—Több mint 4 000 000 euró a közelgő lejáratok fedezésére és a hitelezőink garanciák érvényesítésének megakadályozására.

Andrés görcsöt érzett a gyomrában.

– Ingatlanokat tudunk eladni.

Javier félretett egy másik mappát.

– A probléma az, hogy néhányuknak már van jelzáloga.

A dokumentumok között egy ősi írás is felbukkant.

Ez volt a családi rezidencia, ahol Mercedes több mint 30 évig élt.

Andrés átvizsgálta a lapokat.

Apja halála előtt üzleti hitelek fedezetéül használta ezt az ingatlant. Andrés később új feltételeket vállalt a hitelek fenntartására.

– Mondd, hogy legalább a ház biztonságban van – mormolta.

Javier nem válaszolt azonnal.

Végül átcsúsztatott neki egy banki értesítést.

A hitelező szervezet eljárást indított a lejárt tartozások behajtására.

Mercedes háza is veszélyben volt.

És a legrosszabb az egészben az volt, hogy Clara évek óta próbálta figyelmeztetni őt erre.

3. RÉSZ
Mercedes nem akarta elhinni, hogy elveszítheti a házat, ahol a fiát felnevelte.

Amikor Andrés elmagyarázta neki a helyzetet, olyan felháborodással reagált, hogy az ebédlő ablakai megremegtek.

– Clara szervezte meg mindezt, hogy bosszút álljon rajtunk!

Andrés otthagyta a dokumentumokat az asztalon.

– Clara nem írta alá a jelzáloghiteleinket, anya.

– De visszavonta a támogatását!

– Mert neki már nincs kötelezettsége minket támogatni.

Mercedes úgy nézett rá, mintha egy idegent hallgatna.

– Most meg fogod védeni?

Andrésnek eltartott egy ideig, mire válaszolt.

– Akkor kellett volna megtennem, amikor még a feleségem volt.

Ez a mondat vetett véget a vitának.

A következő hetekben a problémák egyre szaporodtak.

A bankok elutasították az új hitelkérelmeket. Néhány beszállító azonnali fizetést követelt, és két ingatlanprojektet leállítottak.

A céges autók elkezdtek eltűnni a garázsból. Aztán megérkeztek a levelek az ügyvédektől.

Andrés vagyoneladásokkal és hitelezőkkel folytatott tárgyalásokkal próbálta megmenteni a vállalkozást, de a felhalmozott kamatok és a fennálló kötelezettségek meghaladták a lehetőségeit.

Mercedes továbbra is meg volt győződve arról, hogy minden átmeneti.

Továbbra is designer ruhákat hordott, vacsorákat adott otthonra, és azt mondta a barátainak, hogy egyszerűen csak átszervezik a pénzügyeiket.

Amíg Beatriz, a repülőtéri barátnője abba nem hagyta a hívásai fogadását.

Mercedes ekkor felfedezett valamit, amit soha nem akart elfogadni: sokan élvezték a társaságát, mert bármilyen szeszélyért meg tudott fizetni.

Pénz nélkül a köre kezdett eltűnni.

Egyik délután Javier több dokumentummal érkezett a rezidenciára.

– Minden alternatívát megvizsgáltunk, Aranda asszony. El kell adnunk az eszközeinket, és meg kell állapodnunk a bankokkal.

– Ehhez a házhoz tilos hozzányúlni.

— Az ingatlant zálogként adták le.

Mercedes ököllel az asztalra csapott.

– A férjem a saját kemény munkájával építette fel mindezt!

Javier nyugodt maradt.

– És az elmúlt néhány évben Clara megakadályozta, hogy a pénzügyi problémák idáig fajuljanak.

Mercedes kinyitotta a száját, de nem kapott választ.

Aztán felidézett egy beszélgetést, amely egy karácsonykor zajlott le.

Clara kérte, hogy átnézhessük a családi számlákat. Mercedes több vendég előtt is nevetett.

– Ha egy olyan fontos céged van, mint a miénk, akkor tanácsot adhatsz nekünk.

Klára egyszerűen csak annyit válaszolt:

– Nem az a fontos, hogy egy cég mennyit ér, hanem az, hogy mennyit tud valójában fenntartani.

Mercedes arcátlanságnak tartotta ezt a választ.

Most már megértette, hogy ez figyelmeztetés volt.

Több hónap telt el.

A Grupo Aranda végül csődöt jelentett. A refinanszírozási kísérletek kudarcot vallottak, és a családi házzal kapcsolatos, a fizetésképtelenségek után indított jogi eljárások folytatódtak.

Végül, a megfelelő jogi eljárások után elérkezett a nap, amikor el kellett hagyniuk az ingatlant.

Mercedes a múlt hetet azzal töltötte, hogy átnézte a szobákat.

Minden sarok az általa felépített életre emlékeztette: ünnepségek, alkalmi ruhák, fontos látogatások és mosolygós fényképek.

Azonban az a ház olyan emlékeket is őrizgetett, amelyeket legszívesebben elfelejtett volna.

Azok az alkalmak, amikor megalázta Clarát.

Azok az idők, amikor úgy bánt a háziszolgákkal, mintha láthatatlanok lennének.

A beszélgetések, amelyekben összekeverte a gazdagságot a felsőbbrendűséggel.

A költözés reggelén Carmen, aki 18 éve dolgozott a családnál, megjelent a hálószoba ajtajában.

– Asszonyom, befejezik az engedélyezett dobozok pakolását.

Mercedes a kezeit nézte.

– Carmen, mit fogsz most csinálni?

A nő meglepettnek tűnt.

Mercedes korábban soha nem kérdezte meg tőle a terveit.

– Találtam egy állást, ahol egy idős hölgyet gondozok. Hétfőn kezdek.

-Örülök, hogy hallom.

Carmen diszkréten bólintott.

Mercedes váratlanul szégyenérzetet érzett. 18 év után szinte semmit sem tudott a nőről, aki a házát gondozta.

– Köszönöm mindazt, amit itt tettél.

Kármen elmosolyodott.

– Szívesen, asszonyom.

Egyszerű búcsú volt, de Mercedes sokáig emlékezett rá.

Délután átadta a kulcsokat.

Nem voltak fényképek vagy elegáns búcsúk.

Csupán néhány bőrönd, néhány doboz és egy régi autó mellett várakozó Andrés maradt.

„Hová megyünk?” – kérdezte.

– Béreltem egy házat Segovia közelében.

– Vidéki ház?

– Egy kis ház. Ennyit megengedhetünk magunknak.

Mercedes még utoljára rápillantott a kőhomlokzatra és az erkélyekre, amelyeket mindig is a nagyság szimbólumainak tartott.

Aztán beszállt a kocsiba.

Az út csendben telt.

Az új ház egy csendes faluban állt, kis gyümölcsösök és keskeny ösvények vették körül.

Két hálószobája, egy szerény konyhája, egy használt bútorokkal berendezett nappalija és egy terasza volt, ahol alig fért el egy asztal és több virágcserép.