A magyarázat nem nyugtatta meg Mayrát. Octavio aznap este bemutatott olyan feljegyzéseket, amelyek Álvarót gyanúsították, de elfelejtette elmondani neki, hogy hónapok óta tudott a számítógépével kapcsolatos problémáról.

„A teljes technológiai jelentést akarom, beleértve azt is, hogy kik kapták a figyelmeztetést” – mondta.

Bólintott, és elé tett egy példányt.

Amikor Mayra hazaért, üresen találta a lakást. Egy tálalószekrényen még mindig ott feküdt az Aurora Projekt mappa – ugyanaz a projekt, amelyik előleget kapott. Felismerte Álvaro jegyzeteit a margón. A 17. oldalon valaki más ezt írta: „A városi tanács jóváhagyta a tervet.”

Lefényképezte a lapot, és elküldte a külső könyvvizsgálónak, akit a testület éppen akkor vett fel. Nem akarta egy kinyomtatott lap alapján eldönteni, hogy kinek a kézírása áll fenn.

Álvaro hajnalban jelent meg. A zsákját az egyik karjára vetette, és az arca kimerültnek tűnt.

– Renata tudta, hogy a jogi osztály leállította a szerződést – mondta anélkül, hogy köszöntötte volna –, de biztosított róla, hogy már megoldották az ügyet.

Mayra nem kérte, hogy üljön le.

– És ellenőrizted, hogy igaz-e?

-Nem.

– Ez volt a dolgod.

Álvaro lesütötte a szemét. Aztán elmesélte, hogy két hónappal korábban biztonsági riasztást kapott az Aurora Projekttel kapcsolatban. Renata azt mondta neki, hogy rendszerhiba. Engedélyezte a bezárását, mert attól tartott, hogy egy újabb késedelem a tanácsba juttatná.

„Az elemző ragaszkodott hozzá” – tette hozzá. „Renata azt javasolta, hogy fegyelmezetlenség miatt rúgják ki, én pedig jóváhagytam a listát.”

Mayra arra az alkalmazottra gondolt, aki elvesztette az állását, mert megpróbálta megakadályozni. Megkérte Álvarót, hogy írásban tegye meg a vallomását, és hagyja el a lakást. A buliról, Renatáról, a házasságáról akart beszélni. Mayra ajtót nyitott neki.

A technikai felülvizsgálat feltárta a csalárd engedélyezés lehetséges útját. Egy évekkel korábban Mayrához rendelt számítógépet eltávolítottak a látható leltárból, de a hozzáférési tanúsítványa aktív maradt. Valaki rendszergazdai jogosultságokkal engedélyezte a használatát a projekt irodájából. A naplókból kiderült, hogy melyik számítógép volt érintett; továbbra is bizonyítani kellett, hogy ki használta valójában.

A könyvvizsgáló kikérdezte az elbocsátott elemzőt. Megőrizte azokat az e-maileket, amelyekben figyelmeztette Álvarót, Renatát és Octaviót, hogy az érvényesítéseket egy olyan eszközről végzik, amelyet deaktiválni kellene. Álvaro válaszul elrendelte a projekt folytatását. Renata arra kérte az elemzőt, hogy hagyja abba a „riadalmat keltő” üzenetek küldését. Octavio azt válaszolta, hogy személyesen kivizsgálja az ügyet.

Semmi bizonyíték nem volt arra, hogy ezt tette volna.

„Eltitkolhatta volna, vagy hagyhatta volna, hogy más tegye meg” – mondta a könyvvizsgáló. „Többre van szükségünk, mint a hallgatására.”

Mayra egyetértett. Nehezen gyanakodott Octavióra. Látta, hogy késő estig az apjánál maradt, amikor a cég majdnem csődbe ment egy válság miatt. Ő volt az is, aki arra biztatta, hogy hívjon össze igazgatósági ülést, miután felfedezte a kifizetéseket. Ha elárulta a Grupo Varelát, túl jól ismert mindenkit ahhoz, hogy könnyű hibát kövessen el.

Eközben Álvaro kezdte megérteni, mennyi mindent engedett meg Renata. Nyolc hónappal korábban találkoztak, amikor Renata csatlakozott a projekthez. Álvaro csodálta a gyorsaságát, ahogyan olyan problémákat oldott meg, amelyeket mások akadályként jelentettek. Most úgy tűnt, hogy minden egyes megoldás eltávolított valakit a dokumentumokból, akit át kellett volna nézni.

Egy Juárez negyedbeli étteremben kereste.

–Mondd, hogy nem nyúltál Mayra számítógépéhez.

Renata letette a poharat az asztalra.

– Mondd el, miért írtad alá a fizetési kötelezettségeidet anélkül, hogy elolvastad volna a figyelmeztetéseket.

– Feltettem neked egy kérdést.

– És nem kényszerítettelek semmire. Amikor megérkeztem, már minden alkalommal elutasítottad Mayrát, amikor magyarázatot kért tőled.

Álvaro nem tudta tagadni. Renata felállt és elment, mielőtt Álvaro Octavio felől kérdezősködhetett volna.

Aznap délután a könyvvizsgáló az Aurora tanácsadó cég által egy Renata személyes kiadásaihoz kapcsolódó kifizetéseket azonosított egy cégnek. Mayra kérte, hogy ideiglenesen tiltsák el a céghez való hozzáféréstől. Az igazgatótanács jóváhagyta az intézkedést, és kérte, hogy a berendezéseit őrizzék meg a felülvizsgálat idejére.

Renata nem adta át a személyes telefonját. Ehelyett felhívta Mayrát, és ügyvéd nélkül kérte, hogy találkozhasson vele.

Az épület egy semleges szobájában találkoztak. Renata egy kis pendrive-dal érkezett a táskájában. Mayra az asztalon hagyta anélkül, hogy bedugta volna a konnektorba.

— Mit tartalmaz?

–Utasítások. Megmondták, melyik fiókokat használjam, melyik csapatot keressem, és kit távolítsak el az útból, amikor kérdéseket tesznek fel.

– Ki mondta ezt neked?

Renata a csukott ajtó felé nézett.

– Valaki, aki melletted ült, miközben elbúcsúztál Álvarótól.

Mayra nem kavarta fel az emlékezetét. Már tudta, melyik nevet várja. Renatának kellett kiejtenie, és a fájloknak független felülvizsgálatot kellett végezniük.

– Octavio – mondta Renata. – Azt akarta, hogy Álvaro essen el először. Aztán arra számított, hogy eladod a részesedésedet, és eltűnsz újra.

3. rész

A pendrive üzeneteket, a régi számítógéppel kapcsolatos utasításokat és az Aurora Projekt számláinak verzióit tartalmazta. Mayra anélkül adta át a könyvvizsgálónak, hogy átmásolta volna a fájlokat a saját számítógépére.

Nem volt elég Renatának csak Octavióra mutogatni. Ő is érintett volt a kifizetésekben, és oka volt mást hibáztatni. A következő hetekben a nyomozás összehasonlította a fájljait a kirúgott elemző által vezetett rendszernyilvántartásokkal, bankszámlakivonatokkal és e-mailekkel. A dátumok egyeztek. Octavio által kért adminisztratív szabadság lehetővé tette Mayra tanúsítványának újraaktiválását.