Csak szórakozásból ment el randizni, aztán a kislánya „apának” szólította.

1. rész

– Egy egyedülálló anya nem engedheti meg magának, hogy másodszor is beleszeressen.

Valeria abbahagyta a ruhája becsatolását, és a tükörben az anyjára nézett.

A szomszéd szobában Lucia a műanyag dinoszauruszaival beszélgetett. Hároméves volt, és egy Tyrannosaurusnak magyarázta, miért nem ehet epret vacsora előtt.

– Megyek kávézni, anya.

– Így kezdtétek Mauricióval.

– Ne használd a nevét minden alkalommal, amikor megpróbálok valamit tenni magamért.

Carmen lesütötte a tekintetét. Látta a lányát sírni egy csecsemővel a karjában, miután Mauricio eltűnt az életükből. Azóta néha összekeverte a védelmét azzal, hogy emlékeztette mindarra, amit elveszíthet.

Valeria 29 éves volt, és egy pékségben dolgozott Coyoacánban. Hajnalhasadás előtt kelt, elkészítette a rendeléseket, és annyi energiával tért haza, hogy Lucía által kitalált történeteket hallgassa, pedig semmi másra nem maradt ereje.

Nem férfit kerestem.

A randi Elena ötlete volt, a legjobb barátnője, aki hetek óta erősködött.

– Tetszeni fog neked.

– Ugyanezt mondtad a fogorvosról is.

– A fogorvos nem számít.

–Sírva fakadtam tőle.

– Alejandro is fél ettől a vacsorától.

Alejandro egy disztribúciós cég tulajdonosa volt, és komoly ember hírében állt. Húga, Natalia, Elena barátnője volt. Együtt szervezték meg a találkozót, meggyőződve arról, hogy két embernek szüksége lehet társaságra, még akkor is, ha túl makacsok ahhoz, hogy beismerjék.

Valeria egy feltétellel egyezett bele: ha a vacsora szörnyűnek bizonyul, Elena 6 hónapig nem beszél vele randevúkról.

Alejandro 10 perccel korábban érkezett.

Azért fogadta el, mert Natalia azzal vádolta a férfit, hogy a napirendjét családtagként kezeli. Valeria pedig – Natalia szerint – nem akart lenyűgözni egy üzletembert.

Amikor meglátta a lányt belépni egy egyszerű kék ​​ruhában, beletörődő arckifejezéssel, felállt.

Valeria leült, és a táskáját a szék mellé tette.

– Figyelmeztetnem kell, hogy egy fogadás miatt vagyok itt.

Alejandro felvonta a szemöldökét.

–Azért jöttem ide, hogy a nővérem ne küldjön nekem boldog párokról készült képeket.

Mielőtt még visszafoghatta volna magát, felnevetett.

Kávét és ételt rendeltek. Beszélgettek a beleavatkozó testvérekről, a nehéz ügyfelekről és a hazugságokról, amiket az ember mond, amikor megpróbál elmenekülni egy megbeszélésről.

Alejandro a pékségről kérdezett.

– Mi volt a legrosszabb dolog, amit valaha bárki kért tőled?

—Kör alakú sütemény kenyér nélkül.

-Mint?

– Csak a kis babákat akarták.

– Ez külön számlát érdemel.

Valéria kezdett megnyugodni.

Nem említette az ingatlanjait, és nem próbálta meg elmagyarázni, mennyit keres. Amikor a nő a munkájáról kérdezte, anélkül válaszolt, hogy részletesen bemutatta volna.

Valeria azonban kerülte, hogy Lucíáról beszéljen. Elena azt mondta neki, hogy Alejandro tudja, hogy van egy lánya, de ettől függetlenül hallania akarta a reakcióját.

Miközben egy szalvétát kerestem, egy fénykép vált láthatóvá a táskában.

Alejandro ránézett.

– Ő a te lányod?

Valéria bólintott.

– Lucía.

Végighúzta az ujját a szélén.

– Ő 3 éves.

Mosolya könnyedén megjelent.

– Szereti a dinoszauruszokat, az epret, és azt, hogy kérdéseket tehet fel, amikor valaki telefonon próbál beszélni vele.

– Jó érzéke van az időzítéshez.

– Jobban tudsz alkudni egy újabb sütiről vacsora után, mint bármelyik ügyvéd.

– Szóval ő vezeti a házat.

– Csak a számlákat fizetem.

Alejandro nevetett. Aztán megkérdezte, melyik a kedvenc dinoszaurusza.

Valeria néhány másodpercig nézte. Felkészült a kínos csendekre, nem pedig egy érdeklődést mutató kérdésre.

Távozáskor megkérte, hogy láthassa újra.

Elmagyarázta, amit vacsora közben nem tudott elmondani.

– Az előző kapcsolatom rosszul végződött.

Alejandro várt.

– Nem fogok bemutatni valakit Luciának csak azért, mert jó éjszakát szerzett nekem.

– Nem arra kérlek, hogy találkozz vele.

Állta a tekintetét.

– Meg akarlak ismerni.

Valeria erre a kifejezésre gondolt, miközben hazafelé sétált.

A következő hetekben sétálni, kávézni, vagy ellátogatni egy könyvesboltba, amiről csak egyszer beszélt. Alejandro emlékezett a keresett könyvekre, és tiszteletben tartotta azokat a napokat, amikor nem tudott elmenni.

Aztán egy szombaton Carmen hívást kapott: a nővére elesett és segítségre szorult.

Valeriának találkoznia kellett volna Alejandróval, de nem volt kire bíznia Lucíát. Felhívta őket, hogy lemondja a találkozót.

Felajánlotta, hogy hoz nekik ennivalót, feltéve, hogy a nő beleegyezik.

Valeria habozott. Aztán beleegyezett egy rövid látogatásba.

Amikor Alejandro megérkezett, Lucía előbukkant anyja lábai mögül. A kenyérzacskóra nézett, majd az arcára.

– Anya barátnője vagy?

-Remélem is.

A lány komoly maradt.

– És akkor eltűnsz?

Valeria érezte, hogy a mosolya lehervad.

Alejandro letette a táskát egy székre, és anélkül nézett Luciára, hogy sietett volna a válasszal.

2. rész

– Ma veled jöttem enni.

Alejandro nyugodtan beszélt.

– Amikor elmegyek, anyád tudni fogja, hol vagyok.

Nem ígérte, hogy örökre marad. Nem próbálta meg megölelni.

Lucía megerősítésért kérdezte Valeriától. A lány bólintott, és megsimogatta a haját.

– Megmutathatod neki a játékaidat, ha akarod.

A lány egy dinoszaurusszal tért vissza.

–Ez harap.

Alejandro megvizsgálta.

– Akkor óvatos leszek.

– Tudod, hogyan kell hangot adni?

– Valószínűleg rossz.

Lucía adott neki egy esélyt.

Percekkel később Alejandro a padlón ült, műanyag figurák vették körül, és olyan nevetségesen ordított, hogy a lány kétrét görnyedt a nevetéstől.

Valeria a konyhából figyelte őt.