Még mindig Mateo apja volt.

De elvesztette a hatalmát arra, hogy a céget úgy használja, mintha az akarata kiterjesztése lenne.

Három perccel a hozzáférésük felfüggesztése után a rendszer észlelte, hogy Renata hitelesítő adataival próbálták letölteni a teljes klienskönyvtárat.

Az adminisztrátor blokkolta az áthelyezést.

Renata azt állította, hogy nem ő volt az.

Alejandro azt mondta, hogy már elhagyta az épületet.

A nyomozás épp egy újabb kérdést nyert meg.

Azon a délutánon a cég megjelent a bizottság előtt, amelynek meg kellett volna újítania a fő kormányzati szerződését.

Nem kapta meg az elvárt öt évet.

Csak hat hónapos hosszabbítás, auditok, szolgáltatás stabilitása és külső felügyelet függvényében.

Nem győzelem volt.

De ez nem is az a katasztrófa volt, amit Sándor megjósolt.

Volt idő a károk helyreállítására.

Közben a házasság szétesőben volt.

Valeria három éjszaka után elhagyta a kórházat, és ideiglenesen Mateóval költözött be egy kis házba Ernesto háza mögött.

Az apja soha nem mondta ki a „Megmondtam” szavakat.

Pontosan ez fájt a legjobban.

Egyik reggel Mateo megkérdezte:

– Apa azért vesztette el az állását, mert csapdába estünk?

Valeria letette a csészét az asztalra.

– Nem. Az apád a munkájával kapcsolatos döntéseket hozott, és most ezeket vizsgálják.

– Azért volt, mert szükségem volt az inhalátoromra?

-Nem, drágám.

– Ha rendesen tudtam volna lélegezni… maradt volna?

Valeria úgy érezte, hogy a szíve új módon szakad meg.

Óvatosan térdelt le elé.

Figyelj rám. Segítségre volt szükséged. Segítséget kérni sosem volt rossz. Amit apád tett, az az ő döntése volt. Semmi köze az értékedhez.

Ernesto, aki az asztal másik oldalán ült, megigazította a kis műanyag vonatot, amit Mateo elejtett.

„Amikor egy sín megsérül, a vonat megáll” – mondta. „Nem azért, mert a vonat bármi rosszat tett volna. Azért áll meg, hogy megjavítsa a síneket.”

Mateo a játékára nézett.

– Akkor sok minden van, amit meg kell oldani.

– Igen – felelte Valeria. – De nem a te dolgod megjavítani őket.

Három héttel később Alejandro és Renata közötti hűség is kezdett megszűnni.

Renata eleinte azt állította, hogy nem tudja, hogyan néz ki Valeria aláírása.

Alejandro a maga részéről kijelentette, hogy Renata hozta létre a Horizonte-t, kezelte a fizetéseket és jogosulatlanul használta a jelszavait.

Más szóval, megpróbálta őt egyedül felelőssé tenni.

Amikor Renata felolvasta ezt a nyilatkozatot az ügyvédje útján, abbahagyta a férfi védelmét.

E-maileket, számlákat, beszélgetéseket és céges iratokat adott át.

A kutatók minden egyes elemet külön szerverek és naplók segítségével ellenőriztek.

Az üzenetekből kiderült, hogy Alejandro a kezdetektől fogva irányította a hadműveletet.

Felbukkant egy Santa Fe-i lakás bérleti szerződése is, amelyet a Horizonte négy hónappal a földrengés előtt írt alá.

A lakók listáján két személy szerepelt:

Alejandro Rivas.

Renata Salgado.

Ez nem bizonyította pontosan, hogy mikor kezdődött a kapcsolatuk, de lerombolta a lány egy újabb hazugságát.

Horizonte nem a földrengés miatt született.

A minisztérium sem.

Az új élet terve már jóval korábban létezett.

Aztán megjelentek a vásárlói adatbázis letöltésére tett kísérlet bizonyítékai.

Alejandro a személyes telefonjáról írt:

„Azonnal hozza ki az ügyfél aktáját. Ha a felettese megakadályoz minket, elveszítjük az összes tárgyalási lehetőségünket.”

Renáta így válaszolt:

„Látni fogják a felhasználónevemet.”

Alehandro így válaszolt:

„Azt fogjuk mondani, hogy a hitelesítő adatai veszélybe kerültek a földrengés során.”

Ugyanaz a minta volt.

Először hazudj.

Később hibáztasd.

És várd el, hogy valaki más fizesse meg az árát.

A bizonyítékok alapján a tanács súlyos okból felmondta Alejandro munkaszerződését.

Renátát is kirúgták.

A cég polgári pert indított a jogtalan kifizetések behajtása és adatainak védelme érdekében.

Valeria nem tért vissza vezérigazgatóként.

Bár ő alapította a céget és írta az eredeti rendszer nagy részét, tudta, hogy hat évig távol volt a napi működéstől.

Beleegyezett, hogy hónapokkal később visszatér termékmenedzserként, az igazgatótanács felügyelete alatt, miközben külső személyt kerestek az üzlet vezetésére.

Néhány alkalmazott bizalmatlan volt vele.

Egyikük még egy megbeszélésen is megkérdezte tőle:

– Apád mostantól mindent megtart?

Valéria így válaszolt:

– Nem. A Sierra Norte hitelező, nem a döntéseink tulajdonosa. És nem a vezetéknevem vagy a múltam alapján fogom vezetni ezt a céget. Ha nem teljesítem a céljaimat, az igazgatótanács leválthat.

Ez a válasz nem váltott ki tapsot.

De valami hasznosabbat is produkált.

Figyelmes csend.

Apránként elkezdték újjáépíteni a céget.

A felesleges kiadásokat kiküszöbölték.

A vezetők elvesztették a bónuszaikat.

Két részleget vontak össze.

Néhány alkalmazott végkielégítést fogadott el.

Nem lehetett mindent megmenteni.

Valeria nem volt hajlandó úgy tenni, mintha nem így lenne.

Az eredeti 67 dolgozóból 61 az átszervezés után is dolgozott.

Egy új főigazgató, Mariana Robles vette át a posztot.

Hat hónappal később, a javuló válaszidőknek, a helyesbített pénzügyi kimutatásoknak és a független ellenőrzéseknek köszönhetően az Alerta Cívica MX hároméves szerződést kötött, amely éves auditok tárgyát képezte.

Alejandro azt mondta, hogy nélküle minden összeomlik.

A cég folytatta a működését.

Pontosan azért tette, mert abbahagyta az egyetlen embertől való függést.

A bűnügyi nyomozás közel egy évig tartott.

A hatóságok áttekintették a hamis hozzájárulást, a pénzmozgásokat, a tanácsadó cégnek történő kifizetéseket, az információátadást és a Horizonte működését.