– Most tejre van szükséged, és visszajössz azokért az emberekért, akiket elhagytál – mondta Oscar. – Amikor bezártál, még kintlévőségeim voltak a tehenek után. Egy hónapot kértem, hogy találj egy másik vevőt. Azt mondtad, nem tudod nyitva tartani a sajtüzemet nekem.
Rafael nem vitatta, amit akkor mondott.
„Nem azért jöttem, hogy visszahívjalak. Ximena beszélni akar azokkal az emberekkel, akik tejet adtak nekünk, mielőtt eldönti, elfogadja-e az ajánlatomat. Vele akartam menni, és megválaszolni az esetleges kérdéseiket.”
– Nos, már hallottad a válaszomat.
Oszkár a húgához fordult.
–Láttad, mi történt itt. Ne bízd rájuk a munkádat.
Ximena aznap sem elfogadta, sem vissza nem utasította a sajtbolt ajánlatát. A következő héten más korábbi beszállítókat is meglátogatott. Az egyik családnak már volt vevője, és nem akart váltani. Egy másik hajlandó lett volna kis mennyiséget szállítani, ha garantált a fizetési határidő. Celina, aki fiával közösen kezelte a földjét, szerződést kért, mielőtt akár egy litert is felajánlott volna.
„Ha megígérem, hogy szállítok tejet, azt is tudnom kell, mi történik, ha abbahagyod a vásárlását” – mondta.
Ximena feltette ezeket a kérdéseket Rafaelnek. Kidolgoztak feltételeket kis mennyiségű szállításra, fix dátumú fizetésre és előzetes értesítésre a termelés csökkenésének esetére. Ragaszkodott hozzá, hogy megtartsa a márkáját, és ő döntse el, mely sajtokat árulja. Emellett hetente egy napon nyitva tartotta volna a standját. Rafael ki akarta használni a sajtgyár kapacitását, de egyetértett azzal, hogy nem lenne értelme megtölteni, ha akkor egyetlen vevőre támaszkodnának.
Rafael húga, Adriana, nem osztotta ezt a véleményt. Ő örökölte a ranch egy részét, és ő intézte a pénzügyeket. Mindkettőjük előtt átnézte a javítási költségbecslést.
– Ha ennyit költünk hűtőházakra, akkor sokkal többet kell eladnunk, mint amennyi egy útszéli asztalról kijön.
– Nem fogunk olyan sajtokat gyártani raktárba, amiket senki sem kért – válaszolta Ximena.
– És a pénz visszaszerzésére sem várhatunk éveket – válaszolta Adriana.
Rafael megkérte őket, hogy fejezzék be az ellenőrzést, mielőtt döntést hoznának. Ezután technikusokat bízott meg a berendezések felmérésével. Ximena ott volt, amikor egy tartályt selejteztek, és amikor egy másikat is javíthatónak találtak. A termelés első hete nehéz volt: egy hőmérsékleti probléma miatt kénytelenek voltak selejtezni egy tételt, és egy tejszállítmány késve érkezett meg. Rafael az elveszett tétel költségét anélkül fedezte, hogy levonta volna a beszállítóknak fizetendő összegből.
Oscar megtudta. Egyik pénteken két kis darab sajttal a kezében megjelent Ximena standjánál.
– Celina azt mondja, hogy a megbeszélt napon kifizették.
– Így volt leírva.
– A dolgozat akkor hasznos, ha betölti a célját.
A következő héten hozott egy adag tejet egy vizsgálatra. Mielőtt elindult, közölte Rafael-lel, hogy még nem jött érte vissza.
–Visszajöttem, mert megbízom a nővéremben.
Rafael bólintott. Ximena látta, hogy megértette a mondat jelentését.
A napi munka során elkezdték megismerni egymást a vitákon kívül is. Rafael kávét hozott, amikor kora reggel elhaladt a sajtüzem mellett; Ximena rájött, hogy háromszor is ellenőrzi a számlákat, mielőtt jóváhagy egy kiadást, de elfelejt enni, ha egy gép elromlik. A szünetekben az utazásokról beszélgettek, amelyeket Ximena szeretett volna megtenni, és azokról az évekről, amelyeket Rafael azzal töltött, hogy megpróbálja fenntartani a ranchot, ahogyan az apja hagyta. Valahányszor Rafael még néhány percet maradt zárás után, Ximena talált okot a beszélgetés folytatására.
Aztán érkezett egy nagy ajánlat. Egy querétarói vevő három üzletet szeretett volna ellátni sajtokkal. A megrendelés lehetővé tette volna számukra, hogy a javítási költségek nagy részét fedezzék. A vevő emellett a termelés azonnali növelését is kérte, és több fizetési haladékot adott nekik, mint amennyit a beszállítóiknak adtak.
Rafael meglátta a lehetőséget. Adriana az asztalhoz hozta a számokat, és emlékeztette a lakosságot, hogy mennyibe kerül havonta a sajtbolt nyitva tartása.
„Nem utasíthatjuk vissza az első fontos ügyfelet” – mondta.
Ximena alaposan áttanulmányozta a kérést. Ahhoz, hogy teljesítsék, több tejet kellett volna venniük, segítséget kellett volna felvenniük, mielőtt fizetést kapnának, és a termelés szinte teljes egészét erre a láncra kellett volna bízniuk.
„Felajánlhatunk egy részét” – javasolta. „Ha néhány hónapig működik, a többiről majd beszélünk.”
Rafael megrázta a fejét.
– Ha ilyen kevéssel megyünk be, akkor mást fognak keresni.
A vita Adriana távozása után is folytatódott. Rafael azt mondta, hogy Ximena azért hagyott ki egy lehetőséget, mert korábbi forgalmazója cserbenhagyta. Adriana egy kis időbe telt, mire válaszolt.
– A tapasztalatom az oka annak, hogy tudom, hogyan kell ezeket a számításokat elvégezni. Nem kérheted, hogy veled együtt döntsek, és félelemnek nevezheted a válaszomat, ha az nem egyezik a tiéddel.
Rafael el akarta magyarázni, hogy mennyivel tartozik a ranch a javításokért. Ximena már ismerte ezeket az összegeket; ott volt, amikor megkapták az egyes árajánlatokat.
– Mondj valamit – kérdezte. – Ha tényleg partnerek vagyunk, elfogadod, hogy nemet mondok?
Nem válaszolt.
Ximena levette a kötényét és kiment a sajtboltból. Ahogy átment az udvaron, látta, hogy Óscar kipakolja a reggeli tejet. Egyetlen pillantás az arcára elég volt ahhoz, hogy tudja, valami történt.
– Adriana tegnap járt nálunk – mondta. – Azt kérte, hogy hétfőtől kezdve növeljem a szállítások számát. Azt mondta, hogy már mindannyian elfogadtátok a nagy szerződést.
