– Ne viselkedj úgy, mintha belőled élnék.

– És elveszíti a tisztességes fix fizetését, amikor stabilitást kell bizonyítania.

Rebeka megszorította a borítékot.

– Szóval, mit akarsz, mit tegyek?

– Ne attól félj, hogy mit talál ki a nagybátyád, és ne hozz döntést.

Másnap Matías felajánlott Omarnak egy szombati munkát: lovak kefélését és nyergek tisztítását. Ez igazi munka volt, és ugyanannyit keresett, mint más idénymunkások. Rebeca azonban visszautasította, amíg Omar ragaszkodott hozzá.

– Nem akarom, hogy ezt a terhet cipeld – mondta neki.

– Már gyűjtök tűzifát, gondoskodom Samuelről és elintézem a bevásárlásaimat. Inkább ezek közül fizetném a számlákat.

Rebecca ránézett, és most először látta, mennyit fejlődött a bátyja, amíg ő a túléléssel volt elfoglalva.

A DIF (Országos Integrált Családfejlesztési Rendszer) látogatására hétfőn került sor. Teresa Villaseñor szociális munkás áttekintette a nyilvántartásokat, az iskolai értesítőket, a bérleti díjak számláit, és érdeklődött a beosztásról. Doña Chayo, a bérház tulajdonosa kijelentette, hogy Rebeca időben fizetett, és hogy van kulcsa vészhelyzet esetére.

De Esteban is megérkezett.

– Kérdezd meg tőle, mennyit eszik – mondta a folyosóról. – Kérdezd meg tőle, milyen gyakran hagyja egyedül a gyerekeket.

– Uram, nem avatkozhat bele az interjúba – válaszolta Teresa.

– Én családtag vagyok.

– És pontosan ezért lesz a nyilatkozata külön.

Esteban Matíasra mutatott, aki hozott Rebecának néhány munkahelyi dokumentumot.

– És mit keres itt? Amióta az a férfi megjelent, az unokahúgom ételt, pénzt és ki tudja, még mit kapott.

A sértés úgy ért, mint egy pofon az arcába. Rebecca elsápadt.

Matías tett egy lépést, de a lány felemelte a kezét.

– Nincs szükségem arra, hogy beszélj helyettem.

Aztán a nagybátyjára nézett.

– A munkaadóm fizetést fizet nekem. Omar heti egy napot dolgozik. Az étkezés benne van a szerződésben. Ha be akarja mocskolni a nevemet, mert nem voltam hajlandó úgy bánni a testvéreimmel, mint a bútorral, akkor azt a szociális munkás előtt kell megtennie.

Terézia minden egyes szót leírt.

Azon az estén Rebecca feldagadt szemekkel érkezett a tanyára, de ott nem sírt.

– Nem csak a házzal van a probléma – mondta. – Teresa szerint a bíró alkalmatlannak ítélheti a helyiséget, ha a nagybátyám ragaszkodik hozzá.

Matías levett egy papírlapot az asztaláról.

– Van egy üres ház az északi határon. Van benne 4 hálószoba, egy konyha és egy terasz. Kibérelheted.

Rebeka hozzá sem nyúlt a papírhoz.

-Nem.

– Még csak el sem olvasta a feltételeket.

– Semmi mást nem fogadhatok el tőled.

–Ezért vannak feltételek. Havi bérleti díj. Külön szerződés a munkájától. Ha abbahagyja a munkát, maradhat a szerződés végéig. Ha elmegy otthonról, megtartja az állását. Omar megtartja a sajátját. Az étel továbbra is a fizetésének része.

Olvasott. Újra olvasott.

– Azt szeretném, ha egy ügyvéd felülvizsgálná.

– Nekem ez helyesnek tűnik.

– És azt akarom, hogy regisztrálva legyen.

-Is.

Rebecca felnézett, és megdöbbent, milyen könnyen elfogadta a férfi az összes korlátot.

Arturo még aznap átnézte a szerződést. Teresa a beköltözés előtt megtekintette a házat: folyóvíz, külön ágyak, biztonságos konyha és hely a gyerekeknek tanulni. Rebeca a saját megtakarításaiból fizette ki a foglalót, és számlát követelt. Matías vita nélkül odaadta neki. Egyikük sem akarta, hogy a házat titkos szívességnek tekintsék.

– Miért csinálod ezt?

Matíasnak eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Mert két éve nézegetem a kerítéseket, hogy ne kelljen megnéznem, mi van mögöttük.

Nem értette teljesen, de megtartotta a dokumentumot.

Két héttel később beköltöztek. Omar megjavította a kaput. Inés döntötte el, hová kerüljön az asztal, mert oda jött be a legjobban a fény. Samuel körbejárta az udvart, és úgy beszélgetett egy lóval, mintha a szomszédja lenne.

Úgy tűnt, végre fellélegezhetnek.

Egészen addig, amíg Teresa egy csütörtök reggel komoly arckifejezéssel meg nem érkezett a ranchra.

– Rebeca, gyere velem a családi bíróságra. A nagybátyád kérelmet nyújtott be Samuel ideiglenes gyámságáért.

Rebecca érezte, ahogy a padló eltűnik.

– Csak Sámuelén?

Terézia bólintott.

– Azt mondja, a fiú bevallotta neki, hogy vele akar menni.

Sámuel felháborodott hangja hallatszott az udvarról.

– Ez hazugság!

Mindenki megfordult.

A fiú remegve állt az ajtóban.

– Esteban bácsi azt mondta, ha ezt mondom, békén hagyja Rebeccát.

3. RÉSZ
Olyan nehéz csend lett, hogy még Sámuel sem bírta elviselni. Odaszaladt Rebeccához, és belekapaszkodott a szoknyájába.

– Nem akarok elmenni – ismételte meg. – Azt mondta, hogy csak egyszer kell mondanom.

Rebecca lehajolt, és a kezébe fogta az arcát.

– Nézz rám. Nem tettél semmi rosszat.

Matías tett pár lépést az ajtó felé, de megállt. Tudta, hogy bármilyen késztetés, hogy szembeszálljon Estebannal, végül árthat az ügynek. Ehelyett felhívta a bérleti szerződést áttekintő ügyvédet, Arturo Méndezt, és útmutatást kért. Semmi szívesség. Semmi rövidítés.

Arturo egyértelmű volt: mindent dokumentálniuk kell.

Teresa egy gyermekpszichológussal készített interjút Samuellel, és külön beszélt Inéssel és Omarral. Doña Chayo benyújtott egy nyilatkozatot, az iskola megerősítette a részvételt, a ranch pedig fizetési jegyzékeket adott. A ház szerződéséből kiderült, hogy Rebeca fizette a lakbért és megtartotta önállóságát.