Az épületben műborostyán szaga terjengett. Törött lámpaszilánkokat találtak az ásványvizes medence közelében. Egy poros polcon tiszta hely volt, ami arra utalt, hogy valaki nemrég eltávolított egy üveget.

Jacinta egy meglazult csempe mögött felfedezett egy, a könyvelési könyvből kitépett lepedőt.

Mariela felolvasta:

– „Borostyánkőből készült készítmény Őexcellenciája fürdőjéhez. Celina Alvarado asszony küldte. Gaspar Paredes regisztrálta, 3 nappal a tűz előtt.”

Kintről zaj hallatszott.

Jacinta lekapcsolta a lámpát. Mindenki az oszlopok mögé bújt.

Celina más fénnyel lépett be. Paredes egy kis pisztollyal a kezében követte.

– Keresd meg a lepedőt! – parancsolta. – Ha Elias visszanyeri a látását, kérdezősködni fog.

– Már tegnap alá kellett volna írnia.

–Apámnak előbb Santa Lucíát kell irányítania, mint San Juant.

– És a lány?

– Már előkészítettük a botrányt. Egy vak férfi fürdőszobájában talált parasztasszonyt könnyű hiteltelenné tenni. Ha veszélyessé válik, azt fogjuk mondani, hogy megpróbálta elcsábítani. A társadalom majd elintézi a többit.

Jacinta égő lámpával jött elő rejtekhelyéről.

– A társadalomnak várnia kell. Én értem ide előbb.

Paredes felemelte a fegyvert, de Elías a szerkezet hangjára reagált. A bottal megütötte a csuklóját. A fegyver leesett, és Mariela a medencébe rúgta.

Az adminisztrátor Eliasra vetette magát. Bár nem látott, a márki minden hangot ismert a helyszínen. Kitérte a támadást, és egy oszlopnak lökte.

Celina megpróbált elmenekülni, de Doña Inés a kezében a számlakivonattal eltorlaszolta az ajtót.

– Mindent hallottam, asszonyom.

– Egy szolga szava az enyémmel szemben semmit sem ér.

– Az enyém is ott van – mondta Mariela.

– Azt hiszed, egy parasztasszony és egy üveg legyőzi a családomat?

Elias Celina felé fordította az arcát.

– Nem. Megteszem én. Börtönné változtattad a sérülésemet, és az együttérzést használtad kulcsként. A vakságot gyengeségnek hitted. Ez volt a te hibád.

Másnap reggel Elias összehívta a gyűlést, Celina apját, az ügyvédeket és Querétaro bíróját. Úgy tett, mintha bejelentené az eljegyzését.

A házassági szerződés az asztalon várt.

– Írjuk alá, és vessünk véget ennek a bizonytalanságnak – követelte Alvarado gróf. – A lányom rendkívüli odaadásról tett tanúbizonyságot betegsége alatt.

– A rendkívüli a találó szó – válaszolta Elias.

Az egyik tanácsadó rámutatott, hogy kötelezettségvállalás és cselekvőképességi igazolás nélkül a tanács átveszi a hagyaték kezelését.

– Újra elolvastuk azt a záradékot – magyarázta Elias. – Doña Inés felolvasta nekem. Miss Beltrán elmagyarázta a gyanús szavakat, a nagynénje pedig szidta az írásjeleket. Produktív este volt.

Jacinta, aki az ajtó közelében ült, mormolta:

–Igazán bűnözői teljesítmény.

Elias folytatta:

– A cselekvőképtelenné nyilvánító igazolást Dr. Eusebio Montiel írta alá, aki kifizetéseket kapott az Alvarado családtól. Paredes mindegyiket feljegyezte.

A gróf elvesztette a színét.

Doña Inés bemutatta a fürdőszobákban talált papírlapot. Jacinta átadta az üvegeket. Mariela elmesélte, amit hallott.

Végül Paredest a bíró elé állították. Az intéző bevallotta. Elmagyarázta, hogy a robbanás célja nem Elías megölése volt, hanem az, hogy megijessze és függővé tegye. Celinának úgy kellett tennie, mintha megmentené, elnyerné a bizalmát, és feleségül venné. A szerződés aláírása után az Alvarado család átvette volna Santa Lucía és ezüstbányáinak irányítását.

Celinát az apjával és az orvossal együtt letartóztatták.

Amikor elvitték őket, Illés mozdulatlan maradt. Csak a keze remegett a bot körül.

Mariela odalépett, és a sajátját az övére helyezte.

A tanács tagjai felháborodottan néztek egymásra.

– Nem az vagy, aminek csináltak belőled – suttogta.

– Nem szabadna ennyi ügyvéd előtt hozzám érni.

– Vidékről származom. Nagyon rosszul nevelnek minket, ha gazemberek vannak a környéken.

Elias elmosolyodott, de aztán megkérdezte, hogy négyszemközt beszélhetne-e vele.

„Megmentette a birtokomat, és talán az életemet is” – mondta. „Ezért kell visszatérnie a faluba.”

Mariela úgy érezte, mintha egy ajtó záródott volna be a mellkasa előtt.

-Értsd meg.

– Nem, megsérült.

– Tudok értelmes lenni.

– A terrorral úgy szállsz szembe, hogy vitatkozol vele. A Prudence másképp cseng a hangodban.

Elias elmagyarázta, hogy ha ott marad, mindenki azt fogja állítani, hogy a nő manipulálta őt a vagyon megszerzése érdekében. Először is vissza kell szereznie az irányítást a vagyona felett, és tisztáznia kell a nő nevét.

„Amikor megérkezik a fővárosból az orvos, és ez a ház újra az enyém lesz, San Jacintóba megyek. Ha nem kívánnak fogadni, Doña Inés majd hozza az üzenetet.”

– És mi van, ha látni akarom?

A hangja megenyhült.

– Akkor ezúttal én leszek az az ember, aki a megfelelő ajtón kopogtat.

Mariela 15 napig folytatta a szappanfőzést a boltban. A boltosokhoz megérkezett a hír: a tanácsadók lemondtak, Dr. Montiel bevallotta, és egy Mexikóvárosból küldött sebész megerősítette, hogy a méreg késleltette Elías felépülését.

De nem küldött semmilyen levelet.

16-án reggel megszólalt a bolt csengője.

Elias az ajtóban állt, egyik kezével a botján. Már nem viselte a fekete szalagot. A tekintete nem volt teljesen fókuszált, de kutatóan nézett.

– Megtaláltam a megfelelő ajtót – mondta.

Mariela egyszerre nevetett és sírt.

– Ezen csengő van. Nehezebb hibázni.

– Ki tudom különböztetni a fényt, a mozgást és néhány formát. Az orvos szerint meg fogok gyógyulni.

-Örülök, hogy hallom.