– Készen áll a következő feladatra? – kérdezte az ezredes, és egy újabb, vaskos dossziét tolt át az asztalon. – Ezúttal egy nagyobb falat. Korrupciós hálózat egy határ menti kirendeltségen. Szükségünk van valakire, aki képes beépülni, és megőrizni a hidegvérét, függetlenül attól, mivel próbálják megfélemlíteni.
Szilvia a dossziéra pillantott, majd az ezredes szemébe nézett. Eszébe jutott az a pillanat a vidéki úton. Az, ahogy a jogosítványa darabokra hullott. És az az érzés, ahogy a hatalom illúziója szertefoszlott a rendőr szemében, amikor szembesült az igazsággal.
– Készen állok, Ezredes úr – mondta határozottan, és átvette az aktát.
Amikor kilépett az irodából, és elindult a folyosón, Szilvia kihúzta magát. Tudta, hogy a világa sosem lesz tökéletes. Mindig lesznek olyanok, akik a hatalmat a gyengébbek elnyomására használják. De amíg ő és a hozzá hasonlók ott vannak az utakon, az irodákban és az árnyékokban, senki sem maradhat büntetlenül.
Az autójához érve, Szilvia beült a volán mögé. Beindította a motort, a műszerfal halványan kék fénnyel világította meg az arcát. Kinyitotta a kesztyűtartót, ahol a sötétvörös bőr mappa pihent, közvetlenül egy frissen nyomtatott, új jogosítvány mellett. Elmosolyodott, becsukta a kesztyűtartót, sebességbe tette az autót, és belehajtott a városi forgatagba. Az igazságosztás sosem alszik, és Bán Szilvia százados még csak most kezdte.
