Három napig szinte minden elfogyott. Rebeca most először tudott félretenni pénzt lisztre, tejre, lakbérre és Tomasa fizetésére. De másnap reggelre nedves volt a szoba. Mivel nem akarta feltartóztatni Eloyt, bezárt egy kosarat, amiben 14 még meleg kenyér volt. A gőz csapdába esett, és beszennyezte a többit.

Matilde visszaadta a 30 darabot.

– Nem árulhatok savanyú szagú ételt.

Rebecca hibáztathatta volna az időjárást, de nem tette.

– Előre becsomagoltam őket. Az én káromkodásom.

Azon az estén új szabályokat vezetett be: tilos a tételek keverése, minden darab közepének ellenőrzése, és tilos a meleg csomagolás. Tomasa fonott rácsokat készített, hogy a levegő keringhessen. A következő hat szállítmány zökkenőmentesen ment.

Aztán Lucia megbetegedett.

Éjfélkor lázas lett, és nehezen kapott orron keresztül levegőt. Rebeca otthagyta az elkészült tésztát, és a kiságy mellett maradt. Hajnalban Eloy elvitte őket a háziorvoshoz. Az orvos enyhe megfázást diagnosztizált náluk, de Matilde-nak vészhelyzetben kenyeret kellett vennie, és egy állapotot tisztázott.

–A lányod az első, Rebecca. De ha nem tudod teljesíteni, tudnom kell, mielőtt berendezem a konyhámat.

Rebecca nem sértődött meg. Megegyezett Tomasával egy figyelmeztető rendszerben, és létrehozott egy kisebb vésztartalékot. Minden balesetet feljegyeztek, hogy megakadályozzák a további előfordulását.

Kilenc nappal a házépítési engedély lejárta előtt Don Cipriano behívatta Ramonát. Ramona ugyanazt a telket kérte tárolóhelyiségnek a családi sütő számára, és felajánlotta, hogy hat hónappal előre fizet.

– Elsőbbsége van, mert megjavította – magyarázta Cipriano –, de szüksége van 180 pesóra a foglaló és az első negyedév között.

Rebeka mindössze 62 éves volt.

Matilde felajánlotta, hogy előlegezi a 150 pesóját, cserébe azért, hogy hat hónapig megtarthassa az összes termelését. Ez egy könnyű kiút volt, de egy új függőséget is jelentett. Rebeca áttekintette a számláit, és egy újabb ajánlattal tért vissza.

– Kizárólagos jogot adok az autópályán, heti minimum belépődíjjal. Megtartom az öszvérhajcsárokat és a piacot. Cserébe az előleg 120-ra csökken.

Matilde majdnem egy órán át tárgyalt. Végül hat hónapos szerződést írtak alá. Ebből a pénzből Rebeca három évre biztosította a bérleti díjat.

Ramona elvesztette a házát.

Ofélia másnap válaszolt.

Egy Vicente Acosta nevű egészségügyi felügyelő érkezett panasszal: liszt hevert a nedves fal mellett, a rácsok porosodtak, a kiságy pedig túl közel volt a munkaterülethez.

—15 napod van a javításra, különben felfüggesztjük az értékesítést.

Rebeca érezte, hogy a padlódeszkák szétnyílnak a lába alatt. Tudta, hogy Ofelia le akarja állítani, de azt is tudta, hogy a vádak egy része igaz. Ahelyett, hogy sikított volna, óránként kibérelte Matilde konyhájának egy részét, és elkezdte a ház felújítását. Válaszfalat húzott a kiságy és a munkaterület közé, felemelte a zsákokat, lefedte a rácsokat, és kövekkel egyenlítette ki a gyúróhelyet.

A negyedik napon Leandro, Ofélia férje, megjelent egy szerszámosládával.

– Julian hónapokig segített, amikor lerobbant az autóm. Csendben maradtam, amikor elvitték a holmijaidat. Nem tudom visszacsinálni, de azt az ablakot meg tudom javítani.

Rebeka beleegyezett, de egy feltétellel.

– Feljegyezzük az óráidat, és kenyérrel fizetek. Semmi sem marad igény nélkül.

Miközben a mennyezet közelében korhadt fát távolították el, egy kicsi, poros doboz esett le. Leandro megdermedt.

– Ezt a jelet Julian hagyta.

Összehajtott papírok, kőfejtői jegyzetek és hiányos elismervények voltak Don Cecilio-nak kézbesített összegekkel. Leandro felismerte saját aláírásait is: kifizetéseket teljesített, amikor Julián nem hagyhatta el az építkezést.

Rebecca elrendezte a datolyákat az asztalon.

Az utolsó bankjegy egyenlege jóval alacsonyabb volt, mint a Ramona által követelt 2400 peso.

De volt valami rosszabb is: a Vázquez pékségből vásárolt tételek között Julián személyes adósságai is megjelentek.

Másnap reggel Cipriano behívatta Ceciliót, Ramonát és Ofeliát, hogy tanúk előtt nézzék át az eredeti könyvet.

Ramona meg volt győződve arról, hogy Rebeca meg akarja alázni, Ofelia pedig követelte, hogy gyorsan oldják meg az ügyet, mert produkciós munkája van. Leandro most először nem ült a felesége mellé. Lefoglalt egy széket Cipriano mellé, és kijelentette, hogy írásban elismer minden kifizetést, amit teljesített. Ofelia úgy nézett rá, mintha az előbb árulta volna el.

– Mellettük fogsz állni a saját családoddal szemben?

„Egyetértek azzal, ami valójában történt” – válaszolta.

Amikor Cecilio kinyitotta a jegyzetfüzetet és meglátta Julián papírjait az asztalon, elsápadt.

– Egy dolgot nem tudsz – mormolta. – Az az adósság sosem volt 2400 peso.

3. RÉSZ
Cipriano csendet kért, és elkezdte összehasonlítani Julián jegyzeteit Cecilio naplójával. A folyamat majdnem két órát vett igénybe. Hetente levonták a fizetésből a befizetett összegeket, az élelmiszervásárlásokat, és ugyanabban a számlán keveredtek a Ramona által saját kezűleg elintézett sütőjavítások is.

Az egyes fogalmak szétválasztásával az igazság mindenki számára feltárult.

Julian személyes adóssága nem 2400 peso volt.

420 volt.

Cecilio számos befizetést kihagyott, Ramona pedig a családi vállalkozásból származó kiadásokat úgy adta hozzá, mintha azok házastársi kötelezettségek lennének. Ofelia azzal próbálta igazolni, hogy a sütőből Juliánnak is hasznára válna valamikor.

Rebeka becsukta a jegyzetfüzetet.

– Kifizetem a férjem ténylegesen fennálló 420 dollárt. Nem fizetem a javításokat, amelyekről döntöttél, sem a kamatokat, amelyeket senki sem tud bizonyítani.

Ramona a tenyerével az asztalra csapott.

– Mindent megtettünk, hogy megőrizzük azt, ami a családé volt.