– Minden alkalommal, amikor új óvintézkedést közölnek velem. Egy információ, egy másolat, egy pontosítás. Mindent kijavítok, és valami más jelenik meg.

– Ki írja alá a figyelmeztetéseket?

—Martín Ceballos.

Tudtam a vezetéknevet.

—Arturo Valdés sógora.

Adrian bólintott.

Emlékeztem Regina reakciójára, amikor meghallotta a „földmérők” szót.

– Holnap megyünk az anyakönyvi hivatalba.

–Menjünk már?

– Igen. Anyám hat évig küzdött egy házért, amit egy nagybátyja megpróbált elvenni tőle hamis papírokkal. Előbb tanultam meg a tulajdoni lapokat olvasni, mint az adóbevallást. Tizennégy hónapja fogadtok el válaszokat. Látni akarom a dokumentumokat.

Másnap reggel Parralba utaztunk. Kértünk igazolásokat az ingatlan vagyonáról és az elmúlt két év tranzakcióinak másolatait.

40 percbe telt, mire megtaláltuk a problémát.

Kilenc hónappal ezelőtt egy újabb eladást regisztráltak a Horizonte Serrano, SA de CV javára.

– Ez nem lehet. 5 hónapja vettem.

– Te írtad alá először. Nekik sikerült először regisztrálniuk.

Kértük a második tranzakciót alátámasztó dokumentum másolatát. Az eladást állítólag Teresa Murillo, a három örökös édesanyja által kiadott meghatalmazás alapján hajtották végre.

A meghatalmazás dátumára meredtem.

– Mikor halt meg Teresa asszony?

Adrian összevonta a szemöldökét.

– Két évvel azelőtt, hogy megvettem.

Éreztem, hogy valami elcsendesedik a fejemben.

– Szerezd meg a halotti anyakönyvi kivonatát.

Kértem a Horizonte Serrano üzleti adatait is. A céget három hónappal a tranzakció előtt hozták létre. Részvényesei Arturo Valdés és Diego Valdés, Regina testvére és a család ügyvédje voltak.

Már nem tűnt véletlennek.

Mielőtt elmentem, kértem a tranzakciós előzményeket is az okirathoz. Valami furcsa dolog tűnt fel benne: a második okiratot kevesebb mint három hét alatt felülvizsgálták és regisztrálták, míg Adriánét több mint egy éve visszatartották. Ez nem bizonyított korrupciót, de mutatott egy olyan eltérő bánásmódot, ami magyarázatot érdemelt volna.

Ugyanazon a napon felhívtuk Marisol Treviñót, egy chihuahuai ügyvédet, akit Adrián korábban üzleti ügyekkel bízott meg. Elküldtük neki az eredeti okirat átvételi elismervényét, a cégkivonatot és a Horizonte Serrano alapító okiratát.

– Még ne vádaskodjon nyilvánosan. Először is szükségem van a meghatalmazás és a halotti anyakönyvi kivonat hitelesített másolatára. Ha ez a meghatalmazás Teresa Murillo halála után kelt, akkor nem egyszerű polgári vitáról beszélünk.

Miközben a dokumentumokat szereztük be, elkezdődött a nyomás.

Az állati takarmány beszállítója felhívta Adriant, hogy közölje vele, a bank csökkentette a hitelkeretét, így már nem tud 30 napos hitelt adni neki.

Bankja Arturo Valdésé volt.

Aztán az egyik szomszédos farmer kapott egy hívást, amelyben „vízhez való hozzáférés biztonságát” ajánlották neki, ha jövőbeni szerződést ír alá a Horizonte Serranóval.

A szándék egyértelmű volt: elhitetni mindenkivel, hogy a cég már irányítja El Manantialt.

Készítettem egy idővonalat. Dátumok, nevek, okiratszámok, anyakönyvi bejegyzések. Nem akartam gyanút kelteni. Egy olyan sorrendet akartam, amit bármelyik bíró el tud olvasni anélkül, hogy nekünk szépíteni kellene.

Két nappal később megérkezett a hitelesített halotti anyakönyvi kivonat.

Teresa Murillo február 6-án hunyt el.

A meghatalmazás, amellyel Horizonte Serrano állítása szerint megvásárolta a földjét, a következő év május 19-én kelt.

Marisol hallgatott a telefon másik végén.

– Most már tényleg gyorsan kell cselekednünk. Óvintézkedést fogok kérni az ingatlan eladásának vagy megterhelésének megakadályozására, és elkészítünk egy panaszt egy hamisított okirat esetleges felhasználása miatt. Azt is kérem majd, hogy vizsgálják felül, hogy ki engedélyezte a bejegyzést.

Azon a délutánon Adrian visszatért a műhelyembe.

Volt egy levele Horizonte Serrano ügyvédjétől.

A cég felajánlotta, hogy visszavonja a követelését, ha Adrián 30 évre beleegyezik, hogy ők kezelik a kúthoz való hozzáférést és díjat számítanak fel a szomszédos tanyákra.

– Vizet akarnak.

– Mindig vizet akartak.

Mielőtt folytathattuk volna az utunkat, egy fekete autó állt meg a műhely előtt.

Arturo Valdés ügyvédje kíséretében jött le.

Egy mappát tartott a kezében.

Az asztalomon volt a halotti anyakönyvi kivonat, ami sokkal komolyabbá tette a „tárgyalást”.

És amikor Arturo bejött és becsukta az ajtót, tudtam, hogy már nem azért van ott, hogy üzletet ajánljon: azért van ott, hogy megtudja, mennyi mindent fedeztünk fel.

Tárgyaltál volna a problémák elkerülése érdekében, vagy végigcsináltad volna, tudván, hogy egy befolyásos család bosszút állhat?

3. RÉSZ
Arturo nem aggódó emberként üdvözölt. Úgy üdvözölt, mint aki hozzászokott, hogy belép egy szobába, és eldönti, mennyit érnek a benne lévők.

– Ez botrányok nélkül is megoldható.

Az ügyvédje tett egy javaslatot az asztalomra.

Adrian még csak ki sem nyitotta.

– Az előzőt már megkaptam.

– Ez javítja a körülményeket. Horizonte Serrano lemond a földről. Ön megtartja a tulajdonjogot. Mi kezeljük a kutat és garantáljuk az ellátást.

– Cserébe azért, hogy ellenőrizzék a környék összes tanyájának vízellátását?

Arturo úgy nézett rám, mintha akkor jutott volna eszébe, hogy ott vagyok.

– Ez a tulajdonosok közötti ügy.

Elővettem a halotti anyakönyvi kivonatot, és a mappája mellé tettem.

– Akkor talán elmagyarázhatom, hogyan adott Teresa Murillo meghatalmazást 15 hónappal a halála után.

Arturo ügyvédje abbahagyta a tollát nyúlni.

Adrian nem szólt semmit. Láttam, hogy lassan lélegzik.

Arturo elolvasta a dátumot. Az arca csak kissé változott, de eleget.

– Semmit sem tudok erről a dokumentumról.