– Mert egy gazdag embert állítanak szembe a másik gazdag emberrel.

Aztán Leonorra nézett.

– De te egyik sem vagy.

Leonor lenézett a porral borított barna ruhájára.

Megértette.

Egy órával később, míg Mateo az apjával az ügyészség előtt tisztázta a vádakat, Leonor egyedül sétált a bíróság felé.

Ugyanazt a foltozott ruhát viselte.

És a karja alatt cipelte a dobozt, amelyet Octavio megpróbált megsemmisíteni.

3. RÉSZ
Az emberek követni kezdték Leonort a térről.

Néhányan kíváncsiságból.

Mások azért, mert emlékeztek az árverés gúnyolódására.

Camila Arriaga megjelent egy kávézó előtt, és mozdulatlanul nézte, ahogy elsétál mellette. Leonor nem állt meg.

Belépett a bíróság épületébe, és kérte, hogy beszélhessen az illetékes hatósággal, és bemutassa a vagyonvitával, az esetleges anyakönyvi változtatásokkal és a fenyegetésekkel kapcsolatos dokumentumok hitelesített másolatait.

Nem sikított.

Bizonyítékok nélkül nem vádolt meg senkit.

Ettől nagyobb súlya lett a szavainak.

Először az eredeti tervet tette az asztalra.

Aztán jöttek Rogelio jegyzetfüzetei.

Aztán ott voltak a régi ingatlan-nyilvántartási másolatok és a forrás állítólagos kizárólagos használatáért a farmereknek kifizetett összegek elismervényei.

Végül elhelyezte a fekete követ az ezüstcsillaggal.

Az anyagot átvevő tisztviselő ellenőrizte a dátumokat.

—Ezeket a dokumentumokat össze kell vetni a közhivatali nyilvántartással, a kataszterrel és a megfelelő archívumokkal.

– Pontosan ezt jöttem kérni – felelte Leonor.

– Tudta, hogy ha hitelesnek bizonyulnak, ez egy hosszú folyamattá válhat?

—Hat hónapot töltöttem azzal, hogy megtanuljam, mindennek az elvesztése is időt vesz igénybe.

Amikor Mateo egy ügyvéd kíséretében megérkezett, a folyosót zsúfolásig tele találta.

Leonor a falnak támaszkodva ült.

Közeledett.

– Elküldhettem volna az ügyvédeimet.

– Pontosan ezért jöttem.

Mateo összevonta a szemöldökét.

-Mert?

Leonor az újságírókra nézett.

– Mert Octavio két milliomos harcát akarja kirobbantani ebből. Ha ez megtörténik, a völgy családjai ismét szemtanúi lesznek.

Máté megértette.

A következő hetekben a történet már nem egy állítólagos emberrablásról szólt.

Rogelio létezését hivatalos iratok is megerősítették. Az idős férfi jogi képviselő kíséretében vallomást tett, és elmagyarázta, miért maradt rejtve.

A szakemberek átnézték a dokumentumokat.

Több példány másolat volt, de mások olyan pecséteket, aláírásokat és hivatkozásokat tartalmaztak, amelyek megfeleltek a valódi történelmi archívumoknak.

A döntő pont egy ősi feliratos könyvben jelent meg, amelyet Szent Jeromos temploma előtt őriztek.

A Cañón Colorado néven ismert vízforrást eredetileg soha nem tartották nyilván az Arriaga család kizárólagos tulajdonaként.

Korábban voltak szolgalmi jogok, megállapodások és útjogok.

Továbbá az évtizedekkel később benyújtott akták olyan eltéréseket tartalmaztak, amelyek kivizsgálást igényeltek.

Octavio ragaszkodott hozzá, hogy az egész egy hadjárat volt az elpusztítására.

„Az az özvegy régi papírokat talált, és Barragán meglátta a lehetőséget, hogy elvegye a földemet” – jelentette ki a kamerába.

Máté egy látványos előadással is válaszolhatott volna.

Nem tette.

Ehelyett független szakértőket fizetett a dokumentumok digitalizálásáért, és másolatokat adott át mind a hatóságoknak, mind az érintett családok képviselőinek.

Tett valamit, amivel Leonor meglepte.

Nyilvánosan lemondott arról a szándékáról, hogy a forrás kizárólagos ellenőrzését magának követelje, ha az eljárás megerősíti a kollektív jogokat.

Az ügyvédje majdnem megfulladt, amikor meghallotta.

– Mateo, annyi vízről beszélünk, hogy több ezer hektárnyi területet lehetne átalakítani.

– Pontosan ezért.

– Milliókat is érhet.

– Nem az enyém.

A válasz habozás nélkül jött.

Rogelio, még mindig gyengen, tolószékből hallgatta.

Amióta újra találkoztak, most először mosolygott a fiára.

A nyomozások hónapokig folytak.

Nem történt csodával határos letartóztatás vagy egyik napról a másikra kiszabott ítélet.

Voltak nyilatkozatok, szakértői jelentések, hiányos akták, jogi fellebbezések és viták a tulajdonjogokról.

Volt Arriaga-alkalmazottak vallomásai is előkerültek.

Egy korábbi adminisztrátor átadta a számlák és a számlázási listák másolatait.

Egy nyugdíjas földmérő felismerte az aláírását egy olyan terven, amelyet miután ő maga elkészítette, megváltoztattak.

A nyomás fokozódott.

A bankok leállították Octavio egyes műveleteinek finanszírozását.

Két partnere visszalépett.

Végül egy ideiglenes határozat megakadályozta abban, hogy további díjakat számítson fel a vitatott hozzáférésért, amíg a helyzetet jogilag tisztázták.

Elég volt ahhoz, hogy a birodalma omladozni kezdjen.

De Leonor számára a legfájdalmasabb igazság még hátra volt.

Egyik délután meglátogatta Rogeliót.

Az öregember Mateo egyik tanyáján belüli kis házban lábadozott.

Leonor kézbesítette Julián utolsó leveleit.

– Tudnom kell, miért nem mondott nekem soha semmit a férjem.

Rogelio hallgatott.

– Mert azt hittem, megvédelek.

– Úgy tűnik, a történetben szereplő összes férfi használta ezt a szót.

Rogelio lesütötte a tekintetét.

– És lehet, hogy tévedtünk.

Elmagyarázta, hogy Julián már fiatal kora óta segített elrejteni a másolatokat. Évekkel később fel akarta jelenteni, de fenyegetéseket kapott a családja ellen.

Amikor megbetegedett, ismét felvette a kapcsolatot Rogelióval.

Tudta, hogy nincs sok ideje hátra.

Előkészítette a búvóhelyet a pajta alatt, hogy Eleanor megtalálhassa, ha bárki megpróbálná elfoglalni a földet.

– Miért volt fontos a földem?

Rogelio egy újabb tervet eszelt ki.

Leonor birtokán nem volt forrás.

De ez volt az egyik régi legális hozzáférési pont a víztározókhoz.

Ha Octavio megvenné azt a 14 hektárt, fizikailag lezárhatná az utolsó, még nem általa irányított lépést.

Leonor visszaemlékezett arra a sürgető igyekezetre, amellyel Arriaga képviselője hetekkel Julián halála után megpróbálta megvásárolni őt.

Aztán mindent megértett.

Az adósság.

A látogatások.

Felügyelet.