– Csak vedd feleségül azt a csúnya nőt – mondta a herceg hidegen… Annyira megdöbbent, hogy nem tudott megszólalni, amikor a nő leengedte a csuklyáját.

Rodrigo mosolyt rejtett a pohara mögé.

Az étkezés alatt Leonor táncokról, importált ruhákról és előkelő családokról beszélt. Inés alig szólt. De amikor Rodrigo megemlítette, hogy az aszály csökkentette a termelést, elmagyarázta a víz megőrzésére használt csatornarendszert.

Olyan figyelemmel hallgatta, amit Leonor nem tudott figyelmen kívül hagyni.

Miközben elbúcsúzott, a fiatal nő csak annyit suttogott:

– A feleséged nagyon tehetségesnek tűnik.

– Az – felelte Rodrigo.

Ez a két szó olyan melegséggel töltötte el Inést, amit nem volt hajlandó kimutatni.

Napokkal később levél érkezett San Jerónimóból. A borítékot felbontották és viasszal újra lezárták.

Leonornak volt címezve, de egy Inéshez hű szolga megtalálta a Baltasar megsemmisíttetni rendelt dokumentumok között.

Az üzenet nem vallott be közvetlenül semmit. Szólt „a hibás megadásokról”, „a márki azonnali szabadon bocsátásáról” és „arról a lehetőségről, amely akkor adódik, ha a házasságot érvénytelennek nyilvánítják”.

Inés elvitte a levelet Rodrigónak.

– Baltasar és Doña Leonor kommunikáltak egymással – magyarázta. – Ő San Jerónimót szeretné megtartani. Doña Leonor pedig átvenné a helyemet.

Rodrigo befejezte az olvasását, és szigorúan nézett rá.

– Tudtad, hogy ez a kockázat fennáll, amikor beleegyeztél, hogy feleségül veszel?

-Igen.

– És nekem semmit sem mondott?

– Nem hallgattál volna rám.

– Nem tudhatja.

– Az esküvőnk napján elmagyarázta nekem, hogy szüksége van egy hálás, csendes nőre, aki képes örököst adni neki. Semmi más iránt nem mutatott érdeklődést.

A vád nem haragból hangzott el. Ez a derű csak még fájdalmasabbá tette.

– Szóval engem használt fel a birtoka védelmére.

– És engem használtál fel, hogy biztosítsd az utódlásodat.

Rodrigo szorongatta a levelet.

– Van különbség.

– Csak azért, mert te vagy hozzászokva, hogy eldöntsd, mely indítékok elfogadhatók.

Inés kinyitotta a könyvet, amit a karjában tartott.

Az oldalak között volt egy másolat egy záradékról, amelyet apja halála után fedeztek fel. A rendelkezés kimondta, hogy ha egy törvényes lánya elismert házasságba lép és gyermekei születnek, Szent Jeromos a családfában marad. Baltazár csak akkor örököl, ha a nővérek hajadonok maradnak, vagy ha Ágnes házasságát érvénytelenítik, mielőtt örökös születne.

– Azt hittem, nehéz becsapni téged – folytatta. – Azt hittem, ha bizonyítékokat mutatok fel, igazságosan fogsz cselekedni.

Rodrigo úgy nézett rá, mintha most látná először.

– Bíznia kellett volna bennem.

– A bizalom nem kötelező érvényű, Don Rodrigo. Ki kell építeni.

Mielőtt válaszolhatott volna, megszólaltak az udvari harangok.

Egy hintó érkezett meg a birtokra. Baltasar szállt ki belőle két tisztviselő és Leonor kíséretében.

Gondosan választotta ki a napot. Ebédet tartottak a házban, a környék minden részéről érkező földbirtokosokkal. Több tucat tanú látta, ahogy belép a szobába és átad egy dokumentumot.

– Azért jöttem, hogy igényt tartsak San Jerónimóra – jelentette ki. – A márki házassága érvénytelen.

Csend telepedett a szobára.

Baltasar azt állította, hogy a házassági szerződésen szereplő korábbi közjegyző aláírása hamisított. Ha a házasság érvénytelen, Inés elveszíti a vezetéknevét, Rodrigo védelmét és a hagyatékhoz fűződő minden jogát.

Leonor meglepetést színlelt.

– Milyen fájdalmas helyzet – mondta. – Természetesen senki sem hibáztatná a márkit azért, mert becsapták.

Mindenki Inésre nézett.

Megértette az igazi tervet. Nem volt elég elvenni tőle San Jerónimót. Úgy akarták beállítani, mint egy ambiciózus nőt, aki becsapta Rodrigót, hogy kényszerítse őt az elfordulásra.

Az egykori Rodrigo először a vezetéknevét védte volna le.

Inés nem tudta, mit fog tenni a férfi, aki elkezdte nyitva hagyni a műterme ajtaját.

Rodrigo elvette a dokumentumot.

Lassan elolvasta, majd Leonorhoz fordult.

– Tudott erről a vádról, mielőtt megérkezett?

– Természetesen nem.

– Akkor furcsa, hogy a neve három betűben is szerepel, amikor Baltasar megígéri, hogy feleségül veszi, miután tönkretette a házasságomat.

Leonor arca elvesztette a színét.

Rodrigo átadta a leveleket a tisztviselőknek.

– Az is furcsa, hogy az állítólagos eredeti dokumentumon egy hét évvel ezelőtt megsemmisült pecsét szerepel. Az ügyvédemnél van az igazi jegyzőkönyv, amelyet három tanú előtt írtak alá, és Valladolidban helyeztek letétbe.

Baltazár visszavonult.

–Manipulálta őt. Az a nő csak a titulusa miatt választotta.

Rodrigo Inésre nézett. Emlékezett az első találkozásukra, a saját szavaira, és arra a kegyetlenségre, amivel olyan lehetőséggé tette, amire senki másnak nem volt szüksége.

„A feleségem nem titkolta, hogy ki ő” – mondta. „Én voltam az, aki nem volt hajlandó találkozni vele.”

Leonor megpróbált közbelépni.

– Rodrigo, nem választhatod meg őt. Nézd meg őt, aztán nézz rám.

Engedelmeskedett.

Leonor tökéletes szépségét, hímzett ruháját és annak a kétségbeesett arckifejezését nézte, aki soha nem gondolta volna, hogy visszautasítják.

Aztán Inésre nézett. A lány még mindig egyenesen állt, bár az ujjai a könyvelési könyvet szorongatták.

„Már megtettem” – válaszolta. „És nincs összehasonlítási alap.”

Baltasart hamisítás és a Villaseñor nővérek megkárosítására irányuló összeesküvés miatt letartóztatták. Leonor morgás közepette hagyta el a haciendát, a győzelem és az ígért házasság nélkül.

De Inés nem mosolygott.

Amikor kettesben maradtak, becsukta a könyvet.

– Holnap visszatérek San Jerónimóba.

-Mert?

– Elmúlt a veszély. Nem kell többé megvédened.

– Ő a feleségem.

– Saját szavaival élve, egy megállapodás részese vagyok. A megállapodás betöltötte a célját.