A vita elmérgesedett.

Rodrigo pedig pofon vágott.

Senki sem szólt semmit.

Teresa reagált először.

– Te provokáltad ki. Senki sem bírja elviselni, ha folyton rosszabbul érzi magát.

Bezárkóztam a szobámba, lefényképeztem az arcomon lévő jelet, és másnap odaadtam apámnak az eredeti okiratokat.

Kamerákat is felszereltettem a házban, és megváltoztattam a banki jelszavaimat.

Két nappal később egy figyelmeztetés jelent meg a mobilomon, miközben dolgoztam.

Camila bent volt a hálószobámban.

Kinyitott egy fiókot, kivette a pénztárcámat, és kivett belőle 2500 pesót.

Elmentettem a felvételt.

Délután visszatért a „sétálásból” gyümölccsel, drága kávéval, kozmetikumokkal és néhány bevásárolnivalóval.

Terézia nyugodtan mondta:

– Adtam neki pénzt. Egy terhes nő megérdemli, hogy kényeztessék.

Ez arra késztetett, hogy hárman hazudjanak a képembe.

Aztán felhívtam apámat.

Ő volt az, aki elmondta nekem az igazat Adrianról.

Soha nem vesztettem el a lakásomat a lakbéremelés miatt.

Hatalmas adósságot halmozott fel online szerencsejátékkal. Először kisebb összegeket veszített, majd gyorskölcsönöket vett fel, hogy fedezze a korábbi veszteségeit. Kamatokkal és díjakkal együtt már több mint 400 000 pesóval tartozott.

Az adóssághoz kapcsolódó emberek Teresa házához mentek, hogy megkeressék.

Ezért menekültek az enyémhez.

Még rosszabb: Rodrigo nyilvánvalóan kezesként írta alá ezen kötelezettségek egy részét.

Mindent megértettem.

A „hét” soha nem létezett.

A házamat választották menedékhelyül.

Napokkal később Rodrigo megjelent virággal és a kedvenc fánkaimmal.

„Gondolkodtam a jövőnkről” – mondta. „Szeretnék venni egy saját lakókocsit.”

Szerinte körülbelül 650 000 pesót kellett volna kérnünk, a házamat fedezetként használva.

Megkérdeztem a jármű modelljét.

Nem tudtam.

Megkérdeztem, hol van.

Nem láttam.

Ügyfelekről és szerződésekről kérdeztem.

Azok sem léteztek.

Aztán a szemébe néztem.

– Ebből a pénzből mennyi fedezi valójában Adrian fogadásait?

Rodrigo abbahagyta a színlelést.

„A bátyám. Nem bírom elviselni, hogy elesik.”

– Akkor ne ronts a helyzeten azzal, hogy megfizeted a hibáit, miközben itt él munka nélkül.

– Sosem értheted, mit jelent a család!

– A család nem azt jelenti, hogy jelzáloggal kell terhelnem a házat, amit a szüleim vettek, hogy megvédjenek.

Azon az estén világosan kijelentettem, hogy soha nem írok alá semmilyen kölcsönt, és nem engedem, hogy az ingatlant fedezetként használják.

Rodrigo kiviharzott.

Azt hittem, az a mélypont.

Tévedtem.

Hajnali kettőkor a szoba kamerájának értesítése ébresztett fel.

Teresa, Adrian, Camila és a saját férjem lent gyűltek össze.

Egyetlen hang nélkül bámultam a képernyőt.

És akkor hallottam, hogy az anyósom azt mondja:

„Nem számít, ha most visszautasítja. Hadd fáradjon ki magából. Egy hónap, két hónap… ha már nem bírja tovább, hogy itt vagyunk, akkor bármit aláír, hogy visszanyerje a lelki békéjét.”

Adrián megkérdezte:

– Mi van, ha ki akar rúgni minket?

Teresa Camila feltételezett hasára nézett.

„Nem merne kidobni egy terhes nőt az utcára. A baba a legjobb védelmünk.”

Aztán Rodrigo megszólalt.

És amit mondott, véget vetett a hatéves házasságnak, amelyet még mindig próbált megmenteni.

3. RÉSZ

– Mariana nem hülye – mondta Rodrigo, miközben én az ágyamból hallgattam. – Nehéz lesz jelzáloggal megterhelni a házat. Először is rá kell vennünk, hogy felvegyen engem a tulajdoni lapra, vagy legalább beleegyezzen a kölcsön aláírásába. Ne gyakorolj rá egyszerre nyomást.

Fáztam.

Nem azért, mert épp most fedeztem fel valami újat Adrianról.

De mivel a férjem velük ült és azt tervezte, hogyan fárasszon le, amíg meg nem kapják az aláírásomat.

Terézia így válaszolt:

– Hagyd csak rám. Mindig beadja a derekát, hogy elkerülje a botrányokat.

Adrian halkan felnevetett.

–Végül is a feleséged. Tudod, hogyan csábítsd el a hálószobában.

Rodrigo nem volt felháborodva.

Nem kért tőlük tiszteletet.

Csak annyit mondott:

– Lassan kell haladnunk.

Miután mentettem a felvételt a felhőbe, kikapcsoltam az élő közvetítést.

Nem mentem le.

Nem sikítottam.

Valami bennem határozottan leállt.

Másnap reggel normálisan viselkedtem. Elmentem dolgozni, ellenőriztem a leltárt, és beszéltem apámmal. Azt is világossá tettem, hogy senki ne kapjon eredeti tulajdoni okmányokat.

Teresa győzelemként értelmezte a hallgatásomat.

Két nappal később megkezdte a következő lépését.

Camila megjelent és közölte, hogy rosszul érzi magát.

– Nagyon hideg van itt lent. A nyomástól szédülök. Aggódom a baba miatt.

Terézia azonnal kihasználta a lehetőséget.

–Akkor fent kellene aludnia. Mariana, hozd le a holmidat. Camilának szüksége van a szobádra, mert ott van fürdőszoba, és melegebb is van.

Meglepetten néztem rá.

-Nem.

– Hogy érted azt, hogy nem?

– Az a hálószobám. Vehetek egy fűtőtestet lent, de senki sem fog kidobni a hálószobámból.

Rodrigo cipőt húzott, hogy kirándulni induljon.

– Mondj valamit anyádnak – kérdeztem tőle.

Kerülte a tekintetemet.

– Nem akarok bajt. Intézzétek el egymás között.

Mielőtt elmentem dolgozni, bezártam a szobámat.

10:30 körül kaptam egy riasztást.

A kamera képe hevesen mozgott.

Adrian szerszámokkal szedte szét a zárat, miközben Teresa utasításokat adott neki.

Percekkel később beléptek.

Elvették a ruháimat.

Teresa kinyitotta a fiókokat.

Camila csendben lefeküdt az ágyamra.

Különös nyugalmat éreztem.

Elmentettem a videót, és hívtam a rendőrséget, hogy erősítést kérjenek, arra az esetre, ha a helyzet eszkalálódna, mire visszatérek. Elmagyaráztam, hogy a férjem már korábban is fizikailag bántalmazott, és hogy most törték fel az egyik ajtót a házamban.

Délután hatkor érkeztem.