Esteban felém lépett.

– Nincs jogod beleavatkozni a társaságomba.

„Én építettem fel a pénzügyi rendszeredet, amikor még azt sem tudtad, mennyibe kerül egy étkezés. És az aláírásom olyan dokumentumokon szerepel, amelyeket soha nem én engedélyeztem. Igen, jogom van megvédeni magam.”

– El akarsz pusztítani engem?

– Nem. Nem akarok tovább süllyedni veled.

Diana elvett egy levelet.

– Mondj valamit, Esteban. Ki van fizetve már a lakás?

Került ránézni.

— Nem fog sokáig tartani.

-Mennyi?

– Nem ez a megfelelő időpont.

-Mennyi?

– Hárommillió-négyszázezer peso.

Diana elejtette a levelet.

– Azt mondtad, még vannak eljárások, amiket be kell fejezni – suttogta.

– Majd én megoldom.

–Mivel? Egy másik fedőcéggel? Az édesanyád egy másik házával? Vagy a feleséged pénzével?

Esteban hirtelen felém fordult.

– A háztartási megtakarítás. Natalia, mondd, hogy hozzá sem nyúltál.

– Biztonságos.

-Ahol?

– Az én nevemen, egy másik intézményben, és egy védett részleg Éva számára.

– Az a pénz az enyém!

– A számla mindig is az én nevemen volt. És be tudom bizonyítani, hogy honnan származik minden egyes peso, amit befizettem. Az ügyvédem már átnézte.

Az arca megváltozott. Most először nem dühösnek, hanem ijedtnek látszott.

Elővettem az utolsó dokumentumot.

– És ez a válókereset.

Doña Claudia sírni kezdett.

– Natália, gondolj a lányra. Egy család nem egyetlen hiba miatt bomlik fel.

Ránéztem.

–Egy család nem azért bomlik fel, mert a feleség felfedezi az igazságot. Akkor bomlik fel, amikor mindenki belőle él, és mégis követeli, hogy mosolyogjon.

Esteban felemelte a hangját, és egy nyers lépést tett felém. Hat szomszéd volt a folyosón, akik felvételt készítettek, és az épület biztonsági őre már hívta a rendőrséget a rendzavarás miatt.

„Próbáld csak ki!” – mondtam neki. „Vannak épületfelügyelő kamerák, telefonok és tanúk. Ma már semmit sem lehet elrejteni.”

Megállt.

Diána nyitotta ki az ajtót.

– Mindenki kifelé. Beleértve téged is, Esteban.

-Szeretet…

– Ne hívj így.

Alma felvett egy táskát.

– Nos, menjünk anyám házához.

Aztán bekövetkezett a második összeomlás.

Esteban Doña Claudiára nézett.

– Igen. Eladjuk a pachucai lakásodat, fedezzük a hiányt, és aztán kitaláljuk, hogyan oldjuk meg a többit.

Az anyósom elfehéredett.

– Az a lakás már nincs meg nekem.

– Hogy érted azt, hogy nem?

Alma hátrálni kezdett.

Doña Claudia lehunyta a szemét.

– Tavaly eladtam.

– És a pénz?

– Kifizettem az egyik nővéred adósságát.

Esteban lassan Alma felé fordult.

– Milyen adósság?

Kiderült, hogy Alma nem egy „irigy” főnök miatt vesztette el előző állását. Egy raktárban dolgozott, és egy ellenőrzés során közel 500 000 peso hiányt fedeztek fel. A pénz egy részét régi adósságok törlesztésére, másik részét pedig egy nő állítólagos rituáléira fordították, aki megígérte, hogy segít neki megnyerni egy elvált üzletembert.

A tulajdonos határidőt adott neki, hogy visszajuttassa, mielőtt feljelentené.

Doña Claudia eladta a lakást.

És mindent eltitkolt, mert szerinte “egy tisztességes család nem beszél a szégyenletes titkairól”.

Esteban hangosan felnevetett.

Nem vicces nevetés volt. Olyan valaki nevetése, aki rájön, hogy az összes elképzelt kijárat zárva volt.

– Szóval odaadtad a lakásodat, hogy megmentsd Almát, aztán nekem adtad a házat és a földet, hogy megmentsd a vállalkozásomat.

– Ők voltak a gyerekeim.

– És most semmid sincs!

– Mert ti ketten befejeztétek!

Alma a testvérére mutatott.

–Én? Elvetted anyád pénzét, hogy eltartsd a szeretődet.

– Legalább volt egy társaságom.

– Egy cég, amelyet Natalia alapított.

A mondat olyan gyorsan jött ki, hogy mindenki elhallgatott.

Még én is.

Az anyósom egy bőröndön ült.

– Hajléktalanná tettél minket emiatt a nő miatt.

Diana összeszorította az állkapcsát.

„Ne avatkozz bele a döntéseidbe. Nem tudtam, hogy nős, amikor elkezdett velem járni. Később azt mondta, hogy már külön él, és csak a lánya miatt él Natáliával.”

Jobban fájt, mint amire számítottam.

Nem azért, mert mindent elhittem, amit mondott, hanem mert felismertem a módszerét. Minden nőnek pontosan azt a verziót adta, amit hallania kellett.

Azt mondta, a jövőnkért dolgozik.

Dianának, hogy a házassága halott.

Az anyjának, aki befektetne a családi vagyon gyarapításába.

A húgához, akinek mindig lesz helye.

Nem egy nehéz nők közé szorult férfi volt.

Olyan ember volt, aki négy hazugságot szőtt, és remélte, hogy soha nem találkoznak majd egy szobában.

A járőr röviddel ezután megérkezett. Senki sem tett feljelentést testi sértés miatt, de a biztonságiak feljegyezték az információkat, és kérték, hogy távolítsák el a dobozokat a folyosóról. Többre nem volt szükségem.

Mindenki más előtt elmentem.

Az autóból láttam, ahogy Esteban vitatkozik az anyjával, Alma pedig a dobozai között sír. Diana az előcsarnokban maradt az üveg mögött, egyik kezét a hasára téve.

A válás több hónapig tartott. Esteban nem harcolt a lakásomért vagy Eva elsődleges felügyeleti jogáért. Az ügyvédje tudta, hogy ha a válást pénzügyi csatározássá változtatja, akkor minden összegyűjtött dokumentumot bemutatunk a hatóságoknak és a társainknak.

Ingriddel röviddel ezután elhagytuk a céget.

A versenytársak azért vettek fel a pénzügyi osztályuk vezetésére, mert évek óta ismerték a munkáimat. Most először jelent meg a nevem egy iroda ajtaján valami olyasmire utalva, amit én építettem.