Klára lehunyta a szemét.

Az ügyvéd azt tanácsolta neki, hogy ne adja át az eredeti dokumentumokat, ne írjon alá semmit, és tartsa meg az összes vagyont a nevén, amíg áttanulmányozzák a helyzetet.

Amikor a hívás véget ért, 17 nem fogadott hívást talált.

Álvaro 9.

5 Patríciának.

3 a Mercedestől.

Az első üzenetek tekintélyelvűek voltak.

„Hol vagy?”

„Vége a színjátéknak.”

„Menj haza.”

Aztán megváltoztak.

„Beszélnünk kell.”

És végül megjelent egy, ami arra késztette, hogy Clarát csatlakozzon.

– Anyád lakásában vagy?

Nem válaszolt.

Másnap reggel csak azért tért vissza Pozuelóba, hogy összeszedje a holmiját.

Mercedes az ebédlőben ült.

Patricia idegesen járkált fel-alá.

Álvaro bukkant elő a folyosóról.

– Hol voltál?

– Anyám házában.

Clara elment mellette, belépett a hálószobába, és kinyitott egy bőröndöt.

Álvaro követte őt.

-Mit csinálsz?

-Szabadság.

– Elena miatt vagy ideges. Ne hozz elhamarkodott döntéseket.

– A húgod megütött, miközben anyám hamvait tartottam a kezemben.

– Már beszéltem vele.

Klára megfordult.

– Te voltál elöl.

Álvaro hallgatott.

Folytatta a ruhák hajtogatását.

Aztán megkérdezte:

– Találtál valamit a padlón?

Klára keze megállt.

– Miért kérdezed?

– Édesanyád sok mindent megőrizett. Iratokat. Okiratokat…

Klára ránézett.

-Föld?

Álvaro elsápadt.

Patricia megjelent az ajtóban.

Mercedes közeledett a folyosóról.

„Milyen föld?” – kérdezte Patricia.

Klára elővette a mobiltelefonját.

– Ugyanazok, amiket Álvaro kérdezett körülbelül 8 hónappal ezelőtt.

Mercedes azonnal a fiára nézett.

Ez az apró gesztus elég volt.

– Csak segíteni próbáltam Elenának – mondta gyorsan Álvaro.

– Kíváncsi vagyok. Amikor kezelésre szorult, úgy tűnt, te nem igazán érdeklődsz a segítségnyújtás iránt.

– Ez más volt.

– Természetesen. Nem a betegsége érdekelt. A vagyona érdekelt.

Álvaro tett egy lépést Clara felé.

– Hadd lássam a mappát.

-Nem.

Patrícia hangosan felnevetett.

– Most azt hiszi magáról, hogy milliomos?

Álvaro hevesen megfordult.

– Fogd be a szád, Patricia!

A csend teljes volt.

Klára ekkor megértette.

Álvaro három éven át képes volt megállítani a húgát.

Egyszerűen sosem akartam megtenni érte.

Becsukta a bőröndöt.

Amikor az ajtóhoz ért, Álvaro követte.

És feltette a kérdést, ami végleg eloszlatta a kételyeket.

— Mennyit érnek?

3. RÉSZ

Clara egyik kezét a bőrönd fogantyúján tartotta.

Egy pillanatra azt hitte, talán félrehallott valamit.

Épp akkor halt meg az édesanyja. A házassága mindenki szeme láttára romlott meg. Patricia megütötte, miközben egy urnát cipelt.

Álvaro pedig egy számot akart tudni.

– Ez az első dolog, amit kérdezni akarsz tőlem?

– Ne kezdj bele.

– Valami nagyon egyszerűt kérdezek.

Álvaro a nappali felé nézett, ahol Mercedes és Patricia hallgatóztak.

Aztán lehalkította a hangját.

– Csak szeretném tudni, miről beszélünk.

– Az anyámról beszélünk.

– Az ingatlanokról beszélek.

-Pontosan.

Álvaro türelmetlenül felsóhajtott.

– Klára, én vagyok a férjed.

Ez a kifejezés, amely évekig egyfajta mesterkulcsként szolgált bármilyen határ áttörésére, már nem váltotta ki ugyanazt a hatást.

– Tegnap még a férjem voltál.

Összeráncolta a homlokát.

-Hogy érted ezt?

– Hogy tegnap a húgod megütött előtted, és te nem keltél fel a kanapéról.

– Ne keverd össze a dolgokat.

Clara rövid, kimerült nevetést hallatott.

3 évig mindent összekevertek.

A házassága tette lehetővé, hogy Mercedes döntsön arról, mikor látogathatja meg anyját.

A házassága igazolta, hogy Patricia elvitte a holmiját.

Házasságuk igazolta, hogy Álvaro minden kiadást kézben tartson, mivel ő volt az, aki pénzt hozott haza.

De most, hogy milliók forogtak kockán, a pofonnak és az örökségnek varázsütésre különálló ügyekké kellett válnia.

– Nincs több mondanivalóm a számodra.

Kinyitotta az ajtót.

Álvaro a keretre tette a kezét.

Nem nyúlt hozzá.

– Meg tudjuk ezt oldani.

– Pontosan mit?

Túl sokáig várt a válasszal.

-Minket.

– Mi, vagy a föld?

– Nincsenek kegyetlen tengerek.

– Akkor magyarázd el, miért kérdeztél róluk 8 hónappal ezelőtt.

Álvaro elkapta a tekintetét.

– Elena egyszer említette, hogy van ingatlana.

– Anyám soha nem beszélt neked pénzről.

– Megemlítette.

– Az ügyvéd azt mondja, hogy felhívtad.

Álvaro arca megváltozott.

Nem számítottam rá, hogy Clara ilyen gyorsan beszél vele.

– Már bevonnak ebbe az ügyvédeket?

– Ő volt az anyám ügyvédje.

–Most már férj és feleség vagyunk. Fontos döntéseket kell hoznunk együtt.

Klára néhány másodpercig nézte.

– Amikor anyámnak műtétre volt szüksége, kértem a segítségedet.

Álvaro nem válaszolt.

– Megmondtam, hogy eladom az ékszereimet.

Csend.

– Az édesanyád megtartotta a gyűrűmet, hogy megakadályozza.

Mercedes szólt bele a nappaliból.

– A fiam fizette azt a gyűrűt.

Klára elfordította a fejét.

-Köszönöm.

Mercedes pislogott.

– Miért köszönsz nekem?

–Mert minden alkalommal, amikor beszélsz, könnyebb számomra elmenni.

Felvette a bőröndöt.

Álvaro követte őt kifelé.

– Clara, figyelj. Nem tudtam, hogy édesanyád helyzete ilyen súlyos.

– Tudtad, hogy kezelésre van szükségem.

– Problémáink voltak a cégnél.

– De volt időd felkutatni a földjüket.

– Tudni akartam, milyen lehetőségeink vannak a jövőben.

Klára megállt.

– Megtettük volna?

Álvaro túl későn vette észre.

– Nem ezzel a szándékkal mondtam.

– Milyen szándékkal?

–Házasak vagyunk. A te életed is a miénk része.

-Milyen érdekes.

Clara úgy érezte, hogy a hónapok minden szomorúsága kezdett tisztánlátásba fordulni.