–A baleset után sok mindent megértettem. Egy tinédzser, aki alig ismert engem, többet tett értem, mint te. Gabriela gondoskodott a kutyámról. Anyám átment a városon, hogy ruhákat hozzon nekem. Te pedig húsz percig még csak ki sem akartál menni az utadból.
Mauricio vállat vont.
– Megint nem.
– Nem. Már nem számít. És az sem számít, hogy miért találtam egy női fülbevalót és egy sminkestartót a bőröndödben, amikor arra kértél, hogy keressem meg a töltődet.
Mauricio elsápadt.
Teresa elvette Canela pórázát.
– Remélem, az új kapcsolatod jövedelmezőbb lesz, mint a házasságunk.
Elment.
Azon az éjszakán sírt, de másnap Gabriela adott neki egy tanácsot:
—Készíts listát mindenről, amijük van. Ne keverd össze a jó emberséget azzal, hogy hagyod magad elgázolni.
Teresa rájött, hogy a helyzet egyszerű: a lakás már a házasságkötés előtt is az övé volt. A közösen szerzett jelentős vagyontárgyak egy autó, néhány háztartási gép, Canela és némi megtakarítás voltak.
Vasárnap azonban Mauricio megérkezett szülei, húga, Patricia és Emiliano kíséretében.
Több dobozt cipelt.
És egy nyomtatott dokumentum.
– Azért jöttem, hogy civilizált módon rendezhessük ezt.
Terézia olvasott.
Mauricio követelte az autót, a számítógépet, a televíziót, számos háztartási gépet, Teresa megtakarításainak felét…
És Fahéjnak.
– Szereted azt a kutyát is, akit sosem akartál sétáltatni?
– Ez egy házasság alatt szerzett vagyon.
Aztán Terézia rájött valami még rosszabbra.
Mauricio nem egyszerűen válni akart.
Mindent el akart venni tőle, amit csak lehet, mielőtt egy másik nővel távozik.
És teljesen biztos volt benne, hogy Teresa, mint mindig, végül beadja a derekát.
3. RÉSZ
– Ezt nem fogom aláírni.
Teresa az ebédlőasztalon hagyta a dokumentumot.
Beatriz összeszorította a száját.
– Ne légy nehézkes. Megpróbáljuk a dolgokat helyesen csinálni.
–Szép eszközökkel? A fiad még a kávéfőzőt és a kutyámat is el akarja vinni.
Patricia keresztbe fonta a karját.
– Mauricio pénzt fektetett ebbe az osztályba.
– És négy évig élt itt lakbér nélkül.
– Mert az ő háza volt!
– Nem. Ez volt az otthonunk, amíg házasságban voltunk. Az ingatlan az enyém, mióta megismertem.
Mauricio finoman megkopogtatta az ujjaival az asztalt.
– Nem akarok vitatkozni. Csak azt akarom, hogy minden rendben legyen.
Terézia fogott egy papírlapot, és két oszlopot írt rá.
–Tökéletes. Megtarthatod az autót. Megtarthatod a számítógépedet. Viheted a tévét és néhány más háztartási gépet. Nem fogok veszekedni egy turmixgép miatt. Cserébe Canela és a megtakarításom nálam marad.
Mauricio önelégülten elmosolyodott.
– Majd meggondolom.
Ez a válasz megerősítette Teresát abban, hogy nem igazságot keres.
Igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle.
– Akkor gondolkozz a házamon kívül.
Beatriz felháborodott.
– Nem rúghatsz ki minket csak így!
Ernesto, Mauricio apja, aki addig hallgatott, most először szólalt meg.
– De igen. Ez a ház az övé. Menjünk.
Mauricio összeszedte a ruháit, a dokumentumait és a számítógépét. Mielőtt elment, Canelára nézett.
A kiskutya Teresa mellett maradt.
Ez a kép jobban fájt, mint Teresa be akarta vallani.
Négy év házasság most elfér három bőröndben.
Egy órával később megérkezett az édesanyja, Isabel, Rafael kíséretében, akihez öt évvel korábban feleségül ment.
Teresa sosem fogadta el teljesen a mostohaapját.
Rafael azonban szerszámokkal és egy új zárral jelent meg.
„Először ezt változtatjuk meg” – mondta. „Utána sírhatsz, amennyit csak akarsz.”
Isabel átnyújtott neki egy kis dobozt.
Új telefon volt.
– Hogy új fejezetet kezdhess anélkül, hogy használnád azt az őskori eszközt, amit kölcsönadtak neked.
Teresa végül a könnyein keresztül nevetett.
Miközben Rafael a zárat szerelte, rájött valami fájdalmasra: évekig nem bízott abban a férfiban, aki valóban segíteni akart neki, és megvédte azt, aki elhagyta, amikor a legnagyobb szüksége volt rá.
– Rafael…
Megfordult.
-Mi történt?
– Köszönöm. És sajnálom, hogy ilyen távolságtartó voltam veled.
Rafael egy ronggyal megtörölte a kezét.
–Nem kell úgy szeretned, mint egy apát. Elég nekem az a tudat, hogy hívhatsz, ha bármire szükséged van.
Ez a kifejezés megragadt Terézia fejében.
Mindeközben Mauricio elkezdte azt az életet, amelyre annyira vágyott.
A másik nő neve Valéria volt.
Adminisztratív asszisztensként dolgozott a cégénél, és egy üzletember lánya volt, aki a vezérigazgató barátja volt. Elegáns, vonzó nő volt, és hozzászokott egy sokkal drágább életmódhoz, mint Mauricio.
Azt képzelte, hogy Teresától való válással közvetlenül ebbe a világba lép.
Egy modern lakást bérelt Guadalajara egy drága környékén.
Vacsorát, virágot és ajándékokat vett.
Az első hetekben győztesnek érezte magát.
Amíg Valeria kérdezősködni nem kezdett.
– Mikor fogjuk megvenni a lakásunkat?
– Először is a válást véglegesíteni kell.
– Azt mondtad, hogy sok pénzt fogsz kapni.
– És én meg is kapom.
-Mennyi?
Mauricio kitért a válasz elől.
Azt tervezte, hogy megtartja Teresa megtakarításainak jelentős részét, az autót, és ha lehetséges, pénzt a lakáson végrehajtott állítólagos felújításokra.
Még a fahéjat is alkualapként használtam.
Ha Teresa annyira szerette a kutyát, akkor fizetne a tartásáért.
Ezért utasította vissza az ésszerű megállapodást, amit a nő felajánlott neki.
Hetekkel később Teresa értesítést kapott.
Mauricio hivatalosan is megindította több vagyontárgy igénylésének folyamatát.
A fahéj is köztük volt.
