJ APUKA ÉS ÉN.
Azon az estén, miután a vendégek végre elmentek, mindhárman felmentünk az emeletre a szobánkba a panzióban.
Lisa pizsamába öltözött, és bemászott az ágyunk közepére.
– Ez a nászéjszakád – mondta.
Brandon levette a cipőjét.
“Helyes.”
Lisa elgondolkodva nézett rá.
„A házasok általában nem vágynak a magánéletre?”
Majdnem megfulladtam.
Brandon lassan felé fordult.
„Kivel beszéltél?”
„Megan néni.”
Rám nézett.
„Holnap beszélek Megannel.”
Lisa végre elmosolyodott.
Egy igazi mosoly.
Pár perc múlva elaludt közöttünk.
Az éjjeliszekrényen ott állt a csillámporral borított képkeret, amit Brandonnak készített.
És lent nyolc apró szövetből készült bőrönd hevert a kukában.
Lisa nem volt köztük.
Soha nem volt az.
