Csendes felesége úgy főzött, mint az angyalok – A cowboyok rancsán most már sosem marad üresen az asztal

Útközben eszébe jutott apja utolsó napja a farmon. A hitelezők a kukoricát rakták, miközben apja folyton azt hajtogatta, hogy minden rendben lesz. Az anyja, aki már beteg volt, megfogta a kezét, és arra kérte, hogy soha ne keverje össze a reményt a tagadással. Lucía évekig várt arra, hogy ezt a leckét valami másra is felhasználhassa, mint a túlélésre. Most már megértette, hogy El Mezquite védelmével azt a fiatal nőt is megvédte, akinek a büszkesége miatt eltűnt az otthona.

Az igazgató, Evaristo Mena, nem volt hajlandó fogadni.

– Ez a kérdés a tulajdonos felelőssége.

– A tulajdonos 180 szarvasmarhát véd, hogy kifizesse a kölcsönét. Ha egy pletyka alapján lefoglalja az adósságot, azzal azt az embert részesíti előnyben, aki olcsón akarja megvenni őket.

Inés kérte, hogy férjét, aki 22 éve kereskedő és bankügyfél, idézzék be tanúként. Evaristo beleegyezett. 40 percig nézte át a számlákat, a kifizetéseket, a referencialeveleket és a Daniellel kötött szerződést. Lucía rámutatott, hogy a szökés vádja abszurd: Rogelio még a lefoglalás előtt befektetett a kerítés javításába, alkalmazottakat alkalmazott, és kifizette a hátralékok egy részét.

– Beatriz Barragán az adós húga. A szavának súlya van.

– Őt is érdekli az ingatlan eladása. Armando megígérte neki a déli utcát.

Lucía az asztalra tette a könyvben talált levelet. A menedzser felismerte Armando levélpapírját, és rájött, hogy azt használták. Felfüggesztette a végrehajtást, amíg meg nem tudja az eladás eredményét, egyetlen feltétellel: a pénzt 10 napon belül be kell fizetni.

Távozás közben megtalálták a fiatal hírvivőt. Seb volt a homlokán, de életben volt. Armando két embere elütötte és ellopta a levelet; a ló ösztönösen visszatért. A hír túl későn érkezett ahhoz, hogy elrejtsék a vevőt, bár időben ahhoz, hogy megerősítse, hogy ez már nem kereskedelmi verseny, hanem bűncselekmény kérdése.

Eközben Armando elérte a Los Órganos-kanyonban lévő marhahajtót. Dupla fizetést ajánlott Betónak, és azt állította, hogy Lucía mindenki háta mögött eladta El Mezquite-t.

– Egy szakács nem menti meg a ranchot.

Beto, aki korábban minden csendet kitöltött, hogy bátornak tűnjön, most nyugodtan válaszolt.

– Nem. Egy olyan család mentette meg, amelyik abbahagyja a hazudozást egymásnak.

Azon az éjszakán csuklyás férfiak rést nyitottak az ideiglenes karám oldalán. A szarvasmarhák a szakadék felé rohantak. Jacintót megrúgták, amikor elállta az útjukat; Esteban majdnem a csorda alá esett. Rogelio üldözőbe vehette volna a szabotőröket, de úgy döntött, hogy megmenti az embereit és a szarvasmarhákat. Emlékezett Lucía szavaira: egyetlen föld sem ér többet azoknál az embereknél, akik fenntartják.

Beto Jacintót tartotta a székben, miközben Esteban és Rogelio legelték a jószágokat. A fiatalember, aki korábban attól félt, hogy haszontalannak tűnik, órákat töltött a sebesült férfi gondozásával anélkül, hogy eltávozott volna mellőle. Hajnalban bevallotta, hogy Armando elég pénzt ajánlott neki, hogy visszaszerezze a családja által elvesztett földdarabot.

– Egy pillanatra el akartam fogadni. Aztán arra gondoltam, hogy itt senki sem gúnyolódott ki a kudarcom miatt.

Rogelio nem követelt bocsánatkérést a kísértésért.

-A hűség nem arról szól, hogy ne érezz félelmet. Arról, hogy eldöntsd, mit kezdesz vele.

174 szarvasmarhát találtak vissza. Daniel Cárdenas két nappal később várta őket, és a tervezett árnál 4%-kal többet fizetett, mivel a szarvasmarhák a támadás ellenére sértetlenül érkeztek meg. Nyilatkozatot is adott Armando küldötteiről, akik megpróbálták megvásárolni őket. Rogelio elvette a pénzt, és néhány óránál többet nem aludt, majd hazatért.

Lucía előbb hallotta a jószágokat, mint látta őket. A tűzhelynél maradt, amíg Rogelio be nem lépett az ajtón, porosan.

– Dániel fizetett.

-Mennyi?

–Elég ahhoz, hogy megőrizzük El Mezquite-t és gondoskodjunk Jacintóról.

Egy pillanatra lehunyta a szemét. Rogelio elmesélte neki a szabotázst; Lucía felidézte a bankban tett látogatását. Mozdulatlanul hallgatta, amíg meg nem tudta, hogy Rogelio négyszemközt nézett szembe Evaristóval.

– Amikor megkaptam az üzenetedet, vissza akartam menni. Folytattam, mert azt mondtad, bízzak Danielben.

– És azért mentem a bankba, mert rám bíztad a dokumentumokat.

Rogelio elővette a fizetési bizonylatot.

– Holnap együtt megyünk. Soha többé nem fogsz olyasmit megvédeni, ami csak kettőnkre tartozik.

Mielőtt elindult volna a bankba, megjelent Beatriz. Már nem viselt elegáns ruhákat, és nem mutatott semmilyen arroganciát. Armando kiutasította, miután megtudta, hogy a kivégzést felfüggesztették. Követelte, hogy adja vissza a hamisított leveleket, és amikor Beatriz nem volt hajlandó, megfenyegette.

– Nem azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Azért jöttem, hogy elmondjam az igazat.

Bevallotta, hogy Rogelio első felesége nem pusztán a férfi hallgatása miatt hagyta el. Beatriz mindenféle kontextus nélkül mutatta meg az adósságszámokat, és biztosította, hogy Rogelio azt tervezi, hogy semmivel sem hagyja el. Ez csak táplálta a félelmét, mivel úgy hitte, bármelyik feleség átvenné azt a helyet, amelyet az apja megtagadott tőle. Rogelio elsápadt.

– Tönkretetted a házasságomat egy örökség miatt?

– Azt akartam, hogy azt érezd, amit én éreztem, amikor apa úgy döntött, hogy többet érsz.

Lucía közbelépett, mielőtt a fájdalom kegyetlenséggé fajult volna.

–Apád igazságtalan volt veled. Ez megmagyarázza a haragodat, de ettől még nem vagy ártatlan a tetteiddel kapcsolatban.