Ezután Rodrigo egyik alkalmazottja, Luis, beszélni kért Mateóval. Azt mondta, hogy a főnöke utasította, hogy töltse fel a gázpalackokat és több doboz hosszú gyufát „egy éjszakai füstöléshez”. Másnap azt akarta, hogy törölje az eladást a rendszerből, számlázási hibára hivatkozva.

Luis ezt megtagadta, és megtartotta a számla másolatát. Azt is beleegyezett, hogy tanúvallomást tesz, ha az ügyészség beidézi.

Mateo a kezében szorongatta a papírt.

– Felgyújtották azt a helyet, ahol a gyerekeim aludtak.

„Ezért nem fogjuk őket félrevezetni” – mondtam neki. „Ki fogjuk próbálni.”

Átnéztem mindent, amink a Sierra Claráról volt. A cég szándéknyilatkozatot írt alá egy fejlesztővel, aki víztároló infrastruktúra és egy bekötővezeték kiépítésében érdekelt. A legolcsóbb útvonal átszelte azt a tanyabirtokot, ahol Tomás és Julia örökölték a jogokat az édesanyjuktól.

Verónica nem rendelkezhetett egymaga a föld felett. De ha növelni tudta volna az irányítást a gyerekek felett, és Mateót képtelennek tüntette volna fel a birtok kezelésére, akkor előnyre tehetett volna szert a tárgyalásokon.

Az első napi mappa már nem tűnt véletlen egybeesésnek.

Azt mondtam az ügyvédnek, hogy Verónica már azelőtt dokumentumokat vitt magával a Sierra Clarából a ranchra, hogy én tudtam volna a cégről. A családi kereset mellékleteinek áttekintése során talált egy árajánlatot „átfogó otthonfelújításra”, amelyet ugyanez a cég adott ki. Verónica ezt bizonyítékként mutatta be arra vonatkozóan, hogy a ház olyan költségeket igényel, amelyeket Mateo állítólag nem tudott fedezni.

Ő maga hozta összefüggésbe Sierra Clarát a perrel.

Az ügyvéd kérte az új dokumentumok csatolását, és kérte, hogy Verónica látogatásait felügyeljék a bűnügyi nyomozás idejére. A bíró nem találta bűnösnek, de elegendőnek ítélte a kockázatot, és elfogadta az ideiglenes intézkedést.

Veronica felhívott aznap délután.

– Tönkreteszed ezt a családot.

– Nem. Azokat a papírokat olvasom, amiket te magad adtál be.

–Mateo semmit sem tud kezelni. A húgom tudta ezt.

– Akkor bizonyítsd be a bíróságon. De ne használd fel a gyerekeket a földügyletek tárgyalására.

Letette a telefont.

Napokkal később az ügyészség beidézte Rodrigót. Ügyvédje jelenlétében tett vallomást, és tagadta, hogy a farmon járt volna. Azt mondta, hogy több alkalmazott is használta a teherautót.

A nyomozás ellentmondott ennek a verziónak. A telefonjáról bírói engedéllyel beszerzett geolokációs adatok a környéken helyezték el. Egy mezőgazdasági telephely biztonsági őre is felidézte, hogy látta őt azon az éjszakán.

Rodrigo nem vallotta be. Valami rosszabbat tett: nyomokat hagyott maga után.

A telefonjáról jogszerűen visszaszerzett üzenetek között volt egy, amelyet Veronicának küldtek a tűz után:

– Nem fogom ezt egyedül cipelni. Azt mondtad, a tűz csak megijesztené, és felgyorsítaná azt, ami a gyerekekkel történt.

Verónica azt állította, hogy a kifejezést kiragadták a szövegkörnyezetből. Ügyvédje azt mondta, hogy jogi nyomásgyakorlásról beszéltek. Az üzenet időzítése, a számla, Luis vallomása, Sierra Clara kapcsolata a földdel és az utazási feljegyzések azonban egy olyan láncolatot alkottak, amelyet nehéz puszta véletlennek magyarázni.

Ahogy az ügy előrehaladt, a kapcsolatom Mateóval egyre bonyolultabbá vált.

Egyik este rajtakapott, hogy új függönyt varrok a konyhába.

– Már két hónapja itt vagy, és máris olyan, mintha egy másik ház lennél.

– A ház már ott volt. Csak fáradt voltam.

– Mint én.

Leült velem szemben.

„Amikor felajánlottam, hogy eljövök, kétségbeesett voltam. Úgy gondoltam rád, mint valakire, aki rendet tud teremteni. Most már törődöm veled, és nem akarom, hogy azt hidd, csak azért van szükségem rád, hogy gondoskodjak a gyerekeimről.”

Otthagytam az anyagot.

–Én sem akarok az a nő lenni, aki betölti az űrt, amit egy másik nő hagyott maga után.

Mateo lesütötte a tekintetét.

– Nem akarom, hogy Mariana helyére lépj. Azt akarom, hogy Elena legyél.

Nem voltak nagy ígéretek. Órákig beszélgettünk. Mondtam neki, hogy nem azért megyek férjhez, hogy megerősítsem a családja érdekeit, és a függetlenségemet sem adom fel. Vita nélkül beleegyezett.

Újra megnyitottam a varróüzletemet egy szobában a tanyán, és elkezdtem saját pénzt keresni.

Két hónappal később, miután a jogi helyzet stabilizálódott, Mateo megkérte a kezem a konyhában, miközben Tomás házi feladatot írt, Julia pedig gabonapelyhet evett.

– Nincs beszédem – mondta. – Csak azt tudom, hogy amikor húsz év múlva elképzelem ezt a házat, te is benne vagy.

Az ikrekre néztem.

– Mit gondolsz?

Tamás vállat vont.

– Ha nemet mondasz, akkor is készítesz enchiladákat?

Addig nevettem, amíg sírva nem fakadtam.

Polgári esküvő keretében házasodtunk össze Chihuahuában, egyértelmű házassági szerződéssel. Megtanultam, hogy szeretni valakit nem azt jelenti, hogy vakon odaadod neki mindazt, ami vagy.

A családi ügyek utolsó meghallgatására négy hónappal a tűzeset után került sor. A bíró áttekintette az iskolai bizonyítványokat, a gyászterápiát, a szociális munkás látogatását, a dokumentált javításokat és a bűnügyi nyomozást.

Mateo megtartotta a napi felügyeleti jogkört és a szülői döntési jogkört. Verónica felügyelte volna a láthatást, amíg a jogi eljárással kapcsolatos kockázatok fennálltak. A gyermekek örökölt vagyonával kapcsolatos intézkedések a megfelelő jogi ellenőrzések hatálya alá tartoztak.

Ahogy távozni készültem, Veronica megállított.

– A húgom utálta volna ezt.

– Fogalmad sincs, mit akart volna a húgod.

– Jobban ismertem őt, mint te.

– Persze. De azok a gyerekek nem az emlékezetének kiterjesztései. Élő emberek.