– Hosszú idő óta utoljára mertem ellentmondani neki.

Megtalálta a saját másolatát az okiratról, széttépte és tűzbe dobta. A nő csak egy töredéket talált meg.

Mateo megfogta anyja kezét. A sebhely, amit mindig is egy főzési balesetnek tulajdonított, végighúzódott a tenyerén.

„Azt mondta nekem, hogy a papír nélkül semmim sincs” – folytatta a nő. „És én hittem neki.”

Először elvesztette a pénzhez való hozzáférését. Aztán a szobáját. Aztán abbahagyta az asztalnál ülést, mert bármit is mondott, megaláztatással végződött.

Nem egyszerre történt minden. Ezért volt nehéz neki meghatározni azt a pontos pillanatot, amikor a háza olyan hellyé vált, ahol engedélyt kellett kérnie az evésre.

– Miért nem mondtad el nekem?

Remedios fáradtan nézett rá.

– Mert amikor hívtál, azt akartam hallani, hogy jól vagy. Nem akartam, hogy visszajöjj és veszekedj.

Máté lehajtotta a fejét.

– És megelégedtem azzal, hogy ugyanezt mondtad.

Engedélyével lefényképezte a dokumentumot, és felkereste Paredes ügyvédet, aki a nagyapjával dolgozott együtt. Az ügyvéd megtartott egy másolatot az iratokról, és elkérte a jelenlegi ingatlandokumentációt.

Napokkal később megerősítette, hogy Remedios továbbra is tulajdonosként szerepel.

De volt még egy másik dolog is.

Evaristo bemutatott egy magánszerződést Los Mezquites eladásáról Ernesto Villaseñornak, egy guadalajarai üzletembernek. Már megkapta az előleget. A közjegyzői iroda a folytatás előtt áttekintette a dokumentumokat.

A szerződés Remediosnak tulajdonított aláírást tartalmazott.

Anselmo tanúként írta alá.

Mateo elvitte a másolatot az anyjának.

Lassan olvasott, az ujjával követve a sorokat.

– Ezt nem írtam alá.

Addig nem sírt, amíg el nem érte a legidősebb fia nevét.

– Én tanítottam meg írni azt a fiút.

Azon a délutánon Anselmo Mateót a teherautó mellett várakozva találta.

– Mutasd meg nekem anyám pénzéről szóló számlákat.

– Kérdezd meg apámat.

„Letétbe helyezem nálad.”

Anselmo abbahagyta a kulcsok keresését.

– Fogalmad sincs, mennyibe kerül itt lakni.

–Akkor nekem kellett volna felszámolnod a dolgok intézését. Nem azt kellett volna mondanod, hogy van gyógyszere, amikor szalvétákat árultam, hogy megvehessem.

A bátyja közeledett.

– Vigyázz, mit mozgatsz!

Mateo nem reagált a fenyegetésre. Elmondta az ügyvédnek, aki aznap este ismét azt javasolta, hogy vigyék el Remediost a ranchról. Ezúttal a nő beleegyezett, hogy néhány napot Chelával töltsön a férfi kíséretében, amíg benyújtják a feljelentést és biztosítják a dokumentumait.

A nyomozás olyan darabokat hozott össze, amelyek évekig különállóan álltak.

Cirilo, egy korábbi munkavezető, elkísérte Tomást, amikor megszerezte a földjét. Ramiro, egy elbocsátott munkás, emlékezett, hogy látta Anselmót, amint az anyja nevét gyakorolta egy jegyzetfüzetben.

Egy szakértő megvizsgálta a kérdéses aláírást. Mateo 72 befizetésről szóló elismervényt adott át: 1 296 000 pesót küldtek a Remediosnak.

Az ügyvéd értesítette az eladással szemben álló feleket.

Evaristo úgy reagált, hogy felhívta a feleségét Chela telefonján.

– Már ügyvédeket is bevontál a saját családod ellen.

Remedios félbeszakítás nélkül hallgatta.

– Még meg tudod oldani. Szombaton bemutatom a vevőt a falunapon. Te elmész, megerősíted, hogy beleegyezel, és a probléma megoldódott.

Mateóra nézett.

– És akkor?

– Akkor Anselmo elviszi Önt egy szállásra. Már el van intézve.

A Remedios válasza némi időt vett igénybe.

– Azt is te döntötted el, hogy hol fogok lakni?

– Valakinek döntenie kell helyetted.

Letette a telefont.

Félt, de ezúttal nem kérte, hogy egyedül hagyják.

– Szombaton vigyél el – mondta Mateónak. – Ugyanazok előtt az emberek előtt fogok válaszolni neki, akiknek azt mondta, hogy minden az övé.

3. rész
Evaristo kihasználta, hogy szponzorként részt vesz a védőszent ünnepségén, hogy megszerezze a mikrofont.

Gesztenyebarna lován érkezett. Anselmo leparkolta a teherautót a tér mellett; Rosaura kiszállt az anyósülésről és megigazította a ruháját.

Remedios a kioszk másik oldaláról figyelte őket.

Kék ruhát és világos színű kendőt viselt. Chela felkötötte a haját. Mielőtt elindult, megkérdezte tőle, hogy inkább hazamenne-e.

– Nem – felelte Remedios. – Már túl sokszor jöttem vissza anélkül, hogy egy szót is szóltam volna.

Villaseñor is megérkezett. Megkapta az ügyvéd értesítését, és magyarázatot kért az előlegezésére. Evaristo ragaszkodott hozzá, hogy az egészet a fia okozta félreértésnek tartotta.

Amikor bejelentette az eladást a szomszédoknak, Mateo elkísérte anyját a lépcsőhöz.

Paredes mögöttük sétált, cipelve a dokumentumokat.

„A művelet szünetel” – mondta az ügyvéd.

Evaristo leengedte a mikrofont.

– Nem fogunk itt magánügyekről beszélni.

Remedios kinyújtotta a kezét.

– Akkor nem kellett volna úgy hirdetned a házamat, mintha a tiéd lenne.

Néhány szomszéd elhallgatott. Villaseñor közeledett.

Paredes bemutatta a tulajdonjogot igazoló dokumentációt, és elmagyarázta, hogy Remedios tagadta, hogy aláírta volna a szerződést. Panaszt nyújtott be, és az aláírással kapcsolatos szakértői vélemény a bizonyítékok részét képezte.

Nem egy nyilvános téren kimondott ítélet volt. Elég volt ahhoz, hogy a vevő ne fogadja el Evaristo magyarázatait.

– Biztosított róla, hogy a felesége egyetért – mondta Villaseñor.

Remedios felismerte. Ő volt az a férfi, aki megköszönte neki a vakondot az étkezés során.

– Azt hittem, jószágokért jött.

A vevő becsukta a mappáját.

– Követelni fogom az előleg visszatérítését.

Evaristo Anselmót kereste, de a fia a földre szegezte a tekintetét.