Elena nem próbálta megvigasztalni. Mellette maradt, és osztozott a csendben. Nicolás rájött, hogy ez egy olyan társaság volt, amiről már el is feledkezett.

A béke december első derült reggelén ért véget.

Carbón nyögdécselve az út felé indult. Két férfi jelent meg kimerült lovakon. Az első fekete kabátot viselt, ami túl vékony volt a hegyhez képest. Bemutatkozott Licenciado Fausto Barragánként, a főváros földügynökeként.

„Arturo Luján korábbi munkatársait képviselem” – jelentette be. „Néhány dokumentumot keresünk, amelyek a halála után eltűntek.”

Elena elsápadt.

– A hitelezők mindent elvettek.

– Nem mindent. A férje bizonyos terveket és címeket tartott fenn. Gyere velünk, hogy tisztázzuk az ügyet.

Miklós a lépcső előtt állt.

– Sehova sem fog vezetni.

Barragán megvetően méregette.

– Ez a hölgy és az ügyfeleim magánügye.

– Ő a feleségem.

A szavak habozás nélkül jöttek ki belőle.

Elena meglepetten felnézett, de csendben maradt.

– Akkor neki kell majd felelnie érte – mondta Barragán.

– Épp ezt tettem én is.

A második férfi benyúlt a kabátja alá. Carbon kivillantotta a fogát, Nicholas pedig kissé felemelte a puskáját.

Barragán elmosolyodott.

– Visszatérünk egy paranccsal.

– Győződjön meg róla, hogy eredeti.

A férfiak elmentek.

Amikor eltűntek a fenyőfák között, Nicholas Elena felé fordult.

– Milyen dokumentumokat keres?

Belépett a kabinba, és gondosan kibogozta a bőröndje bélését. Előhúzott egy viaszosvászonba csomagolt csomagot.

Arturo Barragánnak dolgozott, egy új vasútvonal anyagait szállította. Halála előtt hónapokkal tévesen megkapta a Rarámuri családok tulajdonában lévő több közösségi föld eredeti tulajdonjogát.

Barragán hamisított térképeket, hogy eladja ezeket a földeket egy külföldi cégnek. Az aláírások nem egyeztek, és a feltételezett tulajdonosok közül néhányan már évek óta halottak voltak.

„Arturo azt tervezte, hogy átadja a bizonyítékokat a Parral hivatalának” – magyarázta Elena. „Az útja előtti este kigyulladt a raktár. Azt mondták, hogy egy lámpa esett a szalmaszálra, de Arturo soha nem tárolt lámpákat az áru közelében.”

– Barragán megölte.

„Nem tudom bizonyítani. Amikor rájöttem, hogy engem is keresnek, bevarrtam a dokumentumokat a bőröndömbe. Azt hittem, biztonságban leszek a hegyekben.”

Miklós kiterítette a terveket az asztalon.

– Ha Barragán több emberrel tér vissza, ez a kunyhó nem lesz képes megállítani.

– Akkor el kell mennem.

– Azt mondtam, hogy a faház nem lesz elég. Nem azt mondtam, hogy feladom.

Elena két napon át másolt minden dokumentumot. A kézírása pontos és tiszta volt. Nicolás előkészítette a lovakat, és egy másolatot elrejtett egy lisztesládában.

„Elvisszük az eredetieket Parralba” – döntötte el. „Ha valaki megpróbálja ellopni őket, a másolatok itt maradnak.”

– Az utat jég borítja.

Miklós a lábára nézett.

– Tudsz lovagolni?

-Éppen.

– Maradhatsz a székben?

– Ha a ló együttműködik.

– Akkor ennyi elég lesz.

Hajnal előtt indultak útnak. Nicolás előrement, szilárd talajt keresve. Elena követte őket, arca megkeményedett a fájdalomtól. A lába már az első napon dagadni kezdett, de nem volt hajlandó megállni.

Amikor átkeltek egy szurdokon, egy kidőlt fára bukkantak. Nicholas kiszállt, hogy utat tegyen nekik.

Egy lövés letört egy ágat a feje fölött.

Barragán emberei előbukkantak a sziklák közül.

Nicholas elengedte a lovat, és a fatörzs mögé menekült. Elena rájött, hogy ott nem lehet legyőzni őket. Lenézett a lejtőn, és egy keskeny ösvényt látott, amelyet a pásztorok használtak.

–Szén, velem!

A kutya követte a lovát. Elena úgy tett, mintha elmenekülne az iratokkal. Az üldözők a nyomába eredtek, szabadon hagyva Nicolást.

Az ösvény egy szakadék szélén végződött. Elena nehezen szállt le a lováról, elővett egy csomagot a kabátjából, és a semmibe dobta.

„Itt vannak a dokumentumaid!” – kiáltotta.

Az egyik férfi kétségbeesetten ereszkedett le a lejtőn. A másik megragadta a karját.

Miklós megjelent mögötte, és egyetlen ütéssel leterítette.

– Megsérült?

– Csak dühös vagyok.

A szakadékba dobott csomag értéktelen papírokat tartalmazott. Elena az eredetieket a derekára kötve cipelte.

Az elfogott férfi bevallotta, hogy Barragán fizetett nekik, hogy visszaszerezzék a bizonyítékokat és a holttesteket a hegyekben hagyják. Nicolás a lovához kötözte és magukkal vitte.

A második napon, alkonyatkor érkeztek Parralba.

A hivatalvezető megvizsgálta a dokumentumokat, felhívta a kerületi bírót, és összehasonlította az aláírásokat. A hamisítás nyilvánvaló volt. Továbbá a támadó nyilatkozata vezetett Barragán letartóztatásához.

Az ügyvéd megpróbált Texasba menekülni, de még a határ átlépése előtt elfogták. A nyomozás kiderítette, hogy ő okozta a tüzet, amelyben Arturo meghalt, és 17 családot fosztott meg földjeiktől.

A tulajdoni lapokat érvénytelenítették, és a földeket visszaadták jogos tulajdonosaiknak.

Elena három hétig maradt Parralban, hogy vallomást tegyen. Amikor végeztek, becsomagolta a ruháit a bőröndjébe, és vett egy postakocsi jegyet Chihuahuába.

Nicholas megtalálta a jegyet a fogadó asztalán.

– Elmész?

– Elmúlt a veszély. Nem kell többé úgy tenned, mintha a feleséged lennék.

– Nem színleltem.

Elena mozdulatlan maradt.

-Azért mondta, hogy megvédjen engem.

– Így kezdődött.

Nicolás Tomás hirdetésének kivágását a jegy mellé tette.

– A bátyám egy nőt keresett, akivel megoszthatja a házimunkát. Talált valakit, aki képes átkelni egy hegyláncon hóviharban, hibákat felfedezni a számláimban, és fegyveres férfiakat szembeszállni egy halom haszontalan papírral.

– Meglehetősen romantikusatlan leírás.