Margaret nem maradt egyedül. Két éve fogadott örökbe egy újabb kutyát, egy süket, de végtelenül vidám juhászkeveréket, akit Maxnek hívnak. Max sosem lesz olyan, mint Lucky. De nem is kell annak lennie. Ő a maga módján tökéletes, és újra megtölti a házat élettel és nevetéssel.
Ami engem illet, végre megtaláltam a helyemet a világban. Már nem az a céltalan, elveszett nő vagyok, aki a hajnali hegyi utakon bolyong, menekülve a saját élete elől. A munkám az alapítványnál célt és értelmet adott a mindennapjaimnak. És valahányszor a tükörbe nézek, vagy valahányszor egy sikeres mentőakció után látom a családok könnyes ölelését, tudom, hogy mindezt egy sáros, esőáztatta border collie-nak köszönhetem.
A rózsaszín hátizsák ma egy üvegvitrinben pihen az alapítvány irodájának falán. Aki először jár nálunk, mindig megkérdezi, miért van ott az a kopott, koszos, nevetséges színű táska a sok oklevél és kitüntetés között.
Ilyenkor mosolyogva hátradőlök a székemben, és azt mondom: – Helyezkedjen el kényelmesen. Ez egy hosszú történet. Egy történet arról, hogyan mentett meg egy kutya nem is egy, hanem két embert.
És miközben mesélek, gondolatban mindig visszatérek arra a ködös hegyi útra. Látom a fák sziluettjét, érzem a reggeli levegő csípős hidegét, és látom őt, ahogy ott áll az út közepén, a szemével némán kérlelve, hogy kövessem.
Sokan hisznek a sorsban, mások a véletlenekben. Én abban hiszek, hogy az univerzumnak megvannak a maga furcsa, kifürkészhetetlen módszerei arra, hogy a megfelelő embereket a megfelelő időben összehozza. Néha ehhez tragédiák kellenek, néha apró döntések. És néha, a legcsodálatosabb esetekben, mindehhez elég egy négy lábon járó, bundás angyal, aki úgy dönt, hogy nem hagy magára egy bajbajutottat a sötét erdőben.
A szeretet és a hűség nem kérdez. Nem mérlegel. Csak cselekszik. Ezt tanultam attól a kutyától. És ezt az igazságot hordozom magamban, amíg csak élek, megőrizve Lucky emlékét a szívem legmélyebb, legféltettebb szegletében. Ő egy kutya volt, aki egykor senkié sem volt, de végül mindenki hőse lett. És mindenekelőtt, a mi örök megmentőnk.
