Ismétlődő vádak merültek fel, akárcsak a kukoricaszámláknál.

„Lehet, hogy nem értem ezeket a számításokat” – mondta –, „de itt kétszer fizettek ugyanazért a teherért.”

Rafael alaposan megvizsgálta a lapot.

– Laureano majd el tudja magyarázni.

Amikor az adminisztrátor megtudta, azzal vádolta Eulaliát, hogy gyanút keltett a fiúban.

Rafael nem védte meg azonnal.

Angyal becsukta a könyvet.

–Ellenőrizheted a számításaimat. De ne sértegessék a nagymamámat, amiért megtanított számolni.

Azon az estén Rafael elment, hogy bocsánatot kérjen tőle.

És kérem, hogy folytassák a közös felülvizsgálatot.

Eközben Anselmo atya a hirdetések nyomát követte. A lap tetején egy feljegyzésre bukkant: Laureano eltűnt gyermekekkel kapcsolatos levelezést gyűjtött össze, a család képviselőjeként mutatkozva be.

Egy korábbi kocsis, miután megtudta, hogy Gabriel visszatért, meg mert szólalni. A baleset után Laureano kirúgta, és megfenyegette, hogy hallgasson. Látta, ahogy a menedzser élve elvitte a fiút.

Rafael diszkréten elküldött egy megbízható embert, hogy megkeresse a kerületi bírót.

Laureano megértette, hogy fogy az idő.

Mielőtt a bíró megérkezett volna, átadott Rafaelnek egy üzenetet, amely állítólag a kocsistól származott. Ez a levél a régi raktárba hívta, ahol – állítása szerint – elrejtett bizonyítékokat őriz Esteban ellen.

Rafael egy munkás kíséretében érkezett, de Laureano egy hamis paranccsal tartóztatta fel a munkást.

Amikor Rafael belépett, valaki kívülről becsukta az ajtót.

Röviddel ezután füstszag terjengett az udvaron.

Ángel éppen Eulaliának segített kipakolni a kosarakat, amikor meghallotta a sikolyokat.

A raktár felé rohantak. A külső kapu még mindig a helyén volt.

– Bent van az apám!

Több munkás emelte a fát, míg mások vizet cipeltek. Ángel látta, hogy Laureano a lovak felé tart, és majdnem követte.

Aztán meghallotta Rafael köhögését.

Az ajtóban állt, és hívta.

A férfiaknak sikerült kinyitniuk, és kihúzták a megpörkölt kabáttal megkábult földbirtokost. Ángel térdre rogyott mellette.

– Apa, nézz rám. Most kint vagy.

Rafael megszorította a kezét.

A fia most hívta így először a hazatérése óta.

Laureano nem ért ki az útra. A kocsis felismerte, amikor elhagyta a raktárat, és értesítette a többi munkást.

Aznap este megérkezett a bíró.

A bizonyíték nem azon múlott, hogy mire emlékszik egy gyerek: ott voltak a levelezés feljegyzései, a kocsis vallomása, Jacinta nyilatkozata és azok a beszámolók, amelyeket Rafael félretett a tűzvész előtt.

Esteban megpróbálta a vagyonkezelőt hibáztatni, de a fizetési meghagyásokon ott volt az aláírása.

A dokumentumokkal szembesülve Laureano végül bevallotta. A balesetet megrendezték, hogy elrabolják az örököst, és rákényszerítsék Rafaelt a ranch egy részének átadására. A vihar alatt a fiú megszökött. Sikertelenül keresték, és kihasználva szülei kétségbeesését, magukhoz vették az üzlet irányítását.

Aztán elrejtették a jeleket, amelyek elvezethettek hozzá.

Ángel csak egy részét hallotta. Inés kikísérte a folyosóra, amikor kérte, hogy távozhasson.

Nem kellett minden részletet tudnom aznap este.

A felelősöket őrizetbe vették, hogy bíróság elé állítsák őket. Hónapokkal később a vallomások és dokumentumok elítélésükhöz vezettek. Jacintának is felelnie kellett a lopásért, és vissza kellett adnia a kapott pénzt.

A család felépülése lassabb volt.

Rafael megtanulta, hogyan kell kérdezni, mielőtt átölelné. Inés már nem várta, hogy minden tárgy emléket ébresszen fel. Eulalia megértette, hogy pihenhet anélkül, hogy minden összeomlana.

Amikor a fiú kilétét hivatalosan is megerősítették, kérést nyújtott be.

–Azt akarom, hogy továbbra is Angyalnak szólítsanak.

Az anyja megsimogatta a haját.

– Minden szükséges nevet megtudsz, Gabriel.

Rafael felajánlotta Euláliának, hogy vesz egy új házat.

Megrázta a fejét.

– Az enyémnek tető kell, nem gazdára.

Beleegyeztek a javításba. A pékség megőrizte függetlenségét, és rendszeresen kapott megrendeléseket a birtoktól méltányos áron. Két alkalmazott segítségével Eulalia abbahagyhatta a kora reggeli munkát.

Ángel tanult, apjával járta a földeket, és miután visszatértek a faluba, folytatta a tészta dagasztását a nagymamájával.

Egyik reggel Rafael segíteni akart.

Végül tészta maradt az ujjában, és lyuk volt a tortilláján az ujjai között.

– Úgy néz ki, mint egy megharapott kalap – jegyezte meg Eulalia.

Inés annyira nevetett, hogy le kellett ülnie.

Délben Ángel négy tányért tett az asztalra, ahol azelőtt alig fért el kettő.

Eulalia felszolgálta a babot. Rafael odahúzta a székeket. Inés megtörte a kenyeret.

A kis doboz egy tiszta polcon pihent, benne a dedikációval.

Odakint elkezdett esni az eső.

Szokásból Ángel az ajtó felé nézett. Aztán az anyjára, az apjára és az idős asszonyra, aki megígérte, hogy elmegy vele élelmet keresni.

Hagyta, hogy az eső tovább szakadjon.

Ezúttal nem kellett semmit eltitkolnom holnapra.