„Csak egy cseléd vagyok” – zokogta a lány, de a birtokos gyermekei esedezve kérték: ne hagyja el őket.

A régi bőrönd Mariana hálószobájának ajtaja mellett maradt. Nem az elhagyatottság emlékére, hanem a megtett út bizonyítékaként.

Úgy érkezett a ranchra, hogy azt hitte, senkinek sincs elég helye, hogy eltartsa. Végül rájött, hogy az igaz szerelem nem követeli meg, hogy az egyik ember kitöröljön egy másikat ahhoz, hogy beléphessen.

Egyszerűen kinyit egy ajtót, amit a fájdalom zárva tartott.