Rodrigo ekkor megértette, hogy legyőzheti Baltasart, és akkor is elveszítheti őt.
– Bocsánatot kell kérnem.
Inés hallgatott.
– Azért választottam, mert úgy gondoltam, senki másnak nem kellene. Azt feltételeztem, hogy ettől szelíd és hálás lesz. Úgy becsültem, mintha egy kényelmes szám lenne.
-Igen.
– De te átalakítottad ezt a házat valami olyasmivé, ami soha nem volt. Megvédted a munkásaimat, kijavítottad a hibáimat, és elmondtad az igazat, még akkor is, amikor tudtad, hogy megbüntethetlek érte.
Lépett egyet felé.
– Amikor Leonor bemutatta azt a dokumentumot, nem féltem attól, hogy elveszítem a hírnevem. Attól féltem, hogy azt fogják hinni, hogy kételkedem a szavaidban.
Inés szeme könnybe lábadt.
– És most mit akarsz?
Rodrigo mély lélegzetet vett. Ez volt az első alkalom, hogy anélkül szólalt meg, hogy szerződés mögé bújt volna.
„Azt akarom, hogy ez házasság legyen. Nem Szent Jeromosért, és nem is egy örökösért. Azt akarom, hogy a könyveidet továbbra is az enyémek mellé tedd. Hallani akarom, ahogy vitatkozol az adminisztrátorral. Azt akarom, hogy a dolgozószobám ajtaja nyitva maradjon, mert tudom, hogy te a másik oldalon vagy.”
– Ez nem hangzik túl romantikusan.
– Ez a legromantikusabb dolog, amit mondhatok.
Inés most először mosolygott visszafojtás nélkül.
– Akkor neki kell majd tanulnia.
Másnap nem tért vissza San Jerónióba.
Rodrigo sem számított azonnali kegyelemre. Hónapokig konzultált a nővel, mielőtt döntéseket hozott volna, meghallgatta az ellenvetéseit, és megtanulta tetteivel kimutatni, hogy többé nem tekinti őt a vagyona részének.
Együtt restaurálták San Jerónimót, megőrizték a földeket Agnes nővérei számára, és iskolát nyitottak, ahol a munkások gyermekei megtanultak olvasni, írni és könyvelni.
Két évvel később megszületett első lányuk. Utána született egy másik lány és egy fiú, akik jogilag garantálták, hogy a vagyon Inés vérvonalán maradjon.
De nem ez volt a legnagyobb győzelem.
Évekkel később az egyik lányuk megkérdezte, hogyan kezdődött a szülei közötti szerelem.
– Az apja azért választott engem, mert úgy hitte, hogy én vagyok a legkevésbé kívánatos nő Új-Spanyolországban – válaszolta Inés.
Rodrigo felnézett a könyvéből.
– Óriási hibát követtem el.
– Élete legnagyobbika.
– És egyben a legszerencsésebb is.
A lány nevetett.
– Nem féltél, anya?
Inés a közös műteremre nézett, a dokumentumokkal borított két asztalra és a hangokkal teli ház nyitott ajtajára.
– Fel voltam készülve. Ez nem ugyanaz.
Rodrigo odalépett hozzá, és megcsókolta a homlokát.
A nő, akit a társadalom vonzótlannak tartott, végül az egyetlen volt, aki képes volt megmutatni neki azt, amit egyetlen tükör sem mutatott meg: hogy a szív lehet tökéletesen védett, ugyanakkor rettenetesen magányos.
Felajánlotta neki a vezetéknevét, azt gondolva, hogy ennyi elég.
Adott neki valami sokkal értékesebbet.
Megtanította látni.
És amikor végre megismerte, rájött, hogy soha nem választott olyan nőt, akit senki sem akart.
Szerencsés volt, hogy talált egy nőt, akinek valódi értékét senki más nem volt képes felismerni.
