Korábban már rájöttem, hogyan tervezték lejátszani a fájlt a tévén. Ahelyett, hogy babráltam volna az eszközeikkel, előkészítettem a saját multimédiás rendszeremet egy általam létrehozott bizonyítékmappának a megnyitására.
Teresa megnyomta a képernyőt.
Bekapcsolt a televízió.
Rám nézett.
Azt várta, hogy bemegyek a fürdőszobába.
Ehelyett a szobája jelent meg.
Két másodpercig senki sem értette.
Aztán Teresa megjelent a felvételen.
Enrique lépett be mögötte.
A csend teljessé vált.
– Jól zárd be! – hallatszott Teresa hangja a hangszórókból. – Mariana visszajöhet.
Enrique arca teljesen elsápadt.
Teresa lassan letette a telefont.
– Az… az nem az…
Senki sem válaszolt.
A felvétel elég világossá tette a két fél titkos kapcsolatát anélkül, hogy bármi explicit képet mutatott volna.
Henrik felesége felállt.
– Mit látok?
Enrique kinyitotta a száját.
– Meg tudom magyarázni.
– Akkor magyarázd el.
Mielőtt ezt megtehettem volna, elkezdődött az a rész, ami igazán érdekelt.
A televízióban Teresa már a látogatás után megszólalt.
–Amikor Diego kiadja, gyorsan át kell utalnunk a pénzt.
Enrique hangja válaszolt:
– Ne feledkezz meg a húsz százalékomról.
Egy unokatestvér felhangosította a tévét.
Senki sem mozdult.
„Készen áll a hárommilliós szerződés” – folytatta Enrique a felvételen. „Egy elég hasonló aláírással. Először a videóval gyakoroltunk rá nyomást, majd bemutattuk a tartozást.”
Egy néni a szája elé kapta a kezét.
Egy másik rokon Diegóra nézett.
— Miről beszélsz?
Teresa a tévé felé rohant.
– Kapcsold ki!
Felkeltem.
-Nem.
Ez volt az első szó, amit kimondtam, mióta elkezdődött a műsora.
Teresa rémülten nézett rám.
– Te csináltad ezt?
– Felfedeztem a kamerát, amit a fürdőszobámban szereltél fel.
A szobában mormogás tört ki.
„Melyik kamera?” – kérdezte valaki.
Elővettem egy mappát.
– Egy rejtett kamera a zuhanyzómra mutatott.
Terézia elkezdte rázni a fejét.
– Hazudik!
– Megvan a felvétel is arról, amikor telepítetted.
Az arca megdermedt.
– És van egy felvételem arról, ahogy Diego felfedezi.
Mindenki a férjemre nézett.
Diego tett egy lépést felém.
– Mariana, beszélhetnénk négyszemközt?
– Már beszéltél.
Megnyitottam egy másik fájlt.
A hangja betöltötte a szobát.
–Csinálj, amit akarsz, anya. Csak nehogy Mariana megtudja.
Másodpercekig senki sem szólt semmit.
A sérült férj előadása véget ért.
A nagybátyja, Roberto reagált először.
– Tudtad, hogy a feleségedet veszik fel a fürdőszobában?
Diego végigsimított az arcán.
– Nem annak kellett volna lennie…
„Mire volt az?” – kérdeztem.
Kétségbeesetten nézett rám.
– Nem tudtam, hogy anya ilyen messzire fog menni.
Aztán visszajátszottam a következő beszélgetést.
Diego megjelent Teresa szobájában.
– Natália belefáradt a várakozásba.
A név úgy esett le, mint a kő.
Egy unokatestvér megkérdezte:
– Ki az a Natália?
Azt válaszoltam:
–A nő, akivel a férjem be akart költözni a házamba, miután tönkretette a hírnevem.
Diego a tenyerével az asztalra csapott.
– Elég volt ebből!
Hangem felemelése nélkül néztem rá.
– Nem. Azt kellett volna mondanod, hogy „elég” – amikor megláttad, hogy a kamera a feleségedre mutat.
Senki sem védte meg.
A felvétel folytatódott.
Saját hangja is megerősítette, hogy abban reménykedett, megtarthatja az ingatlant, jobb pozíciót kaphat Natalia családjának köszönhetően, és a feltételezett kölcsönt arra használhatja fel, hogy nyomást gyakoroljon rám.
Amikor vége lett, Terézia sírni kezdett.
– Csak segíteni akartam a fiamnak.
Az egyik nővére felkelt.
–Segíts neki? Azzal, hogy felveszed a feleségét a fürdőszobában?
– Mindig megalázta őt.
–Megalázó dolog dolgozni és házat venni?
Teresa rám mutatott.
– Mindig is felsőbbrendűnek képzelte magát!
Most először nem láttam erős nőt.
Láttam valakit dühösnek lenni, mert a világ nem adta meg neki azt, amit szerinte megérdemelt.
– Nem, Teresa – mondtam. – Soha nem tartottam magam felsőbbrendűnek. Egyszerűen nem bírtad elviselni, hogy ami ebben a házban volt, az nem a fiadé volt.
Enrique megpróbált az ajtó felé sétálni.
A felesége közbelépett.
– Te maradsz.
– Nincs jogod…
– Azok után, amit most hallottam, eszedbe se jusson jogokról beszélni velem.
Elővettem az állítólagos szerződés másolatát, amit az ügyvédemnek sikerült dokumentálnia a kapcsolódó beszélgetésekből és tervezetek közül.
– És ezt hivatalosan is felülvizsgálják. Ha előkerül egy hamisított aláírásommal ellátott dokumentum, meg kell állapítani, hogy ki és milyen célból írta.
Enrique abbahagyta a vitát.
Egy idősebb rokon, Don Arturo, vette át a papírokat.
Lassan olvasta őket.
Aztán Enriquére nézett.
– Tényleg részt akartál venni ebben?
Enrique nem válaszolt.
– Kérdeztem valamit.
Terézia felkiáltott:
– Nem neki jutott eszébe az ötlet!
Az egész szoba felé fordult.
Túl gyorsan beszéltem.
Enrique elvesztette az önuralmát.
– Persze, hogy a te ötleted volt! Azt mondtad, húsz százalékot adsz nekem.
Terézia rémülten nézett rá.
-Csendben maradj!
– Belekevertél ebbe!
Kevesebb mint egy perc múlva elkezdték egymást vádolni.
A szent anya és a tisztelt pátriárka már nem létezett.
Csak két kétségbeesett ember maradt, akik próbálták megmenteni magukat.
Diego lehuppant egy székre.
Odaléptem hozzá, és egy borítékot tettem elé.
-Mi az?
–A válókereset, amelyet az ügyvédem felülvizsgált.
Felemelte a fejét.
– Marianna…
– Már eldőlt.
– Meg tudjuk oldani.
Röviden felnevettem.
– Melyik részét akarod megjavítani? A szeretőt, a kamerát, az ál-adósságot, vagy a tervet, hogy kirúgjanak a saját házamból?
