De anyám látott engem.
A nővérem írt nekem.
Az apám cserbenhagyott és szeretett is egyszerre, ami nehezebb volt elviselni, mint a gyűlöletet, de emberibb, mint a történet, amit hallottam.
Dániel telefonja rezegni kezdett.
Megnézte, és az arca megváltozott.
„Mi?” – kérdeztem.
„Priya most kapott megerősítést a bírósági vizsgálótól. A Crown Ridge-i meghajtó titkosított fájlokat tartalmaz, amelyek a Mitchell Családi Alapítványhoz kapcsolódnak.”
– Ez nem meglepő – mondta Klára.
Dániel rám nézett.
„Van egy mappa, aminek a felirata Marion Caldwell.”
A szoba elcsendesedett.
– Az anyám? – suttogtam.
Dániel lassan bólintott.
„És abban a mappában van egy tizenhat évvel ezelőtti, beszkennelt megállapodás. Úgy tűnik, édesanyád aláírása van rajta.”
Tamás elsápadt.
– Ez lehetetlen – mondta.
„Miért?” – kérdezte Dániel.
Apám megragadta az asztal szélét.
„Mert tizenhat évvel ezelőtt Marion már túl beteg volt ahhoz, hogy segítség nélkül jogi dokumentumokat írjon alá. És mivel pontosan azon a napon…”
Megállt.
Clara egy lépést tett felé. – Apa?
Thomas a jegyzetfüzetekre nézett, majd rám, arcán mélyebb félelem tükröződött, mint bármi, amit a visszatérése óta valaha is mutatott.
„Pontosan ezen a napon” – mondta – „Jason Mitchell először jött el hozzánk vacsorázni.”
Daniel telefonja újra rezegni kezdett.
Megjelent egy második üzenet Priyától.
Elküldött egy fotót a szkennelt megállapodásról.
A lap alján anyám állítólagos aláírása volt.
Mellette ott volt a tanú aláírása.
Evelyn Mitchell.
És Evelyn neve alatt még egy aláírás volt.
Enyém.
Meredten bámultam, képtelen voltam megszólalni.
Mert tizenhat évvel ezelőtt soha nem írtam alá semmilyen megállapodást.
És az oldalon lévő aláírás nem az volt, amelyet Jason hamisított a bírósági dokumentumokban.
Tökéletes volt.
Túl tökéletes.
A nevem egy változata, pontosan úgy leírva, ahogy most én írom.
Egy olyan kézírási stílus, amelyet csak évekkel később, a csuklóm sérülése után fejlesztettem ki.
Daniel a képernyőre nézett, majd rám.
– Ez azt jelenti, hogy ezt a dokumentumot nem tizenhat évvel ezelőtt írták alá – mondta halkan.
Clara hangja remegett. – Akkor mikor készült?
Mielőtt bárki válaszolhatott volna, a régi obszervatórium ajtaja nyikorogva kitárult mögöttünk.
Madison az ajtóban állt, kifulladva a domb megmászása után.
– Iris – mondta tágra nyílt szemekkel. – Jason tudja, hogy itt vagy.
Daniel előrelépett. „Hogy?”
Madison remegő kezében egy apró, fekete készüléket emelt fel.
„Ezt az autómban találtam, miután elment.”
Egy nyomkövető.
Aztán megszólalt a telefonom.
Ezúttal a hívóazonosító blokkolva volt.
Mielőtt Daniel megállíthatott volna, felvettem, és kihangosítottam.
Jason hangja betöltötte a csillagvizsgálót, nyugodtan és szinte gyengéden.
– Iris – mondta –, lépj arrébb apádtól.
Meghűlt bennem a vér.
Halkan felnevetett.
„Még mindig nem érted, ugye? Thomas Caldwell nem az a titok, akit Evelyn titkolt.”
Szünet.
Aztán Jason kimondta a szavakat, amik mindent megváltoztattak.
„Az vagy.”
