– Akkor mondd meg, hogyan köszönhetem meg.

–Tartsd be a szavad! Változtasd át ezt a helyet olyanná, amire Diego büszke lenne.

Sebastián megtette. Elrendelte egy vidéki klinika és egy iskola építését a munkások gyermekei számára. Az iskolát Diego Salgadóról nevezték el.

Valami kialakult Mariana és Sebastián között is, amit egyikük sem mert megnevezni. Attól félt, hogy ha újra szeretni kezd, azzal elárulja férje emlékét. A férfi pedig attól félt, hogy vagyona hamisnak tünteti fel az érzéseit.

Egyik délután Sebastian visszatért a kis házba, kezében a felújított fa lóval.

„Egész életemben voltak emberek, akik félelemből engedelmeskedtek nekem” – mondta. „De te voltál az első, aki szembeszállt velem, elrejtett, meggyógyított, majd arra kényszerített, hogy ránézzek arra az emberre, akivé váltam. Nem akarom megvásárolni a háládat. Csak azt szeretném kérdezni, hogy megengednéd-e, hogy melletted sétáljak.”

Mariana figyelte Lucíát, aki a kertben játszott. A lány Sebastiánhoz rohant, és átölelte a derekát.

– Nem ígérhetem, hogy abbahagyom a félelmet – felelte Mariana.

– Nem kérdezem tőle.

–Azt sem akarom, hogy megpróbálja átvenni Diego helyét.

–Az a hely mindig a tiéd lesz. Csak egy újat akarok építeni.

Mariana könnyek között mosolygott.

Egy évvel a vihar után egy hatalmas ahuehuete fa alatt házasodtak össze Los Laurelesben. Lucía a szertartás alatt vitte a falovat, és apja fényképét helyezte egy fehér virágokkal borított székre.

A hacienda, amely egykor félelmetes volt, tiszteletre méltó hellyé vált iskolája, klinikája és a munkásokkal való tisztességes bánásmódja miatt. Mariana egy özvegyeket és gazdálkodó családokat támogató programot vezetett. Sebastián megtanult hallgatni, mielőtt parancsokat adna, Lucía pedig ismét nevetéssel töltötte be az évek óta csendben álló házat.

Azon az estén, miközben az ablakából nézte az esőt, Mariana megértette, hogy az újrakezdés nem jelenti azt, hogy elfelejti azt, akit elvesztett. Diego megtanította bátran szeretni; Sebastián pedig megmutatta neki, hogy egy sebzett szív is találhat másik utat.

A vihar, amely majdnem elvett tőle egy férfit, visszaadta neki az igazságot, az igazságszolgáltatást és a családot. És Mariana hosszú idő óta először nem érezte többé bűntudatát amiatt, hogy még mindig életben van.