Reginát hívta.

Elfogadnám, de feltételekkel.

Ximena lenne az elsődleges ügye. Egy független ügyvéd vizsgálná felül a megállapodást. Nem írna alá meghatalmazásokat, és nem venne részt üzleti döntésekben.

És elmondaná a lányának az igazat.

Regina egyetértett.

Azon az estén beszélt Ximenával, miközben quesadillákat vacsoráztak.

Elmagyarázta, hogy elkísér majd egy nőt a kezelése alatt, és fizetést kap azért, hogy az idejét szenteli neki.

Aztán bevallotta a legnehezebbet.

–Azt is szeretné, ha néhány ember elhitetné vele, hogy járunk.

Ximena abbahagyta az evést.

– De nem azok?

-Nem.

– Akkor ez hazugság.

Andrés lesütötte a tekintetét.

– Igen. Ez a rész nem helyes. Azért beszéltünk róla, mert fél, hogy a magányát felhasználják ellene.

A lány egy darabig csendben volt.

– Te is félsz?

Andrés bólintott.

-Sok.

Nem kérhetett őszinteséget, miközben eltitkolta, mit tett.

A következő napokban belépett a beosztások, sofőrök és tárgyalók világába.

Lucía, Regina asszisztense, mindent megszervezett.

A kórházban Andrés rájött, hogy a szép szobák nem könnyítik meg a betegséget.

Vizet tartott a kezében, takarót keresett, vagy egyszerűen csak ott állt, amikor Regina nem akart beszélni.

Délutánonként, ha tudta, áttekintették a függőben lévő ügyeket.

Regina egy olyan projekten dolgozott, amelynek célja a vidéki közösségek internet-hozzáférésének bővítése volt műholdas technológia és elosztási megállapodások segítségével.

Andrés mesélt neki olyan helyekről, ahol fiatalok utaztak a könyvtárba, hogy leadják a feladatukat.

Olyan részletekről kezdett kérdezősködni, amelyek nem szerepeltek a jelentésekben.

Jelenléte megszűnt puszta kép lenni.

Egy tanácsülésen Regina bemutatta őt partnereként.

Andrés kényelmetlenül érezte magát.

Ernesto Villaseñor, az alelnök és apja korábbi munkatársa, alaposan megfigyelte őt.

– És milyen tapasztalataid vannak ebben a szakmában?

– Villanyszerelő vagyok – felelte Andrés. – Nem azért vagyok itt, hogy vezessem a céget.

Ernesto visszafordult Regina felé.

Megkérdőjelezte a vidéki projektet, annak költségeit és hiányosságait.

Komoly aggályaim voltak.

Segített megmenteni a céget egy válság idején, és nem akarta, hogy több ezer család veszítse el az állását.

De kezdte összekeverni a cég védelmét a tulajdonos feletti ellenőrzéssel.

Két héttel később megjelent Andrés műhelyében.

– Tudok a szerződésről.

Andrés lassan becsukta a szerszámosládáját.

Ernesto 4 millió pesót ajánlott fel.

Cserébe el kellett határolódnia Reginától, és ki kellett jelentenie, hogy a nő egy kamu kapcsolatot szervezett a tanács megtévesztésére.

– Gondolj a lányodra – mondta. – Így nem kell aggódnod a jövője miatt.

Andrés pontosan ott érezte az ütést, ahol Ernesto szerette volna.

Nem törte el a kártyát.

Hazavitte, és órákat töltött számításokkal.

1:40-kor csörgött a telefon.

Regina volt az.

Rosszul érezte magát, és már felvette a kapcsolatot az orvosi csapattal.

Azt akartam, hogy Andrés kórházba menjen.

Felhívta Doña Elvirát, hogy megkérje, lakjon Ximenánál.

Aztán elment.

Azon az éjszakán újra érezte a veszteség rettegését.

Amikor meglátta Regina, elfordította az arcát.

– Nem akarom, hogy így láss engem.

Andrés közelebb húzta a széket.

– Nem kell kiöltöznöd miattam.

Sírt anélkül, hogy megpróbálta volna leplezni.

Másnap Andrés tájékoztatta Reginát és ügyvédeit Ernesto ajánlatáról.

Nem fogadnám el.

Három nappal később azonban a szerződés fényképei és oldalai számos hírportálon megjelentek.

Az örökösnő felbérelt egy barátot.

A cég kérdéseket kapott befektetőktől és ügyfelektől.

Reginának magyarázatot kellett adnia.

Andrés alig ért haza, amikor szólt az iskola.

Néhány diák megmutatta a címlapokat Ximenának, aki egy verekedés után sírva fakadt.

Azon az estén, miközben az ágya mellett ült, a lány megkérdezte:

– Mi van, ha szeretem Reginát, és ő is meghal, mint anya?

3. RÉSZ

Andrés úgy érezte, mintha minden egyszerű válasz beragadt volna a fejébe.

Megígérhettem volna, hogy Regina felépül.

Kiváló orvosokról tudnék beszélni.

De Ximena már ismerte az olyan ígéretek fájdalmát, amelyeket senki sem garantálhatott.

Megfogta a kezét.

– Én is ettől félek.

A lány sírni kezdett.

– Akkor nem akarom szeretni.

Andrés átölelte.

– Ma nem kell semmit eldöntened. És ha szereted, az nem jelenti azt, hogy el kell felejtened anyát.

Ximena az ingébe temette az arcát.

Addig beszélgettek, amíg a lány el nem aludt.

Másnap Andrés elmagyarázta Reginának, mi történt.

Azt is mondta neki, hogy véget kell vetniük a megállapodás színlelt részének.

A nő bólintott, mielőtt a férfi befejezte volna.

– Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a kíséret látszata jobban megvéd, mint ha világosan beszélnék.

A cég közzétett egy magyarázatot.

Regina elismerte, hogy betegsége alatt támogatást kért, és hiba volt azt kapcsolatként bemutatni.

Azt is tisztázta, hogy Andrésnek nincs üzleti hatásköre.

A Tanács ügyeit tájékoztatással, feladatkörök átruházásával és egyértelmű eljárásokkal kell megoldani.

Nem a magánéletükről készült fényképekkel.

Ez az őszinteség nem űzte el a kritikát.

De korlátokat szabott a történetnek, amit mások elmeséltek helyette.

Azon a délutánon Lucía belépett az irodájába egy felmondólevéllel.

– Lefényképeztem a szerződést.

Regina mozdulatlan maradt.

Lucía elmagyarázta, hogy az apjának adóssága van egy, a céghez kapcsolódó segélyalappal.

Ernesto azzal fenyegette, hogy bántalmazza és megszünteti a munkalehetőségeit, ha nem működik együtt.

Átadta az utasításokat tartalmazó e-maileket és üzeneteket.

Bizonyítékok vannak arra is, hogy Regina engedélye nélkül megosztotta orvosi adatait.

Lucia szégyenében sírt.

– Tudom, hogy ez nem indokolja.

Regina vett egy mély levegőt, mielőtt válaszolt volna.