Elena feltörte a pecsétet. Daniel megőrizte az eredeti megállapodás hitelesített másolatát: a mellékletben szerepelt a 2 méteres védőzóna, és megtiltotta a forrás átalakítását. Mellette 27 feljegyzés volt az éjszakai szivattyúzásról, dízelszámlákról, valamint azoknak a termelőknek a listája, akik három termésveszteség után a becsült érték felénél kevesebbért értékesítették a terményt.

Mateo mindent odavitt Adriana Sotóhoz, egy durangói mezőgazdasági jogászhoz. A nő ellenőrizte a cégjegyzékszámot, kikérte a koncesszió hátterére vonatkozó információkat a CONAGUA-tól, és pert indított az Egységes Agrárbíróságon. Nem ígért gyors győzelmet.

„A felfüggesztés leállíthatja a projektet” – magyarázta –, „de a víz és a földterület helyreállítása hónapokig tart. Bizonyítanunk kell, hogy Daniel naplói megfelelnek a független dokumentumoknak.”

Egyeztek. Az üzemanyagszámlák megfeleltek a megadott éjszakáknak. A műholdfelvételek Octavio töltésének növekedését mutatták. A szivattyúk áramfogyasztása pontosan akkor nőtt, amikor a gyümölcsösökből érkező víz mennyisége csökkent. Elena dátum, ingatlan és becsült mennyiség szerint rendszerezte az egyes teszteket. Öt nap alatt átalakította Mateo üres étkezőjét irodává, ahová az érintettek számlákkal, fényképekkel és régi szerződésekkel érkeztek.

Nem mindenki volt hajlandó beszélni. Don Julián Morales attól tartott, hogy Octavio felmondja a traktorra felvett kölcsönt; Rosa Galindo közjegyző által hitelesített adásvételi szerződést írt alá, amelyet szégyellt vitatni. Elena nem kérte tőlük, hogy vakon bátrak legyenek. Bemutatta nekik az események sorrendjét: csökkent vízmennyiség, adósságok, negatív értékbecslések és ajánlatok Octavióhoz köthető cégektől. Amikor rájöttek, hogy nem egyedül vallották magukat hibásnak, beleegyeztek, hogy tanúskodnak. Azon a délutánon Mateo látta, hogy Julián egy mappa fölött sír, és megértette, hogy a lopást nem csupán hektárokban mérik, hanem az egyes családokba vetett bűntudat éveiben is.

Adriana egy csomagolóüzemből egy földmérő céghez történő áthelyezést is nyomon követett, amelyet 12 nappal az új terv elkészítése előtt hoztak létre. A cím egy üres raktárnak felelt meg, a vezető pedig Beto unokaöccse volt. Ez még mindig nem volt elég Octavio vádolásához, de megerősítette, hogy Elena nemcsak gyanút ébresztett: rekonstruált egy tervet.

A ház is megváltozott. Újra agyagedényben főzött kávé és frissen melegített tortilla illata terjengett. Mateo, aki heteket szokott eltölteni azzal, hogy csak a cowboyaival beszélget, már sötétedés előtt visszatérni kezdett. Nem úgy kezelte, mint egy rokkantat vagy vendéget. Kikérte a véleményét, számokat vitatott meg, és beismerte, hogy tévedett, amikor a nő bebizonyította neki, hogy tévedett.

Doña Celia nehezteléssel figyelte ezt a közelséget.

– Apád ezt a farmot neked építette, nem egy özvegynek, hogy uralja az asztalát.

–Elena nem parancsol. Dolgozik.

– Akkor fizesd ki és rúgd ki.

Mateo ezt elutasította. Órákkal később Octavio két ügyvéddel érkezett, és felajánlotta, hogy visszaadja neki a kerítéssel körülvett 14 hektárnyi földet, valamint egy mélykúthoz való jogot biztosít neki, ha visszavonja a keresetet és átadja a dobozt.

– A család nem henceg idegeneknek – mondta Octavio. – Eduardo megértette ezt.

– Eduardo a te szégyenedet hordozva halt meg. Nem szándékozom örökölni.

Octavio elbúcsúzás nélkül távozott. Azon a reggelen valaki felgyújtotta a viskót. Elena már aludt egy szobában a tanyán, mert Adriana megtorlástól tartott, de a fémdobozt egy betonlap alá rejtették. Mateo és munkásai eloltották a tüzet és kimentették a szélükön megfeketedett dokumentumokat. A polgári védelem tűzszerészt talált az ajtó közelében; egyelőre nincs bizonyíték a tettesre.

Hajnalban Beto egy cetlit hagyott a kapun. Azzal fenyegetőzött, hogy felfedi, Elena sógorát földcsalás vádjával vádolják Zacatecasban. A vád felmentéssel végződött, de Octavio el akarta ültetni a fejükben, hogy az egész család dokumentumokat hamisított.

– Ha meghátrálok, Daniel hiába tartotta vissza az igazságot – mondta Elena. – Nem fogom megtenni.

Adriana a fenyegetést is hozzátette a panaszához, és védelmet kért. Később szakértői jelentést kapott: Eduardo aláírása valódi volt, de a tervrajzot 11 hónappal később nyomtatták. Valaki különböző dokumentumokat kombinált.

Az előzetes meghallgatáson Simón Arreola, a Nyilvános Hivatal alkalmazottja megerősítette, hogy elmulasztotta összehasonlítani a mellékleteket. Adriana megkérdezte tőle, ki utasította a hiányos iratanyag átvételére. Simón Octavióra nézett, lehajtotta a fejét, majd a nyilvános ülősarok felé mutatott.

„A hívás nem Don Octaviótól jött” – jelentette ki. „Doña Celia Castañedától jött. Arra kért, hogy ne foglalkozzak semmivel, ami beszennyezhetné a férje nevét.”

Mateo az anyjához fordult. Elena megragadta a botját. Doña Celia felállt, és az egész város előtt kimondta a mondatot, amivel tönkretehetné a saját családját.

– Ez igaz. Kilenc évig segítettem elrejteni.

3. RÉSZ
A szobában uralkodó csend keményebb volt, mint bármilyen sikoly. Mateo nem tudott úgy nézni Doña Celiára, mint egy rémült anya; kilenc éven át hagyta, hogy hat család azt higgye, a földjeik a balszerencse miatt kiszáradnak. Hallgatása Eduardo emlékét, de Octavio hasznát is megvédte.

„Tudtad, hogy elterelte a vizet?” – kérdezte Mateo, miközben távozott.

– Először nem. Aztán megláttam a számlákat, és megértettem – felelte. – Az apád agyvérzést kapott. Octavio azzal fenyegetőzött, hogy csalással vádolja meg, és elveszi tőled a tanyát. Azt hittem, a hallgatás megment minket.

– Falakat mentettél meg. Hagytad, hogy más családok elveszítsék az otthonukat.

Doña Celia megpróbálta megérinteni, de a férfi hátrébb lépett. Elena nem avatkozott közbe. Tudta, hogy vannak igazságok, amelyeknek teljes súllyal kell leesniük, mielőtt bárki megpróbálná manipulálni őket.