Furcsa kérés volt ez egy olyan férfihoz intézett, aki hozzászokott, hogy egyedül oldja meg a problémáit. Adrián mindazonáltal a gyerekeire nézett, majd Elena telefonjára, és engedelmeskedett.
A raktárhelyiséget lepecsételték. A karbantartási feljegyzéseket eltávolították. Az ikrek a ház másik végében lévő vendégszobában aludtak, nyitott ablakokkal, amelyeket leválasztottak a speciális rendszerről. Egy Valcárcelhez nem kapcsolódó orvosi csapat ellenőrizte őket, miközben a rendőrség dokumentációt gyűjtött.
Azon az első éjszakán Adrián a két vendégágy között ült a földön. Hugo megkérdezte tőle, hogy ő is meg fog-e betegedni attól, hogy ott alszik. Adrián habozott, mielőtt válaszolt volna. Azt mondta, hogy nem, mert soha többé senki nem kényszerítené őket arra, hogy ott aludjanak, ahol rosszul érzik magukat. Bruno félig álmában megkérdezte, miért nem hitt nekik korábban, amikor azt mondták, hogy furcsa szag van a szobájukban. A kérdés jobban fájt neki, mint bármilyen fenyegetés. Adrián megsimogatta a haját, és bevallotta, hogy túl sokáig bízott azokban a felnőttekben, akik ilyen magabiztosan beszéltek. Clara az ajtóból hallgatta. A férfi, akitől mindenki félt, most először nem próbált erősnek tűnni a gyerekei előtt.
A „tisztító” rendszer nem volt része az eredeti telepítésnek. 31 hónappal korábban, röviddel Elena halála után került beépítésre. A számlán szereplő cég létezett, de a munkaszám nem egyezett meg a nyilvántartásukkal.
A telepítési megrendelés tartalmazott egy Adriánnak tulajdonított digitális engedélyt.
Esküdözött rá, hogy nem írta alá.
Clara Mercedest figyelte.
A házvezetőnő elsápadt.
– Láttam azt a dokumentumot – vallotta be. – Azt hittem, a tiéd.
— Ki hozta?
Mercedesnek eltartott egy ideig, mire válaszolt.
—Szergio.
Valcárcel ragaszkodott hozzá, hogy Elena veszélyeket lát ott, ahol nincsenek, és hogy a rendszert a fertőzések megelőzésére telepítették.
De ez a verzió kezdett szertefoszlani, amikor egy elfelejtett mappa bukkant fel Elena régi irodájában.
Clara egy egyszerű véletlennek köszönhette a találatot. Hugo kért tőle egy takarót, amit – emlékezete szerint – az anyja egy alacsony szekrényben tartott. Amikor Clara elmozdított egy fényképekkel teli dobozt, egy kis kulcs esett ki. A kulcs az íróasztal egyik belső fiókját nyitotta ki.
Bent e-mailek nyomtatott másolatai, számlák és egy dátumokkal ellátott jegyzetfüzet voltak.
Elena már jóval azelőtt gyanakodni kezdett, hogy életét vesztette.
Először nem gyanakodott semmilyen anyagra vagy tervre. Csak azt vette észre, hogy a gyerekek tele energiával jönnek haza az iskolából, majd miután több órát töltöttek a szobájukban, rosszabbul lettek. Látszólag jelentéktelen megfigyeléseket jegyzett le: „Bruno jól játszik a nővéremnél”, „Hugo a kanapén alszik, és jobban ébred”, „mindketten rosszabbul lettek, miután két egymást követő éjszaka fent voltak”.
Valcárcel neve is szerepelt a jegyzetfüzetben, bár akkoriban még nem szerepelt hivatalosan az ikrek főorvosaként.
Ez zavarba hozta Adriant.
—Sergio kevesebb mint egy éve kezdte el kezelni őket.
Clara lapozott pár oldalt.
– De a felesége már korábban találkozott vele.
Egy e-mail megerősítette.
Elena azért konzultált Valcárcellel, mert évek óta ismerte őt. Azt mondta neki, attól tart, hogy valami a házban hatással van a gyerekekre.
Valcárcel azt válaszolta, hogy ez lehetetlen, és a „levegőminőség javítását” javasolta.
A rendszert napokkal később telepítették.
És hetekkel később Elena valami mást kezdett írni.
– Nem hiszem, hogy segíteni akar.
„Túl sokat kérdezősködött a gyerekek időbeosztásáról.”
„Azt mondja, ne mondj el Adriánnak semmit, amíg nincs bizonyítékom.”
„Ma veszekedtünk. Azzal fenyegetőzött, hogy labilisnek fog tűnni.”
Adriannak le kellett ülnie.
Évekig azt hitte, hogy Elena utolsó hónapjait kimerítette az anyaság és az olyan férfival való együttélés terhe. Emlékezett a vitákra, a csendekre és a hívásokra, amelyekben Elena abban a pillanatban véget ért, hogy belép a szobába. Mindezt távolságtartásként értelmezte.
Most már megértette, hogy megpróbálta megvédeni őket anélkül, hogy tudta volna, kiben bízzon.
A rendőrség információkat szerzett vissza a régi telefonból. A felvétel nem volt az egyetlen bizonyíték.
Négy hangfelvétel, számos fénykép volt a rendszerről, mielőtt a panel mögé rejtették volna, és egy üzenet, amelyet Elena küldött egy megbízható ügyvédnek. Az üzenetből soha nem lett hivatalos panasz, mert Elena két nappal később meghalt.
Senki sem állította azonnal, hogy a közúti baleset szándékos volt. A rendőrök óvatosak voltak. Adrián is, ezúttal kivételesen.
Valcárcel azonban felhagyott az arroganciával, amikor megtudta, hogy a telepítést végző céggel folytatott hívásait, számláit és kapcsolatait felülvizsgálják.
Miközben mindez történt, valami kevésbé látványos, de sokkal fontosabb dolog történt.
Hugo és Bruno állapota javulni kezdett.
Az első reggelen, amikor nem hagyták el a szobájukat, Bruno paradicsomos pirítóst kért, és kettőt is evett belőle. Hugo segítség nélkül kiment a kertbe. A harmadik napon Mercedes sírt, amikor meglátta őket a kertész kutyája után futni.
Az új orvosok óvatosságra intettek, de számos klinikai mutató javulni kezdett a hálószobai expozíció megszüntetése után.
A tartály elemzése megerősítette, hogy egy olyan keveréket tartalmazott, amely ilyen módon nem forgalmazható otthonokban. Nem az a „ártalmatlan antimikrobiális szer” volt, aminek Valcárcel leírta.
A nyomozók nem árultak el minden részletet a családnak, amíg az ügy még folyamatban volt, de a lényeget világossá tették: az anyag megmagyarázhatja az ikrek fokozatos állapotromlását.
Adrian egy egész éjszakát töltött a leszerelt rendszer előtt ücsörögve.